Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»11. rész«

-Bocsi, de mindjárt jön akivel jöttem. Szóval....

-Szar alak lehet. - közölte.

-Nem az. - néztem felé idegesen.

-Egy ilyen lányt nem kéne egyedül hagyni. Végén valami baja esik.

A srácon tisztán láttam, hogy részeg volt. És ezt a belőle áradó alkohol szaga is bizonyította.

Felpattantam, majd jó ötletnek tartottam, hogyha arrébb állok. A fiú viszont egyből utánam jött. Csuklómra fogott és maga felé fordított.

-Engedj el! - próbáltam kiszabadulni szorítása alól.

-Nem tudsz tenni ellenem semmit. Túl kevés vagy ellenem szivi. Jobb, ha szót fogadsz. - közölte.

-Én már nem vagyok olyan kevés ellened. Engedd el a lányt és takarodj el a közeléből. - nézett a fiúra higgadtan Yoongi.

-És ha nem? Akkor mi lesz? Hm? Neked is csak a szád nagy. Húzz el. Nekünk dolgunk van. - rántott magához.

Teljesen elöntött a pánik. Nem tudtam, hogy ilyen helyzetben mi a teendő. Félve néztem Yoongi-ra, akinek a tekintete teljesen elsötétült.

-Utoljára kérlek meg rá. Engedd el a lányt. - emelte feljebb a hangerejét.

-Te engedted ki a kezeid közül a csajt. Így jártál. Ő már az enyém. Jókat fogunk mulatni mi ketten igaz nyuszikám? - elkezdtem kapálózni és a szabadulásra törekedtem. - Na ide figyelj, te kis ribanc...- tépte meg a hajamat.

Fájdalmamban felszisszentem, miközben összeszorítottam a szemeimet. Amint kinyitottam szemeim, Yoongi kezét pillantottam meg elsuhanni. A fiú, aki magánál tartott elvesztette az egyensúlyát, majd hátrálni kezdett. Amint elengedett egyből Yoongi-hoz menekültem és szorosan átöleltem.

Félve néztem a másik fiú után, akinek az orrából vér csordogált.

-Ezt még megkeserülöd! - ordította el magát, majd egyenesen felénk rontott.

Yoongi hirtelen eltolt magától, majd a fiú neki rontott, de nem hagyta magát egy pillanatig sem.

-Még az arcodat sem mered mutatni te gyáva féreg! - ordított az idegen fiú, majd letépte Yoongi-ról a maszkot.

Egyre többen gyűltek körénk, majd megtörtént a baj.

-Hé emberek! Ő nem Agust D? - kérdezte az egyik lány.

-Jézusom... Ez Agust D! - kiáltott fel egy másik.

Megtorpant a srác, majd lefagyva állt Yoongi előtt.

-Agust D? Bocs haver. Felejtsük el. Tiéd a csaj. Úgysem nagy szám. Gyere igyunk egyet. - mondta.

-Tűnj el. Tűnj innen! - kiáltott rá Yoongi.

Hirtelen elkapta a csuklómat, majd a kijárat felé kezdett el húzni.

-Agust D! Agust D, ne menj el! - kiáltották többen is.

Egyre gyorsabb tempóba kapcsoltunk, majd szinte kirohantunk az épületből.

-Ha az a barom nem megy a közeledbe, akkor semmi nem történt volna! - dühöngött, miközben engem elkapott a lelkiismeret furdalás. - Ha még egyszer meglátom a közeledben...

-Sajnálom. - mondtam ki halkan.

-Mit sajnálsz? - kérdezte, miközben hátra nézett, hogy nem-e követnek minket.

-Nem akartam ezt. Nem akartam, hogy felismerjenek. - szökött ki szememből egy könnycsepp.

-Ez nem a te hibád. - közölte.

-De. Mert ha nem engedlek el táncolni azzal a lánnyal, akkor velem lettél volna. És nem jött volna hozzám. - közöltem.

-Nay...Ne magadat okold.

***

Amint hazaértünk vettem egy forró fürdőt, majd szomorúan mentem be a szobámba. Leültem az ágyamra, majd Yoongi is elment lefürdeni. A falnak dőlve ültem, miközben a párnámat szorongattam.

Yoongi póló nélkül tért vissza, én pedig hirtelen lehajtottam a fejemet és a párnámat kezdtem el tanulmányozni.

-Nayun... - ült le mellém az ágyra.

-Mi van ha mindenki megtudja, hogy ott voltál? Hogy verekedték? Hogy egy lánnyal voltál... - kérdeztem egyre halkabban.

-Nem tudom... - sóhajtott.

-Mi van ha... Tönkretettem a karriered? Nem szabadott volna elmennünk. Felelőtlen voltam...

-Én erőltettem. Teljes mértékben az én hibám volt. Az a mocsok meg megérdemelte.

-De ha kiderül, hogy behúztál neki...

-Akkor is megérdemelte. - közölte.

-De...

-Nay... Nézz rám kérlek.

Nem mozdítottam a fejem, így Yoongi tett érte. Állam alá nyúlt, majd óvatosan megemelte a fejemet és maga felé fordította. Egyből becsuktam a szemeimet, majd Yoongi nevetni kezdett.

-Nem tudom, hogy mi játszódik le benned, de aranyos vagy. - mondta, de szemeimet csukva tartottam. - Mindenesetre... Nem bánok semmit. Se az estét. Se a verekedést. Nem beszélhet így senki veled. Senki. - közölte egyre halkabban. Lassan kinyitottam a szemem, majd kíváncsian néztem rá. - Azt hiszem... Kellően megkedveltelek. - közölte, majd teljesen lefagytam. Szívem folyamatos ütemeket hagyott ki, miközben arcom színe lassan változott.

-Ezt hogy érted? - kérdeztem feszengve.

-Ne legyél butus. Tudod, hogy hogyan értem. - mosolyodott el. - És ne hazudj. Tudom, hogy te sem tudsz nekem ellenállni. Ahogyan én sem neked....