Black Friday | 𝘣𝘦𝘧𝘦𝘫𝘦𝘻𝘦𝘵𝘵

9.

A vér ereimben gyorsan száguldozott, pulzusom az egekben lehetett. Lefehéredtek az ujjaim és kiszáradt a torkom.
Fájt, mert más lány volt karjaiban, és más kóstolgatta édes ajkait. Más lány csípőjét markolászta, és más lány bőrét hintette be lágy és gyengéd puszikkal.
Dühös és csalódott is voltam, mert egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy túllépett rajtam. Ennyit jelentettem neki? Vajon már túl is lépett?
És miért csókolta meg anno Melissát a menza kellős középén?

Szememet csípni kezdte a szemembe kerülő smink, amit megbántam, hogy felkentem magamra. Miért csináltam magamból hülyét? Hiszen ez nem én vagyok! Én olyasfajta lány vagyok, aki nem nagyon sminkel, szeret délben felkelni, ugyanis éjfélig sorozatmaratont tartott. Szeretek bő fazonú pulcsikban rohangálni, mert azokban érzem jól magam. Valamikor a hajam úgy áll, mint aki tornádó áldozata, de mindig is szerettem és szeretem kontyba fogni a hajam. Nem bulizni egy büdös villában, giccses ruhában, kicicomázva, ahol ráadásul mindenki lenyeli egymást és a fejébe szállt az alkohol. Egyeseknél túlzottan is.

Könnyeim, akár a patak, úgy folytak, de nem tudtam, hogy miért is. A szorító érzés és a fájdalom miatt, vagy csak szimplán undorból és szánalomból. Nem tudom. De egy biztos volt. Valamit elhatároztam azon az estén.

Hogy Logan Cooper egy könnycseppet sem érdemel meg ezek után.

— Heath? Heath, jól vagy? — ragadtam meg a mellettem összecsukló lányt szipogva.

— Kibaszott szarul vagyok — tapasztotta a tenyerét a szájára.

— Istenem — tartottam nehézkesen. — Gyere, kimegyünk egy kicsit a levegőre.

A parketten szlalomozva verekedtünk ki a házból, a friss levegőre kilépve azonnal megéreztem, hogy milyen oxigénhiány uralkodik odabent.

Csendben álldogáltunk egymás mellett, Heather a térdére támaszkodva próbált kijózanodni, én pedig a kezemet tanulmányoztam, ami nem nyújtott túl gusztusos látványt és a fejemben cikázó gondolatokkal vívtam harcot, megjegyzem, sikertelenül.

Az útközben letépett papírral gyors mozdulattal letöröltem az undorító látványt és behajítottam a bokorba. Környezettudatos életmód ide, vagy oda.

— Ashley, nagyon sajnálom, hogy lehánytalak! — nézett rám ködös tekintettel.

— Öhm, nos, semmi baj — nevettem fel.

— Azt hiszem... ó basszameg! — kapta szája elé a kezét és befordult a bokorba.

Undorodva léptem mellé és fogtam hátra a haját, míg ő eközben folyamatosan kidobta a szervezetében levő mérget. Kezdtem azt hinni, hogy vér helyett alkohol csörgedezett az ereiben. És lehet, hogy nem is túloztam akkorát...

— Megvagy? — mosolyogtam rá, mert úgy nézett ki szegény, mint akit fejbevertek egy lapáttal.

— Nem, de te szerintem még szarabbul leszel nálam is hamarosan — mutatott a hátam mögé.

Nos. Logan Cooper elázottan botorkált az udvaron.

Szegényke. Vajon hol hagyta a kuncsaftot?

Szánalmas.

— Figyu. Nekem el kell mennem inni valamit. Menj csak oda hozzá. De várj meg, míg szerzek valahonnan popcornt a műsorra! Utána kezdheted — hagyott magamra Heather, aki elég ingatag lépésekkel botorkált.

Logan, kezében valami löttyel, amit ezután sikeresen elejtett, másik kezében egy öngyújtóval ácsorgott. Majd előhalászott egy szál cigarettát, amit ajkai közé szorított, és meggyújtotta.
Megrökönyödve néztem, amint ajkai közül távozik a füst, és ádámcsutkája mozogni kezdett. Szemeit lehunyta, majd újból beleszívott cigijébe.