🔞🥀Rózsakert /BEFEJEZETT/🥀🔞

⭐️Extra 1. rész⭐️

Jason szülinapja

(A történet még akkor játszódik amikor él Dorothy.)

Nem aludtam egész este. Eljött az a nap amikor Jasonnek szülinapja volt. Ez pedig nem más mint Május 2. Szerveztem neki egy kisebb összejövetelt. Mivel ez egy titkos szülinapi buli ezért valahogy el kellett csalnom a helyszínre. Papát hívtam segítségül még reggel.

-Jó reggelt Papa!
-Neked is Csillagom!
-Papa segítenie kell!
-Miben?
-Mint tudja szervek egy bulit Jasonnek csak azt nem tudom hogyan kéne elcsalni őt a helyszínre...
-Ohh...csak ennyi a baj?
-Ennyi?! Ez nagyon nagy baj!
-Nem az Drágaságom...Csak mondd azt el szeretnél menni vacsorázni.
-Ennyi?
-Igen.
-Köszönöm Papa!
-Szivesen Drága!

Egy puszit nyomtam az arcára és rohantam is Rebecához. Megbeszéltem vele a részleteket és ezután már Jasonhoz rohantam.

-Szia!
-Szia Rózsám!-csókolt meg.
-Este szabad vagy?! Fontos lenne!
-Hát...ha ennyire fontos szabaddá tehetem magam.
-Imádlak!
-Én is téged!

Csók csatába kezdtünk. Ezt is el tudta valaki rontani. Michael toppant be az ajtón.

-Khm,khm!-kezdte el köszörülni a torkát.
-Igen?!
-Van egy kis probléma főnök...
-Mi lenne az?!
-Nos...az egyik ügyfél ma estére akar egy fontos találkozót. Azt mondta sürgős...
-Szarok rája! Mondd meg neki,hogy a szülinapom napján elmegyek a menyasszonyommal vacsorázni és nem érek rá! Az se érdekel ha elveszítem e miatt a jó kapcsolatomat vele!
-Biztos Főnök?
-Halálosan!
-Rendben.

Ekkor ránéztem. Dühös volt.

-Amúgy...
-Igen?
-Boldog születésnapot Szerelmem!
-Köszönöm!-mosolygott rám.
-Bocsánat,hogy csak most mondtan, de nem felejtettem el.
-Elhiszem.
-Csak fontos volt, hogy tudjam tudunk-e vacsorázni eggyütt.
-Rád mostantól mindig igyekszek időt szakítani Rózsám!
-Köszönöm! Viszont én megyek, mert van 1-2 elintézni valóm.
-Micsoda?
-Titok...
-Oké.
-Szia.
-Szia.

Telefonálgattam. Még egyszer telefonáltam mindenkinek ki tud ott lenni és ki nem. Hála Istennek mindenki ott tud lenni. Ez jó hír. Már csak azt remélem tetszeni fog neki. Vajon mit fog szólni mikor meglátja azt a sok embert. Már csak azt remélem, hogy semmi probléma nem adódik. Ahogy ezt igy kigondoltam a fejecskémben adódott is egy. Valaki bebaszta maga mögött az ajtót. Hátrafordultam. Egy fekete ruhás férfi volt. Nyúltam volna a pisztolyomhoz, de ő rám vetette magát. A földhöz baszta a fejem és egyből beájultam. Kinyitottam a szemem. Nem tudtam hány óra van, hol vagyok, és ki vitt el. Mikor már teljesen éber voltam kerestem a megoldást a szabadulásomhoz. Vastag kötéllel voltam egy székhez kötözve. A szék pedig le volt fúrva. Meg sem lehetett mozdítani. A szám egy ronggyal volt bekötve. A fejemre a vér rá volt már száradva. Valószínű akkor nem most kerültem ide...Körbenéztem a szobában vagy a alagsorban, nem tudtam hol lehetek. Eléggé dohos szag volt. Ablakok nem voltak. Egy ajtó volt ha jól láttam. Ezt onnan tudtam,mert egy kis fénycsík volt ott. Sehol máshol nem volt fény. Lépteket hallottam. Egy férfi lépett be az ajtón. Vörös haja volt (olyan festett vörös), öltöny volt rajta. Volt vele még két gorilla is, de őket kint hagyta. Felkapcsolta a lámpát. A fény láttára nem bírtam kinyitni a szemem. Eltelt egy jó 3 perc mire felnéztem. A férfi mosolygott. Volt oldalt egy szék és azt elém húzta. Leült úgy, hogy a háttámla volt felém és ő fordítva ült rá. A szemébe néztem.

-Szia Kislány!
-
-Jaj tényleg...a kendő...hehe-vakarta meg a fejét.

Felállt és mögém jött. Levette a kendőt a számról.

-Megsérültél egy kicsit.
-Sérülés nélkül nem is lennék itt.
-Tüzes kislány...tüzes...ez tetszik.
-Miért raboltattál el?!
-Tudod sürgősen kell beszélnem Jasonnel...viszont ő azt mondta ma nem ér rá. Megmondtam neki, hogy sürgős.
-Miért olyan sürgős?
-Mert meghalt az apám és én vettem át az üzletet.
-Eleg szarul csinálod.
-Úgy véled?
-De még mennyire! Nem,hogy személyesen felkerested volna Jasont...elrabolod a menyasszonyát, ezt nem tudatod vele, és ráadásképp mind ezt a születésnapja napján. Fasza vagy haver!
-Hehe...-nevetett.
-Tudod...Jason elvett tőlem egy fontos személyt...most én jövök.
-Kit?
-A hugomat. Kb veled egyidős lehetne...
-Hogy-hogy lehetne?
-Tudod...Jason udvarolt neki sokáig. Egyszer beadta a derekát. Már 2 hete jártak. Az volt az egyik programuk,hogy elmennek a városba. Mindezt motorral tervezték megtenni. Jason egy percre nem figyelt...egy autós beléjük csapódott. Frontális balesetet szenvedtek. Jason súlyos sérüléssel került korházba...Emillia...nos ő a helyszínen életét vesztette.

Megrémített az arca. Düh és szomorúság, na meg egy "csipetnyi" őrültség ült ki az arcára. A szemei kikerekedtek és elvigyorodott.

-Most te jössz...Szemet szemért, fogat fogért...
-És miért így akarsz rajta bosszút állni? Arra nem gondoltál, hogy az autós lehetett a hibás?
-Kétlem...ittas volt Jason...
-Persze. És ezeket a szavakat higgyem el egy olyan embernek aki elrabolt. És akkor az apád és Jason miért voltak üzlettársak? Magyarázd meg nekem?
-Kussolsz!!

Egy pisztolyt nyomott a számba. Megijedtem. Hirtelen levert a víz. Csak ijedtem néztem a barna szemeibe. Nem tudtam mi lenne jó ötlet. A lábam nem volt megkötözve. Viszont ha tökön rúgom akkor csak mérgesebb lesz és jobban hajtja az, hogy megöljön. Viszont kellett valamit cselekednem. Egyszer csak valaki berúgta az ajtót.