Eldarya Akadémia

9. fejezet - Téli szünet...

A fejezet erotikus jeleneteket tartalmaz, elolvasása csak saját felelősségre!

A telefonom vasárnap délelőtt csörrent meg először, miközben a rúnavető jegyzeteimet olvasgattam. Felvont szemöldökkel néztem a kijelzőre.

- Szia! Te gondolatolvasó vagy? - szóltam bele a vonalba vigyorogva.

- Szia Lyra. Miért is lennék? - jött az őszintén döbbent kérdés a túloldalról.

- Épp a rúnás jegyzeteimet nézegettem...

- Már most készülsz az órámra? Édes... - hallottam a túloldalról Valkyon rövid nevetését, amitől nekem is egyből jobb kedvem lett. Jobb volt most, hogy nem éreztem olyan távolságtartónak a hangját.

- Miért kerestél? - kérdeztem végül rá, elvégre mégiscsak ő hívott engem valamiért.

Pár másodpercre elhallgatott a vonal túlfelén, már majdnem rákérdeztem, hogy ott van-e még egyáltalán.

- Bocsánatot akartam kérni tőled. Nem voltam túl kedves tegnap búcsúzásnál. - csöndesedett el.

- Hát nem... - értettem egyet vele durcásan összepréselve a számat, majd felkaptam a fejem a háttérben fékező vonat jellegzetes hangjára. - Merre vagy? Vannak vonatok az akadémián?

- Hazajöttem Oxfordba pár cuccomért. - ismerte be kelletlenül. - De már úton vagyok visszafelé.

- Nem azt mondtad, hogy az akadémián maradsz?

- De igen. Meggondoltam magam. Vissza kellett jönnöm pár dologért...

Elcsöndesedtem, nem tudtam mit hozzáfűzni ehhez. Nem is volt rá szükség, mert Valkyon újból megszólalt a túloldalon.

- Lyra...

- Tessék?

- Volna kedved összefutni velem délután?

Meglepetésemben köpni-nyelni nem bírtam.

- Lyra... Ott vagy?

- Iii-igen, persze!

- És mi a válaszod?

- Ez volt a válaszom! - kiáltottam bele izgatottan a kagylóba.

- Oh... - sóhajtott lassan a vonalba, majd újra megszólalt. - Hamarosan Londonba érek...

- Eléd megyek! - ajánlottam fel túlságosan is gyorsan.

- Nagyjából fél óra múlva érek a Paddingtonba.

- Várj rám! Sietek! Szia!

Meg sem vártam, hogy válaszolhasson, ledobtam a telefonom az ágyra és villámsebességgel öltöztem fel. Magamhoz ragadtam a mobilt, a tárcámat és a kulcsom, majd kiviharzottam a lakásból.

- Anya, apa, elmegyek egy barátommal találkozni! Majd jövök! - kiabáltam hátra a szüleimnek, és már szaladtam is az állomás felé.

Fél óra elég kevés, hogy a Paddingtonig elérjek West Ham-ből, elvégre közel egyórás az út a város két pontja között. Reménykedtem, hogy Valkyon tényleg megvár engem az állomáson. Ha tehettem volna, kiszállok és megtolom a vonatot, hogy gyorsabban odaérjek, de mivel ez nem állt a módomban, így csak izgatottan doboltam a lábaimmal egész úton.

A váróterembe futva érkeztem és hamar kiszúrtam Valkyon hófehér feje búbját, ahogy egy széken ült és egy könyvet olvasott várakozás közben.

- Itt vagyok! - szaladtam felé integetve, mire a hangomra felkapta a fejét és édes mosolyra váltva állt fel, ahogy rám nézett.

- Lyra! Jó látni téged. - üdvözölt kedvesen, meglepetésében elejtve a könyvet, amint becsapódás-szerűen átöleltem a derekát.