(Ne olvasd! Ez.. Csak nem tudom... Csak... Fogalmam sincs... Sajnálom... Ha zavar nyugalom. Úgy is törlöm... Bocsánat.. Nem tudom kezelni)
(Megkértek rá, hogy ne töröljem szóval nem teszem! Lehet néha írok ilyen fajta fejezeteket szóval ja... Mindnek majd ilyen címet adok mint ez is szóval akit ezek nem érdekli onnan tudja majd, hogy rá se kattintson. Am bocsánat ha ezek a sztorik valakit zavarnak, de ez segít egy kicsit rendbe jönni ha magam alatt vagyok. Ki írom magamból és még új kommenteket is olvashatok néha ami sokat segít. Igyekszem nem sűrűn ilyeneket írni, de néha lesz)
Egy újabb nap. Csak vártam. Vártam, hogy vége legyen. Meg akartam halni, de.. Nem tudtam ölni.. Még magamat sem. Nem tudtam mit tegyek. Tudtam mit akarok, de nem tudtam megtenni... Megint kiabálás.. Nem bírtam.
- GYERE VISSZA! - üvöltötte apám mikor papucsot felkapva kirohantam a házból. Nem voltak rossz szülök. Szerettek.. De nem lehet felhőtlen és probléma mentes egy család élete így a veszekedés elkerülhetetlen, ahogy sajna az osztálytársak is. Futottam.. Messze.. Hirtelen egy fényt láttam.. Aztán egy random utcában ébredtem egy sikátorban. Lépteket hallottam.. Bebújtam egy faládába és a rekeszeken kilestem.
- Ugyan Tom!
- Nem és fejezd be!
- Mit? Az aggódást?
- A faszt aggódsz! Csak azt nézed, ami neked jó!
- Miért te nem! Mindenki ezt teszi te idióta!
- De ők nem akarják elfoglalni a világot!!
- Hát jobb, mint folyton alkoholizálni!!
- Kurvára nem!
- Pofa be! - vett elő egy pisztolyt. Szemem kikerekedett és Tom elé futottam. Tord lőtt.. Fejbe talált.. Véreztem.. Fájt.. Majd... Valahogy.. Valamiért felkeltem. Felé ballagtam. Újra lőtt. Újra meghaltam. Összeestem. Felkeltem. Mentem. Meghaltam. Összeestem. Felkeltem.. Megfogtam a fegyvert.. Lihegve, kikerekedett szemmel bámultam ijedt fejét. Lőtt.. Felrobbantam...
Fáj
Miért. Nincs vége
Miért kell élnem
Felkeltem...
A kórházban voltam...
- M.. Mi?..
- Autó balesete volt!
- ... A családom
- Felrobbantak...
Mikor a depresszió túl erős.. Névtelenül írhatsz max hülyének néznek... Sajna.. Bárkit kérsz meg.. Nem végez veled... Pedig milyen jó lenne... Ha te kéred, nem teszik... Miért...
