Izzadva dőltem ki másfél óra tánc után Dinoval együtt. Voltunk olyan hülyék, hogy annak ellenére, hogy minden koreográfiát szinte hibázás nélkül tudunk, mi azért eljöttünk gyakorolni.
Miközben próbáltam kifújni magam egyfolytában Woozin járt az eszem. A turné ideje alatt olyan messze volt tőlem amennyire csak lehetett, egyszer ráadásul a szobák elosztása miatt még veszekedett is Seungcheol hyunggal, hogy ő már pedig nem lesz minden egyes alkalommal velem egy szobában.
Fogalmam sem volt róla mi baja lehet, de egy idő után úgy gondoltam nem fog érdekelni, ha duzzog. Nekem lenne okom arra, hogy megsértődjek, mégsem teszem. Amint mondtam, elhatároztam nem fogok foglalkozni az ügyes-bajos érzéseivel. De még akkor is ha nagyon elnéző vagyok saját magammal sem mondhatnék hosszabb időtartamot, amit ezzel a döntésemmel együtt éltem le, mint egy óra.
Hatvan perc elteltével heves önmarcangolással harcolva próbáltam elhitetni magammal, hogy ez az ő hibája és én semmi rosszat nem tettem. Viszont akárhányszor végig gondoltam, mik is történtek az elmúlt hetekben, minden esetben arra jutottam, hogy lehet mégis voltak olyan szavaim vagy cselekedeteim, amik megbánthatták őt, arra viszont sajnos nem tudtam rájönni melyek voltak ezek.
Sokszor javítottam ki, amikor a koreokban hibázott, de én azzal csak jót akartam neki és szerintem ezt ő is tudja, szóval valószínűleg nem ez az igazi ok.
Legutóbb beleittam a vízébe, amire nagyon durcás arcot vágott, de tudom, hogy valójában nem érdekelte.
Múltkor amikor nem érte el a legfelső polcot, azt mondtam neki, inkább kérjen segítséget, mert ha így folytatja soha sem fog elérni egyetlen poharat sem és szomjan hal, de gondolom azt is, mint az összes magasságával való beszólást is, viccként fogta fel.
Feladom, halvány lila gőzöm sincs mi van.
- Kérsz vizet?- kérdeztem Dinotól, aki szemeit még mindig lehunyva tartva bólogatott.
Kicsoszogtam a folyosón lévő automatához, majd mielőtt bedobtam volna a pénzt, ahogy ott álltam... Eszembe jutott!
Egyszer a turné előtt a menedzserünk bejött megnézni a koncertsorozat előkészületeit, mármint a részünkről. Akkor nagyon leszidott, hogy ha így haladunk tovább, baromi nagy leégés lesz az első turnénk, azért is hívtam be a többieket annyiszor próbálni. Ideges voltam, mert mindig az én nyakamba akasztja a banda "hiányosságaival" és hibáival kapcsolatos meglátásait és tőlem várja el, hogy kijavítsam őket. Szegény Woozi, nem sokkal ezután jött oda, hogy segítsek neki egy lépésben, mert nem megy neki, mire én elég durván azt mondtam neki: " Sajnálom, javíthatatlanon nem tudok segíteni.".
Dühösen indultam vissza a táncterembe a két üveg vízzel.
- Sokáig tartott.- ült fel Dino, amikor meghallotta az ajtó nyitódását.- Mégegyszer?- kérdezte a hideg palackot a nyakához és arcához nyomva.
- Az összeset?- kérdeztem vissza meglepődve. Nem tudom mennyi energia van ebben a gyerekben, de szinte biztos voltam benne, hogy én nem fogom kibírni azt, hogy az összeset végig táncoljuk újból.
Ideges voltam, bocsánatot akartam kérni Woozitól, de tudtam, hogy ha most mennék oda valami meggondolatlan is kicsúszhat a számon, ami még rosszabbá teheti a helyzetet. Így marad a tánc, mint örök jó barátom és legjobb stresszlevezetőm.
Körülbelül húsz perc után feladtam. El is fáradtam és koncentrálni se tudtam, ezért annyiszor hibáztam, mint még soha. Lihegve odavánszorogtam a falhoz, majd annak dőlve vettem magamhoz maradék, igen kevés vízemet, amit jobbnak láttam, ha inkább magamra borítok. Dino miután leállította a zenét érdeklődve ült le a mellettem lévő padra.
