🔞🥀Rózsakert /BEFEJEZETT/🥀🔞

Szörnyű születésnap

12órával ezelőtt: És eljött ez az idő is...ma sütött a nap is, csodálatos az idő is. Finom illatokra keltem. Ma kifejezetten fel voltam dobva. Nem szeretem az ünnepeket, de viszont ez egy különleges nap volt. Ránéztem az órára: 8 óra van. Kikeltem az ágyból elmentem lezuhanyozni, fogat mostam majd felöltöztem és lementem a lépcsőn.

-Jó reggelt egyetlen Kicsi Tündérkém, Boldog Születésnapot!
-Jó reggelt Anya! Köszönöm Szépen!

Apa az asztalnál ült előtte a reggeli kávéjával, olvasó szemüvegbe, újsággal a kezében. Mikor érzékelte, hogy itt vagyok letette az újságot és rámnézett.

-Jó reggelt Dorothy! Boldog Születésnapot Csöppöm!
-Jó reggelt Apuci!Köszönöm!
-Hol a bátyám?
-Már elment dolgozni, de hagyott neked itt valamit egy üzenettel. Ott van az asztalon.

Odamentem az asztalhoz és láttam egy ajándékot pocsékul becsomagolva. Felkuncogtam.

-Az én bátyám!

Kibontottam. Egy ékszeres doboz volt benne. Néztem csak. Remegett a kezem mikor kinyitottam magát a kis dobozt. Egy gyönyörű nyaklánc csillogott benne. Egy vagyon lehetett. Csak tátva maradt a szám. Örömömben bekönnyeztem. Ránéztem apára és ő is csak mosolygott. Fogtam a kis dobozt és felvittem a szobámba gyorsan majd megint visszamentem a konyhába.

-Mi ma a reggeli?
-A kedvenced Kicsim, palacsinta.
-Jujjjj Anyaaaa!!! Köszönöm-majd az arcára nyomtam egy hatalmas puszit.

Vettem egy hatalmas tálnyi palacsintát majd ránéztem a telefonomra. Írtak az osztály csoportba is, de amit elsőnek néztem meg az nem más volt mint Jessie üzenete. Ma 12-re megbeszéltük,hogy eljön ide és majd elmegyünk sütizni egyet. Megettem a palacsintámat és visszamentem a szobámba. Már 10 óra van. Alig vártam, hogy találkozzak a legjobb barátnőmmel. Mára különösebb tervem nem is volt. 12-ig az időmet rajzolással és a regényem folytatásával töltöttem. Egyszer csak csipogott a telefonom:

Jessie

Jessie: Itt vagyok!!!
Én: Oké, 1 perc és lent vagyok.

Lementem. Kimentem az ajtó elé, de nem láttam senkit.

Jessie

Én: Haha.Marha vicces vagy.Na hol vagy?
Én: Jessie?!Merre vagy?!
Én: ???

Visszamentem a házba majd fel a szobámba. Nem tudtam mit tegyek. Járkáltam fel-le és néztem az ablakon hátha látok valakit vagy valamit ami gyanús. Semmi. Az utcán üres volt. Teljesen. Amúgy is olyan kis csendes utca úgyhogy ez nem meglepő. Ránéztem újra a telefonomra. Semmi. Most mit csináljak? Úgy döntöttem elmegyek hozzájuk hátha közbe jött neki otthon valami. El is indultam. Mivel nem laktak messze(1 utcányira)ezért gyalog mentem. Mikor odaértem halálra rémültem. Mindenhol rendőrautók, helyszínelők, mentő. Mikor elég erőt gyűjtöttem odafutottam az egyik rendőrhöz.

-Itt mi történt?
-Semmi közöd hozzá kislány!
-De én...
-Semmi de! Azonnal hagyd el ezt a helyet!
-De én tudni szeretném mi történt itt mivel ez a legjobb barátnőm háza!
-Hát jó ha annyira szeretnéd tudni lemészárolták az egész családot!

Lefagytam. Mozdulni se bírtam. Annyit éreztem, hogy elkezdett körülöttem forogni a világ majd minden elsötétedett. Egy kórházban ébredtem fel. Nagy nehezen felültem. Kinéztem az üvegen. 2 rendőr állt. Bejött az orvos.

-Hogy érzi magát kishölgy? Elájult a sokktól.
-Hát már valamivel jobban vagyok. De ha megkérdezhetem miért vannak rendőrök az ajtónál?
-Az Ön biztonságának érdekében.
-Tessék?! Azt mondja veszélyben van az életem?!
-Igen.

Na most megint lefagytam.

-Ha kicsivel jobban lesz akkor a rendőr urakkal el kell mennie a hullaházba azonositani a testeket.
-Rendben.

Bele kell törődnöm abba m,hogy elveszítettem a második családom... Ők ugyan olyanok voltak mint a rendes családom. Ha valami baj volt hozzájuk ugyanúgy tudtam fordulni mint az otthoniakhoz. Kinéztem újra az üvegen. Láttam anyát, apát és a bátyámat is a rendőrökön kívül. Anyára mikor rámosolyogtam integetett és majd kicsattant az örömtől, hogy látta,hogy jobban vagyok. 19 óra volt. Bejött az orvos.

-Készen áll a testek azonosítására?
-Igen!
-Rendben akkor öltözzön át és már mehet is a rendőr urakkal.
-Köszönök mindent!
-Ez természetes kisasszony.

Elkezdtem felöltözni, de ekkor az egyik rendőr bejött. Épp a felsőt vettem fel. Ki lett volna az a rendőr aki benyit?! Hát az amelyik közölte velem a szörnyű hírt. Felsikoltottam, de a rendőr nem zavartatta magát, fogta magát és leült a székre.

-Legalább elfordulhatna!
-Azt hiszed kislány nem láttam még fehérneműs nőt?!

Bevallom nem volt csúnya. Nem lehetett több 24-nél, kék szemek, barnás-szőkés haj, kigyúrt testalkatú magas. Csak ne lenne bunkó...Beletörődtem a sorsomba és előtte vettem fel a felsőm. Irtó ciki volt dehát ez van.

-Mehetünk.-mondtam.
-Végre! Azt hittem egy évig veszed azt a kurva felsőt.
-Chh. Nem kelett volna rámtörni és akkor a zavarodottság nélkül gyorsabban ment volna.

Erre felnevetett. Aranyosnak találtam azt a nevetést.

-Szóval azt mondod zavarba hoztalak?-mondta kacéran.
-Csak menjünk, mert ha nem emlékezne megölték a legjobb barátnőmet!
-Nem. Nem ölték meg. Csak 2 embert találtunk a helyszínen. A lány gyanusított ként van nyilván tartva.
-Gyanusított?! Jessie soha nem lenne ilyen képes! Főleg nem a saját szüleivel!
-Szóval nem tudod...
-Mit?!
-Jessiet örökbe fogadták.
-Tessék?!
-De nem is ez miatt lett gyanúsított. Megtaláltuk a gyilkos fegyveren az ujjlenyomatát.

Erre már nem tudtam mit mondani. Csak zavarodottab meredtem magam elé. Jessie tényleg képes lenne rá?! Talán egész idő alatt félre ismertem?! Hosszú idő után megtörte a csendet a rendőr.

-Szerintem induljunk el. Készen állsz?
-Igen.

Most meglepően kedvesen mondta.
20 óra: elindultunk a hullaházba. A szülinapjaimon el szoktam menni Jessiehez és vele ünnepelni...de most se nem Jessievel vagyok, se nem ünnepelek. Nem úgy képzeltem el a mai napot, hogy a végét egy kibaszott hullaházban töltöm...