-9.-

358 25 1
                                    

-Szia! -nyitottam ki Jamesnek az ajtót. -Szóval fontolóra vetted, hogy itt aludhatsz. -nevettem fel, mikor megláttam a kezében tartott sporttáskát és beljebb engedtem a barátomat. James egyből ledobta a kabátját az akasztóra és a nappaliba ment. -Már mindent előkészítettem. A pizza a sütőben sül, az üdítőket tegnap megvettem. Három filmet töltöttem le a laptopra és már összekötöttem a TV-vel. -magyaráztam.

-Szuper! Ami azt illeti, ebbe a táskába csak összvisz a negyede ruha. A többi vagy nassolni való, üdítő egy kis alkohol. -kacsintott. -És a fogkefém. -vette ki a táskából az elektromos fogkeféjét. -Ebbe egyébként az a poén, hogy nem akármilyen fogkefe. -mondta, majd megnyomta a bekapcsoló gombját és elindult a Spongyabob főcímdala. -Ez egy gyerek fogkefe. Ami szerintem nagyon menő és nem értem felnőtteknek, miért nem gyártják. -magyarázta, majd visszarakta a tokjába, miközben én alig bírtam abbahagyni a nevetést.

-Zseniális. -töröltem le a könnyeim mosolyogva. -Egyébként csak neked vettem egy alvómatracot a földre. Csak, hogy olyan legyen, mint a régi szép időkben. -vezényeltem be a szobába, ahol a mozi estet akartuk tartani. -Megágyaztam neked. -mutattam az erkély előtt heverő paplanra és párnákra.

-Persze az ablak előtt. Ha meg betörnek engem vigyenek el először. -mondta, mire ismét nevettem. Jamesnek sajátos humora volt, és ezt mindig is sokan imádták. Mindenkit jókedvre tudott deríteni és nekem ezért is lett az egyik példaképem.

Jamessel rengeteget nevettünk. Egyikünk se tudná felsorolni miről szóltak a filmek ugyanis, csak háttérhangnak ment. Rengeteg mesélni valónk volt egymásnak és mi mindent, amit lehetett elmondtunk. A szobám lassan úgy nézett ki, mint egy szemétdomb, de ez engem nem érdekelt. Egyedül az volt a fontos, hogy az én legjobb barátom, akivel már annyi mindenen keresztül átmentem végre ismét itt van. Ez számított.

Mindent elmesélt a kapcsolatáról a barátnőjével. Az elejétől kezdve egészen a végéig, azaz a tegnap estéig. Aztán én is elmeséltem neki Danielről. Mindent, amit éreztem és ami nyomta a szívemet. Azt is, hogy nem értem miért véd a többiektől, azt, hogy néha úgy érzem, mintha egy bábú lennék a színházába, máskor pedig azt, hogy egy olyas valaki, akit kedvel. De ő nem kedvelt. A hozzá hasonló fiúk sose kedveltek. Elmondtam, hogy mi terjedt rólunk, azt is, hogy ő volt az első csókom, hogy aludtam vele és szavát betartva egy ujjal se ért hozzám.

-Hát kész. -mondta, mikor már alváshoz készülődtünk. Ő a matracon feküdt én pedig már az éjjeli lámpát kapcsoltam le. -Bejössz neki. -mondta, mire az egekig csúszott a szemöldököm. -De komolyan. Kihívást lát benned. Valami olyat, amit nem akar, hogy mások szerezzenek meg. -mondta.

-Szerintem csak az sérti az egóját, hogy én nem érdeklődőm felé, mint a többi lány. -mondtam a véleményem. -Vagy csak egy álca kell neki, hogy még több lányt megkapjon.

-Ez nehezen tudom elhinni. -mondta. -De lehet. Megakarom ismerni. Meg persze kiismerni. Majd én megmondom, hogy mit gondol rólad. -mondta én pedig elgondolkodtam az ajánlaton. Nem is olyan rossz. -De aludjunk. Elfáradtam a hülyeségeidben. -mondta én pedig halkan kuncogtam. -Jóéjt.

-Szép álmokat. -mondtam, majd lehunytam a szemem. Nem voltam álmos, és úgy éreztem, hogy annyi energia van bennem, hogy egy maratont is lefutnék. Újra és újra Daniel jutott eszembe meg a délelőtti találkozásunk. Az, hogy azért vigyáz Sebastianra, mert magát látja benne.

Hirtelen mozgást hallottam az erkély felől, mire odakaptam a fejem. Aztán elhallgatott. A szívem hevesen dobogott, James pedig halkan szuszogott a földön. Ezek a hangok megismétlődtek párszor, én pedig le sem vettem a szemem a függönyről. Hirtelen egy pillanatra egy kar sziluettje jelent meg az én szívem pedig hirtelen a torkomba ugrott.

A Hold és a CsillagokWhere stories live. Discover now