Én, a kamubarátnő

3.fejezet

-Liz, hol van apa? Már megint nem indul a mosógép -léptem be a nővérem szobájába, aki éppen valamilyen beadandót készített. A mosógépünk már hónapok óta rossz, minden héten háromszor felmondja a szolgálatot, de jó családi szokáshoz híven addig nem cseréljük le, amíg darabokra nem esik.
-Randizni ment -felelte Liz nem nagy jelentőséget tulajdonítva a mondata jelentésének.
-Mi? -kerekedtek el a szemeim. -Mármint rendesen randizni? Kettesben? Egy nővel?
-Azt nem tudom, de igen, randizni -bólintott.
-És ő mondta?
-Nem. Azt mondta, sokáig kell dolgoznia.
-Akkor meg? -ráncoltam a szemöldököm.
-Hallottam egy telefonbeszélgetését, és ma délután hazajött, átöltözött öltönybe, és magára fújt egy fél üveg parfümöt -sorolta Liz.
-Mik vannak -vidultam fel, és a mosógépről el is feledkezve távoztam a helyiségből.
Apának a válás óta egy párja volt, aki Lizt és engem is szívéből gyűlölt. Igazából ez az érzés kölcsönös volt, és elég nagy viták alakultak ki ebből. Apa reménytelenül próbált minket kibékíteni, de a nőt zavarta, hogy mi létezünk, minket pedig zavart, hogy része az életünknek. A kapcsolatuk 6 hónapig tartott, miután apa is belátta, hogy az a nő nem lesz élete párja.

Blancával és Evelynnel ücsörögtünk a Starbucksban. Kint szakadt az eső. Néztük az üzletbe csuromvizesen beeső párokat, és áldottuk az Eget, amiért minket nem ilyen időben hív el sétálni a pasink. A nem létező pasink.
-A plusz kémia csoportból egyedül nekem nincs párom, ez olyan lehangoló -sóhajtott Evelyn kicsit sem diszkréten bámulva az egyik párocskát.
-Miért jársz plusz kémiára? -vontam fel a szemöldököm.
-Ha nem jön be a hoki, akkor is meg kell élni valamiből -válaszolta.
-És kémikus leszel? -kérdezte Blanca.
-Hát, ki tudja.
-Collins buliján biztos találsz valakit -vont vállat Blanca.
-Miért beszél mindenki arról a rohadt buliról? -buktam ki.
-Mert az az év legnagyobb bulija -vágta rá Blanca és Evelyn egyszerre. -Csak azért éri meg idejárni, mert kapok rá VIP meghívót -folytatta a csapattársam.
-Arra gondolsz, amikor Liam kirakja Facen, hogy részt vesz a buliján, mint eseményen? -kérdeztem unottan.
-Pontosan -kortyolt bele a poharába Lyn. -És eddig te is mindig vártad -folytatta.
-Mert volt kivel menni -suttogtam kiszáradt torokkal.
-Tudod, attól még, hogy szakítottatok, nincs világvége. Érezd jól magad, ha másért nem is, akkor azért, mert ő jól elvan -utalt Blanca Nate-re. Ez virágnyelven azt akarta jelenteni, hogy tegyek rá, hogy Nate úgymond kidobott. Ő járt rosszabbul, nem én, bár ezzel én nem teljesen értettem egyet.
-Szerintem gyere el arra a hülye bulira, és szerezz magadnak valakit. Szinte minden fiúnak tetszel a suliból. Emlékszel, mikor Justin a sulirádión üzent neked? -emlékezett vissza Evelyn egy egy évvel ezelőtti eseményre.
-Bárcsak ne emlékeznék -meredtem magam elé.
-Mibe fogadunk, hogy Collins is beléd van esve? -tette csípőre a kezét Evelyn.
-Bármiben, mert biztosan nincs -vágtam rá.
-Egy jegy a másiknak a NY Islanders - Boston meccsre -nyújtotta a kezét Evelyn, én pedig kezet fogtam vele.
-És én? -kérdezte Blanca. -Szerintem is bejössz neki.
-Te is eljöhetsz a meccsre -ajánlotta Lyn.
-Ne már! Nekem négyszer annyit kellene fizetnem, ha igazatok lenne. Még jó, hogy nincs -mondtam.
-Készítheted is a pénzt, Mona -csapott az asztara Blanca a kelleténél kicsit nagyobbat, mert a közhetlen környezetünkben mindenki felénk fordult. -Szerintem menjünk -javasolta a lány egy erőltetett mosoly társaságában, majd fogtuk a poharainkat, és elhúztuk a csíkot.

