Olvasd el, kérlek!

1.6K 42 0
                                    

Sokat gondolkoztam. Nagyon sokat. Kb 1 hónapja nem tudtam írni. Nem tudtam egyik történetemet sem folytatni. Az agyam lefagyott és nem tudtam mit csináljak. 10 könyvön vagyok minimum túl. És ez nem lehet számomra a vége. De valahogy azt érzem, hogy az agyamnak pihenésre van szüksége. Nem fogok egy darabig írni. Egy kicsit a színfalak mögül fogom nézni a cselekvéseket, mint egy színésznő. Csak én nem várok arra, hogy mikor fogok újra kelleni, hiszen visszafogok térni. Folytatni fogom a történeteimet és még rengeteget fogok hozni. Rengeteg van tervbe és meg akarom írni.
Megkérdezték tőlem, hogy miért akarok ennyi könyvet írni. Nos, azért mert az agyam folyamatosan kattogott, folyamatosan dolgozott. És ez szégyen nem szégyen addig fajult, hogy történelem órákon, a tanárnő előtt írtam az én kis füzeteimbe a történetet, ami mára egy egész doboznyi lett. Ekkor voltam hetedikes. Szóval nagyon sok összegyűlt 3 év alatt. De nincs erőm begépelni, mert azokkal is dolgoznom kell még. Mostantól fogalmam sincs meddig, de olvasni fogok, hogy bővüljön a szókincstáram és javuljon a helyesírásom. Mert egyik se a legjobb. De azt nem mondom, hogy minden könyvemet ezek után átírok, mert még semmi nem biztos. Az is lehet, hogy végleg lerakom az tollamat és abba hagyom az írást, amit nem akarok, de ha egyetlen értelmes szöveg sem tud megfogalmazódni a képzeletemben, akkor az nagy baj lesz. Ez az egyik, amit el akarok mondani.

A másik azaz, hogy említettem már, hogy kiadatom a könyveimet. És ma megtettem ezért az első lépést. Hiszen én eddig, azért írtam, mert jött a tollam már magától mozdult. Boldoggá akartam tenni a barátaimat egy kis történettel. Bár a legjobb barátnőmnél at  ellenkezője sikerült, hiszen az Érzéketlen fiú c. Könyvemnek a fülszövegén elsírta magát. És talán ekkor jöttem rá, hogy én az érzéseimet akarom átadni az embereknek. Egy történetet, ami bárkivel megtörténhet. De amíg másoknak nem happy end a vége, addig én megírom nekik a happy endet. Mert a nagymamám mondta nekem, hogy értem is eljön egyszer a herceg, de nem biztos, hogy lesz fehér lova vagy szőke haja. Lehet, hogy biciklije lesz, kevés pénze és érdes lesz a tenyere a sok munkától, de ha igazán szeret, akkor ne akarjak herceget. Mert a hercegek mesebeliek. Régen nem értettem, de most megértettem. Kiadatni a Mr. Tökély és Mrs. Tökéletlent gondoltam és a Motoros szerelmet. A többit még  újraolvasom és átírogatom és utába döntök. De ez a két könyv volt az, amit saját magamról, a saját érzéseimről mintáztam. És ezért akarom, hogy mindenki el tudja olvasni.

A harmadik, amit le akarok írni és szerintem az utolsó is, hogy elhatároztam, hogy felfedem az igazi nevemet és facbook oldalamat. Mert tudom, hogy elfogtok fogani engem. És ehhez nagy bátorság kell, mert lehet köztetek olyan, akit ismerek, de ő is álnéven van fent. De ennek is eljött az ideje. Nem tudom, hogy van e igazából, akit érdekel, de leírom.

Most szóljatok hozzá. 😅Én tényleg elindulok most az utamon. Azon amit csinálni szeretnék.

Minden könyvembe ugyan ezt raktam ki szóval, ha mindegyiket követed, akkor nem kell mindegyiket végig olvasnod csak jelezd, hogy ott is láttad.

Motoros szerelem 3 - Verseny vagy szerelem? /Befejezett/Where stories live. Discover now