-Hamar elfáradtál. Beteg vagy?- kérdezte a csuromvizes arcomat tapogatva.
- Mi? Nem.- jelentettem ki határozottan kezét arréb tolva.- Tudod a normális embereknek vannak korlátjaik, amiket nem jó feszegetni. Bocs, hogy nem akartam elájulni.- röhögtem fel kínomban. Gondoltam, hogy Dino nem ilyesfajta fáradságra célzott, amikor rákérdezett, ezt pedig a következő pillanatban be is bizonyította számomra.
- Folyton olyan mozdulatokat rontottál, amiket te álmodból felkeltve meg tudsz tanítani akárkinek. Valami elterelte a figyelmedet. Mi volt az? Mit érzel most?- támasztotta meg állát tenyerén. Lehet, ha normális diákként be tudta volna fejezni a sulit, akkor valami agyturkász lenne. Vagy csak szimplán ennyire ismer.
- Nem tudom.- suttogtam magam elé, amikor tudatosult bennem, hogy sejtelmem sincs mi van velem.
- Szerelmes vagy?- kérdezte, miközben gyanakvóan méregetett.
- Mi? Dehogy!- néztem rá szemöldökráncolva.- Azt se tudom milyen az.
- Nem voltál még szerelmes?- lepődött meg válaszomon.
- Úgy igazán? Nem hiszem.- ráztam a fejem.
- Nem kell megmondanod ki az, de... Milyen érzés amikor vele vagy?- faggatózott tovább.
- Egy szóval sem mondtam, hogy van valaki!- csattantam fel, de ahogyan nézett rám azt sugallva, hogy "ne szórakozz velem, tudom, hogy tudod, hogy tudom", inkább elhallgattam, majd minden erőmet összeszedve zavartan magyarázni kezdtem.- Őszintén ha egy szóval kéne leírnom, akkor kapásból rávágnám, hogy zavaró. Olyan mint egy nagyon rossz betegség, amihez muszáj gyógyszert szedned, hogy kibírd. A személyre szabott gyógyszered nélkül viszont kicsúsznak a kezeid közül a dolgok és elveszel a nagyvilágban, nem tudod hova tartasz és hogy hova tartozol. Ezért keresed az orvosságot, ami segíthet neked akár mindent átvészelni. Ez egy olyan fajta bogyó, mint valami kábítószer, csak jótékony hatással. Boldog leszel tőle és nem csak addig, amíg a hatása alatt vagy. Utána is mindig ott motoszkál benned egyfajta öröm, amit az okoz, hogy tudod, neked van ilyened. Csak az a baj, hogy én még nem vagyok benne biztos, hogy azon a recepten, amit kaptam, az én gyógyszerem szerepel-e vagy másét használom. Mert ha másé, nem kéne rászoknom.- fejeztem be, majd félve Dinora néztem.
Tartottam tőle, hogy ebből mit szűrt le, de biztos voltam benne, ha ő talált is valami érthetőt kesze-kusza mondataimban, akkor az igaz lesz.
- Hű...- pislogott nagyokat.- Én is valami hasonlót éltem át másodikban. Hát gratulálok! Szerelmes vagy!- jelentette ki ünnepélyesen, majd miután gyorsan összeszedte a cuccait, ott hagyott engem.
Azt mondtam, biztos igaza lesz... Lehet tévedtem.
Én? Szerelmes? Pff... Hagyjuk már. Meg egyáltalán kibe? Akárhogy töröm a fejem egyetlen egy lány sem ugrik be, akire felfigyeltem volna.
Már vagy fél órája ugyanott ülök és agyalok, amikor ma már másodjára hasít belém a felismerés...
Eszembe jutott kire gondoltam, amikor Dino rákérdezett arra, hogy "milyen vele".
Eszembe jutott, hogy rossz kis gyógyíres hasonlatommal elmondtam neki minden kétségemet ami a kapcsolatunkhoz köthető.
Eszembe jutott, hogy nekem mindenképpen beszélnem kell vele.
Basszus! A Törpe a gyógyszerem...