Kartonokkal és filcekkel a kezemben kecmeregtem be a szobámba, ahol Finn Peterson már várt. Együtt kell töri beadandót készítenünk.
-Akkor én csinálom északot, te délt -vázolta az elképzeléseit az iskolai kosárlabdacsapat pótcsapatkapitánya.
-Nekem aztán olyan mindegy -legyintetett, majd elkezdtem kivágni a képeket.
-És mizu a hokival? -kérdezte egyszer csak Finn.
-Még várok a válogatott névsorára -feleltem. -És holnap végre kedd! -lelkesedtem.
-Akkor tudod meg a keretet? -kérdezte.
-Ja, dehogy -mosolyodtam el. -Keddenként a műkorisoknak van utánunk edzésük, és végre fellökhetem a kis ribancokat -közöltem elégedetten.
-Ez igazán sportszerű -nevette el magát Finn. -Meg kedves is.
-Nem éppen szimpatizálunk egymással, hogy úgy mondjam -vallottam be. -De persze nem lökjük fel őket, mert az mindkét félnek sokba kerülne, és ennyi eszünk azért van, de fékezésnél előszeretettel szórok rájük némi havat.
-Tudtad, hogy a húgom műkorcsolyázik? -kérdezte Finn. Kínos...
-Hány éves? -kérdeztem az arcomra fagyott mosollyal.
-Tizenegy.
-Én a tizenhét, tizennyolc éves korosztályról beszéltem -magyarázkodtam. -A kicsikkel semmi bajom.
-Egyszer ők is lesznek nagyok -mondta Finn.
-Akkor majd rivalizálhatnak a saját korosztályukbeli hokisokkal. Tudod, egy egyesület, és a házom belüli versengés egészséges -próbáltam menteni a menthetőt.
-Nincs gáz, Webster, de máskor vigyázz azzal, hogy kinek mit mondassz -figyelmeztetett Finn, de nem fenyegető hangsúllyal, inkább tanácsolva.
-Rendben -motyogtam. Csendben ragasztgattam a plakátra a képeket. -Finn -szólaltam meg végül halkan.
-Igen?
-Szerinted én szép vagyok? -kérdeztem. Végig Blanca és Evelyn szavain kattogott az agyam, miszerint engem egy csomóan szépnek találnak, szinte minden fiúnak tetszem, és hamar találhatnék magamnak párt, ha nem kötődnék annyira Nathanhoz.
-Ezt hogy érted? -kérdezett vissza Finn.
-Ne értsd félre, tudom, hogy van barátnőd -mentegetőztem. -Csak az érdekel, hogy fiú szemmel milyen vagyok kívülről.
-Egy egytől tizes skálán tőlem kapnál egy nyolcast -felelte diplomatikusan.
-Oh, köszönöm -mosolyodtam el.
-Mertem volna mást mondani, miközben egy ollóval a kezedben ülsz előttem -mondta félhangosan, mire felnevettem. -Egyébként tényleg megcsaltad Parks-t?
-Nem, nem csaltam meg, fogjátok már fel! -keltem ki magamból. -Finn, te ismersz! Szerinted megcsaltam? Olyannak ismersz, mint aki megcsalja? -akadtam ki teljesen.
-Nem éppen -vallotta be Finn.
-Hát akkor? -sóhajtottam.
-Jó, bocs -emelte fel a kezeit védekező szándékkal. -Csak hallottam, és gondoltam megkérdezem... -kezdett magyarázkodni a srác.
-Miért kell mindent elhinni? -kérdeztem csalódottan. -Mindenki beszél össze-vissza.
-Oké, értem. De inkább dolgozzunk tovább, talán jobb, ha mindketten befogjuk.
-Lehetséges -bólintottam, majd a számmal leszedtem egy sötétkék filctoll kupakját, majd nagy betűkkel felírtam a címet a lap tetejére.
Miután Finn elment, mindent átértékelve léptem be Liz szobájába.
-Liz, ruhát kell keresnünk -közöltem.
-Miért? -vonta fel a szemöldökét a nővérem.
-Pénteken lesz a Collins-buli, valamit fel kell vennem.
-Nem úgy volt, hogy nem mész? -kérdezte Liz.
-De, de meggondoltam magam -mosolyodtam el magabiztosan.