A tizenegyedik

21 6 0
                                    

Hiába menekülsz,
E két szem pillantása,
Örökre égetni fog téged!
Hiába adod a szíved másnak,
Akkor is az enyém maradsz,
Végleg!
Elfordulsz tőlem, de én akkor sem értem,
Miért mondod, hogy,
Várjak, reméljek és szeresselek téged?
Nem értem, hogy miért nem mondod,
Hogy nem akarsz engem.
Hisz akkor már nem zavarnálak,
S így örökre szabadulnál tőlem.
Bárhogy fájna az, hogy,
Elmarsz magad mellől,
Mégis csak ennyit mondanék végleg:
Hidd el nincs a Földön,
Még egy olyan fájó szív,
Mint az enyém.
S nincs még egy,
Olyan ember a Világegyetemben,
Aki úgy szeretne téged,
Ahogyan én!

Az én anyukám versei /BEFEJEZETT/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang