Esténként az eget kémlelem én,
Ahol világosságot ont a csillag és a holdfény.
De az én szívemben sötétség honol,
A kályhában már tűz sem duruzsol.
Kialaudt a tüze, nem táplálta senki,
Olyan, mint most az én szívem,
Mióta elhagyta valaki.
Féktelen kis teremtés voltam mellette,
Élveztem az életet és boldogan nevettem vele.
Mióta elment, nem volt ki táplálja,
Szívemben a tüzet.
Először csak duruzsolt,
Majd szépen csendben elszenderedett.
YOU ARE READING
Az én anyukám versei /BEFEJEZETT/
PoetryEzzel a verseskötettel az Anyukám előtt szeretnék tisztelegni. Több, mint egy éve meghalt. Szeretete és szenvedélyessége mindig példamutató volt. Az általa írt verseket gyűjtöttem össze, így ti is megismerhetitek az én Anyukám, aki mindig kitartó, s...
