Egy PolHun fanfiction - A szomorú igazság

1. rész - Mi is az igazság?

  Ez egy szomorú, őszi, esős nap volt Magyarországon. Az embereknek is felhős volt a kedvük. Egyedül két huszas éveiben járó párnak volt vidám kedve. Ez a két ember pedig Magyarország és Lengyelország volt. Régóta szerették egymást. Ezer év az sok idő. Azóta rengeteg mindenen mentek keresztül ami csak erősítette barátságukat. Ráadásul a 2007-ben meghirdetett Március 23.-a volt az ezer éves barátságuknak az ünnepe és a 2016-os évet a Lengyel-Magyar szolidalitás évének is nyilvánították. Lengyelország ekkor kérte meg Magyarország kezét. Még szép hogy igent mondott.
  Magyarországnak a közelmúltban egyre több problémái akadtak de ez se ronthatta el a kedvét mikor a lengyel fiúval volt.

  Lengyelországnak nem akadtak különösebb problémái. Ő örült hogy szabad lehet. Max Magyarország problémáin törhette egy kicsit a fejét.

  Na de térjünk a lényegre.

  Ott sétáltak a Szabadság téren amikor is Magyarország elkezdett furán viselkedni. Mindig fájlalta a szívét. Már orvosnál is voltak de az nem tudott semmit se mondani mivel hogy kedves Erzsébet(ez az emberi neve)ország volt. Most is ez történt.

Erzsébet: Áh!

Feliks(ez meg Lengyelország emberi neve ejtsd: Félix): Mi az Liz? Valami baj van?

Erzsébet: A szívem!

Feliks: Hjaj...ez hosszú távon nem lesz jó...

  Magyarország összeomlása miatt volt ez. Szép lassú, viszont kínzó fájdalmú halál. Erzsébet megpróbált magára erőltetni egy nyugtató mosolyt hogy Feliks ne féljen. Viszont ez Felikset egy csöppet sem nyugtatta meg. Inkább csak jobban elkezdett aggódni.

Feliks: Ne menjünk el Németországhoz? Hátha ő tudja mi a bajod.

Erzsébet: De..nem utál téged?

Feliks: Most nem rólam van szó, hanem rólad. Ez nekem nagyon nem tetszik.

Erzsébet: Jaj ne félts már ennyire! Meghalni csak nem fogok!

  Nevetett Erzsébet. Feliks viszont gondolta hogy már nem sok van neki hátra. Ő már látott ilyet. Nem volt szép látvány. Szóval másnap el is vitte Ludwighoz(Németország emberi neve).

Ludwig: Ah! Nicsak kit látnak szemeim. Mit keresel itt?

Feliks: Erzsébetet hoztam ide. Szerintem beteg. Folyton fájlalja a szívét. Kérlek! Legalább ilyenkor ne legyél ilyen!

  Ludwig meg is vizsgálta Erzsébetet a legjobb német technológiákkal. Németország azt eredményt látva lesokkolódott. Majd egy percet kérve a pácienstől, kisétált Lengyelországhoz.

Feliks: Na? Mi lett?

  Németország megtörölte a szemét mert még ő se bírta ki a nélkül hogy megkönnyezze, majd elcsukló hangon mondta:

Ludwig: S-sajnálom, Polen...de...vége...

  Feliks körül megfordult a világ. Nem akarta elhinni amit Németország mond. Pedig igaz volt. Lengyelország zokogva kérdezte:

Feliks: M-még is m-m-mennyi van h-hátra?

Ludwig: Öt és tíz év között...

  Lengyelország megszédült, majd belekapaszkodott Ludwig vállába és zokogott tovább. Roderich(Ausztria emberi neve) pont arra sétált és meglátta Lengyelországot Németország vállán sírni. Kíváncsi volt szóval odasétált hozzájuk majd megkérdezte:

Roderich: Ludwig! Feliks miért sí-

  De akkor elakadt a szava mert Lengyelország melett ott könnyezett Németország is. Nem akart hinni a szemének. Majd amikor megpillantotta a földreejtett papírt gyorsan felkapta majd elolvasta. Amennyire nem szerette Magyarországot az utóbbi időben, most úgy kezdtek el a könycseppek hullani a szeméből. Mikor Ludwig észrevette Ausztriát sírni gyorsan betessékelte őket a férfi mosdóba hogy szedjék össze magukat mert kihívja a pácienst. Roderich és Feliks egymás vállán zokogva nyitottak be a férfi mosdóba.
  Németország nagy levegőt véve benyitott a szobába ahol Magyarország kérdő tekintettel várta.

Erzsébet: Ki sírt kint?

  Németországnak muszáj volt hazudnia, szóval azt mondta hogy:

Ludwig: Ja! Csak egy idős férfinek most halt meg a felesége mert már az orvosok se tudtak segíteni rajta.

Erzsébet: Oh! Na és milyen az eredmény?

  Kérdezte izgatottan Erzsébet.

Ludwig: Hát...umm...

  Nem akart hazudni, viszont az igazat se akarta mondani ezért felírt neki vérhígítót meg egy kis szív gyógyszert hátha az segít neki.

Ludwig: ...nem a legjobb... de itt van a gyógyszer ami segíthet. Ez egy speciális gyógyszer amit csak országoknak fejlesztettünk.

Erzsébet: Értem...de azért köszönöm a segítséget!

  Erzsébet kisétált az ajtón és látta Lengyelországot idegesen ott állni. Mikor Lengyelország meglátta Magyarországot odarohant hozzá és kérdezte:

Feliks: Na mi volt?

  Pedig pontosan tudta hogy mi volt de megpróbált érdeklődő arcot vágni.

Erzsébet: Csak annyit mondott hogy nem a legjobb. Adott pár gyógyszert amit majd szednem kell.

Feliks: Aha. Értem. Na akkor eszünk valamit a cukrászdában?

Erzsébet: Aha!

  Ahogy teltek múltak az évek Magyarország egyre rosszabbúl érezte magát.

-----------------

Remélem nem lett túl szomorú... ^_^"""

(Nemtommitírjak)