Egy pár éven át,átéltem azt a állapotot amit csak úgy hiívnak hétköznapi nyelven,hogy alvásparalízis. A legelső alkalom volt a legfélelmetesebb mind közül. Karácsony napján aludtam és ilyenkor egy fajta zizegést érezek a fülem és a fejem környékén,és valami szörnyű gonoszságot,ami el akar uralkodni rajtam. Felébredtem,de nem tudtam kinyitni a szemem és me, tudtam megmozdúlni. Aztán éreztem,hogy valaki megmragadja a lábamat és elkezd felmászni a testemen. Úgy éreztem,hogy egyre jobban elönt a gonoszság. Aztán sikerült teljesen visszanyomnom,kinyitottam a szemeim ls egyedül találtam magam,hasonló dolgokat éltem át évekig,mindegyikük félelmetes volt,de majdnem hétköznapivá váltak. Végül rájöttem,hogy ez valóban alvásparalízis és valaki azt mondta,hogy az a legjobb módszer ellene,hogyha átadod mag neki és nem próbálsz meg harcolni ellene. Egy nap a szombámban aludtam az ágyamon,a testvérem lent volt a nappaliban. Éreztem azt a szokásos zizegést,kinyitottam a szemem,de nem bírtam megmozdúlni. Elhatároztam,hogy ezuttal elengedem és nem harcolok ellene. Miután ezt megtedtem,egyszer csaé felült a testem,és láttam,hogy a karom felemelkedik,majd csak egy gondolat járt a fejemben. Meg kell ölnöm a testvérem. Félig ébren voltam,de pánikoltam,elkezdtem olyan erőssen visszanyomni amennyire csak bírtam. Végül felébredtem,lihegtem réműlten,soha többet nem adtam át magamat neki ezentúl. Az elmúlt évek során egyre kevesebb fordúlt elő,de néhanapján,évenként visszajön,