[Megj.: A történet címét Más árnyékából élve-ről Holnap után-ra változtattam.]
Mentőcsónak.
Akármennyire gyötört a lelkiismeret és átkoztam magamat amiért ilyenekre gondolok, nem tudtam mást tenni. Hogyan érhetnék fel hozzá?
Kinyomtam telefonom képernyőjét és lepillantottam alvó arcodra. Ahogyan hasamon elnyomódva szuszogtál, pár percig hallgatóztam szaggatott lélegzetvételed után, majd letöröltem a szemeimből ismételten kifakadni készülő cseppecskéket.
Olyan volt, mintha nem is velem lettél volna. Az arcod a megszokotthoz hűen semmitmondó volt, mégis az ajkaid sarkában fellelhettem a remegést mely után oly régóta koslatok. A rés, mely tovább vezethet feléd, vagy vesztemet okozza majd.
S miközben én házam falát kékre festettem érted, te elsüllyedtél saját vizedben. Az a bizonyos Ő pedig békésen hajózgatott kapcsolatunk csapdosó hullámai között a viharos időkben is.
Tényleg holmi figyelemelterelés lettem volna?
YOU ARE READING
HOLNAP UTÁN(국태)
Fanfiction„Tudhattam volna, hogy érzelmeink szerelembe esés helyett szabadesést folytatnak majd." 𝗔𝘃𝗮𝗴𝘆: Elveszve az ábrándok és a vágyódás hullámai között, Taehyung egy volt románc tengerébe találja fulladni magát.
