A Szárnyak Hangja (Pillangó 2. évad)

7.: Mic Drop

- Nem bízhatunk Jinjuban?! - csattantam fel - Valami hatalmas összeesküvéselmélet ez, nem diagnózis! Csak néha bizonytalan, nem hazudik! Ha elesés után beletenyerelt, vagy látta, amikor összetörte a tartót, akkor nyilván nem hazudik!
- Nyugi, Yoongi - próbált nyugtatni Taehyung - Ez csak egy elmélet. Mivel nem tudjuk, hogy mennyire igaz, így nem tudhatjuk biztosan. Amennyiben mégsem téved, vigyáznunk kell. Legalább is a holnapi koncertig. 
- Felmegyek érte - lódult meg Jungkook.
- Meg a f*szt - próbáltam elkapni, sikertelenül. Azt mondta, ne zavarjuk, csak ha fontos. És ez kib*szottul nem fontos! Csak egy hülye elmélet! Én attól bízom benne.

- Mm... - kucorodott összébb - Hh...
- Jinju - simítottam végig az arcán - Jól vagy?
Gyengén, résnyire felnyitotta szemeit, ajkai elváltak egymástól. Közülük forró szusszanat csúszott ki.
- Kicsit meleg vagy - tapasztottam tenyeremet a homlokára - Nem érzed rosszul magad?
- Csh... cshk.... - nyöszörgött suttogva.
- Inkább ne válaszolj - tettem szájára az ujjam - Nem festesz valami jól. Majd ha jobban leszel, mond el mi történt.
- Yyy... yyn... - próbálta megemelni a bal karját, kevés sikerrel.
- Ne erőltesd  meg magad - fogtam meg a kezét. Nyúzott, félig a párnába nyomott arcán halvány mosoly jelent meg.
Gyengén meghúzta a kezem, olajzöld szemeiben valami új csillant fel.
- Ahh... - hunyta le pilláit, rekedtes hangjára koncentrált - Ah... Ahpu...
- Tudod... - másztam közelebb hozzá - Szeretem amikor így hívsz...
Jobb kezével megpróbált feltápászkodni, de szabad kezemmel elkaptam a felkarját.
- Még mit nem - kuncogtam fel. Sóhajtottam, majd tenyeremet a nyakára csúsztattam, onnan át sápadt arcára. - A fiúk szerint nem vagy megbízható. Azt hiszik, hazudsz.
- Hhhllottmm... - emelte markát szaggatottam a kézfejemhez, közben mint egy kiscica, úgy bújt a kezembe. Kicsit megfeszült, szeme felakadt, kifújta a benne rekedt levegőt, és eldőlt az ágyon.
- Ne ijesztgess - adtam egy puszit a homlokára, majd ledőltem mellé.

- Hé! Ne rángass! - nyávogott, amikor az unokabátya a felkarjánál fogva húzta be a nappaliba. Jeon rámutatott a lány lábszárára.
- Jinju... - álltam fel. A lány jobb lábszárát végig vízszintes vágások borították.
- Miért? - kérdezte helyettem Jimin.
- Nem én voltam! - mentegetőzött - Ez a... blpfblpfblpf. Nyami. Finom a hajam. Ez nem én voltam! 
- Akkor? -  húztam össze a szemem. Látszólag megszeppent, egy kicsit még be is húzta a nyakát.
- Na jó, én voltam - ismerte be kellettlenül - De többet nem mondok.
- Miért?! - téptem le róla Jungkook kezét. Idegesen néztem vele farkasszemet. Tekintete köztem és Kook között cikázott. Bekönnyezett. Kezét gyengén, mint tegnap, megemelte, majd mellkasomra helyezte.
- A szived olyan hevesen ver... - közölte tompa hangon. Tekintete elködösült, mintha nem is ebben a világban lenne. Mintha lelke behúzódott volna egy picike sarokba, hogy távolról, biztonságból figyelje, mit művel a teste.
- Chuchu - ejtette ki a transzából Taehyung - Bocs, hogy ilyen helyzetbe hoztunk. Kiengesztelhetünk valahogy?
A fiú feláldozza magát, hogy a lány jobban legyen. Ezt nekem kellene...
- Most hogy mondod - pattant el mellőlem, új erőre kapva, mintha mi sem történt volna - Lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, de várjatok itt egy picit.
Kiszaladt a konyhába, ahonnan nem sokára mikró és pattogó hang hallatszott.
- Legyetek hálásak - suttogott V - Most attól félek, hogy azt fogja tenni, amire gondolok.
- Mire gondolsz? - pislogott Jimin.
- Nekem e-...
- kÉsZ a PopCoRN~! - pattogott vissza, majd leszedett egy párnát a földre, és törökülésben helyet foglalt rajta - Lássuk.... Tae ajánlotta fel, hogy kiengesztel, szóval te leszel az egyik. És Jungkook rángatott le...
- Ugye nem? - ijedt meg a második legfiatalabb.
- Üljetek szépen a kanapéra - utasította őket - Nos, Tae már tudja, hogy mire készülök. Neki már elmondtam ezt a kis titkomat.
- Milyen titkot? - kérdezte Jimin.
- Yaoista vagyok - bökte ki.
- És? - vontam vállat.
- Shipper - kapott be egy darab kukoricát - Vkook, Jikook, Yoonmin, Yoonseok főleg... A nAmjIn sZenT!!4!
- Mi a lényeg? - forgattam meg a szemeimet.
- Aki homofób, az most hagyja el a helyiséget - markolt bele a zacskóba, majd tartalmát a szájába gyömöszölte - Kookie~ szerintem Taetae öle nagyon kényelmes~...
- Hagyd abba, mielőtt elkezded - szólt rá Namjoon - Nem fogunk buzulni.
- Tényleg? - vetett cinkos pillantást Vre - Hát...
- Szerinted meleg? - vonta kérdőre Hoseok.
- Nem nagyon - evett tovább - De már rég néztem vagy olvastam yaoit. Élőben még jobb lenne. És végre itt a lehetőség.
- Mi okom lenne rá? - duzzogott Kook.
- Gyere - állt fel a lány, majd kézen fogta, és elhúzta a zeneterem irányába. Bezárta az ajtót, de én követtem, fülemet a falapnak nyomva hallgatóztam.
- Falaztam neked - hallottam a lány tompa hangját - Ha nem szeretnéd, hogy a fiúk megtudják, milyen felelőtlen is voltál ma délelőtt, akkor most kimész, és megcsinálod, amit mondok.
- Miért falazol nekem? Nem is az én hibám volt...
- Te is tudod, hogy ezt nem én csináltam. De ha elmondom nekik...
- Rendben. De szerintem megértenék...
- Yoongi egyből kitekerné a nyakad. Most hetekig úgy fogok kinézni, mint egy zebra...
- Oké - szakította félbe - De nem menj túl messzire.
- Hm - biccentett - Gyere, adj műsort.
Gyorsan visszaosontam a nappaliba, mielőtt kinyílt volna az ajtó.
Mit csináltak ma délelőtt?! Miért kell falazni neki?! Jinju miért hazudott a lábával kapcsolatban?! Mit értett felelőtlen alatt?! Annyiban igaza volt, hogy kitekerem Jeon nyakát.
- Akkor most Kookie szépen beül Taetae ölébe - utasította.
- Én léptem - mentem fel az emeltre. Semmi kedvem azt bámulni, ahogy egy 17 éves taknyos buzulásra kényszerít 2-t a lakótársaimból. Undorító.