- Szeretlek - csusszantak ki a száján, mint egy sima mondat, ami miatt kissé ideges, de mégsem annyira, mint általában az emberek. Ez után minden megszűnt. Csak őt láttam. A hangok nem szűntek meg csak elhalkultak mintha mindenki a másik szobában lenne pedig csak most özönlöttek ki. Mint akik nem is hallották pedig az lehetetlen volt hisz pont mellette mentek el. Egyedül csak a szívverésem-halottam rendesen meg az ő légzését meg talán a hangját hallottam volna, ha esetleg megszólal, de nem. Csak állt ott, mint aki válaszra vár, ami lehet így is volt. Az arca semleges volt. Se nem boldog se nem szomorú. Volt rajta érzelem, de alig leolvasható. Ideges, de egyben egy csepp nyugodtság is sugárzott belőle. Megkönnyebbült volt, hogy kimondta, de egyben türelmetlen. Miért volt türelmetlen? Talán a válaszom hiánya miatt? Vagy más? Nem kellet sokat várnom, mert amint az utolsó ember is kiért és kicsit vonakodva, de becsukta az ajtót, mert nem tudta, hogy nyitva hagyja, vagy sem mert nem értette miért nem megyünk, egy hatalmas mosoly jelent meg előttem lévő személy arcán és ebben a pillanatban leeset.. Kettesbe maradtunk. Kettesbe voltam a perverz kommunistával egy olyan szobában, ami gyakorlatilag hang szigetelt volt a kiváló építkezésnek és túl sok pénzköltésnek köszönhetően és már azt is tudtam, hogy ő még szerelmes is belém. Egyet hátra léptem. Nem tudtam ugyanazt érzem-e, amit ő. Nekem időre volt szükségem és tudtam, ha elkap, ő ezt nem várja meg. Ugyanazt a mozdulatot meg ismerte, amit én csak az én irányomba. Újra és újra megismételtük ezt, míg gyakorlatilag sétáltunk. - Na, mi az Tomi? - lépet - Csak nem félsz? Nyugalom.. - a hátam neki csapódott a falnak így beért és megfogta az arcom. - Ha hagyod nem fog fájni!
- T.. tord..
- Hm? - hümmögte vágyakozóan miközben az arcomat simogatta. Nem is a szememet nézte, hanem a számat.
- N.. ne. Nem vagyok.. felkészülve - mérgesen felsóhajtott.
- Ugyan Tomi. Menyi idő kell még? Meddig akarsz még szűz lenni. Mindenkit visszautasítás, azért mert félsz de.. - nézte elmélyülten a nyakam - tudod.. - adott rá egy puszit mire meg nyikkantam - Ez egy csodálatos érzés - nézet végre a szemembe - azt mondtad, hogy az igaz szerelemre vársz.. - jött hozzám közelebb ezzel testünket egymásnak nyomva.
- D.. de te nem is szeretsz.. - nyeltem egy nagyot, ahogy megéreztem forró leheletét ajkamon - Cs.. csak azért mo.. mondtad, hogy... - elakadtam. Annyira nekem nyomódott, hogy éreztem, ahogy az is összeér. Az arcom forró volt és 100%, hogy olyan vörös, mint a tűzoltóautó..
- Hogy? - vigyorgott önelégülten
- Ho.. Hogy... Meg... Meg... - képtelen voltam kimondani és az sem segített, hogy a kezével simogatta az arcom aztán az ajkammal kezdet játszani. Komolyan.. Jó hogy a számba nem nyul ¬//~//¬.
- Oh Tomi. Olyan aranyos vagy, ahogy dadogsz. Olyan ennivaló - nyalta végig a száját, éppen hogy nem az enyémhez érve.
- N.. nem va..gyok a.. a játékod - jelentettem ki olyan határozott mondatott, amiben egy csepp határozottság szikrája sem volt megtalálható.
- Biztos Tomi? - dőlt teljes testel nekem - Nem tűnsz túl biztosnak ebben! - simult nekem már annyira, hogy arcunkon kívül semennyi hely sem volt köztünk, de aközött se sok.
- Biztos! - löktem el magamtól. Elindultam a kijárat fele, de hátulról át ölelt és újra hozzám tapadt.
- Ugyan már Tomi~ - kezdte el nyalogatni a nyakam és hasam simogatni.
- E.. eresz.. - akartam tiltakozni, de megfordított és mélyen a szemembe nézet - el..
- Látom, hogy pont az ellenkezőjét mondod, mint amit akarsz!
- N.. nem igaz!
- Ne hazudj! - mondta halkan és lassan felém hajolt. Nem voltam képes ellökni.. Behunytam a szemem és éreztem, ahogy puha dohányos ajkai az én alkoholos ajkaimhoz simulnak.. Aztán megtörik.. És nyelvét óvatosan számba csúsztatva teszi még szenvedélyesebbé az egészet. Ajka és nyelve ritmikusan mozgott, míg egyre melegebb lett számban, szálunk összekeveredett és a levegő már rég mind el nem használódott.. Szinte már szédültem.. Hirtelen ellöktem magamtól ő így a földre eset és ajkaink meg a nyálzsinór szétszakadtak. Könnyező szemekkel megfordultam és kirohantam az épületből. Minden homályos volt. Csak a szétfolyt színeket láttam... Végül kiértem és láttam a kék eget. A lépcsősoron nem mentem le csak a tetején álltam meg és a térdemre támaszkodva lihegtem. Kezemet szám elé emeltem és alig akartam elhinni, hogy mi törté t az imént. Megcsókolt.. Kibaszottul megcsókolt ez a rohadék... És élveztem...
