A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

1. Fejezet

- Terhes vagyok! - Jack lefagyott. Nagyszerű. - Terhes vagyok. Tőled. - mondtam. Jack pislogott párat. Teljesen lefagyott. Nagyszerű. Neki is nagy hasznát veszem. Már épp rá akartam csapni az ajtót. Még hogy a világ végéig. Az ajtó majdnem becsukódott, de ő a lábával meggátolta, hogy becsukódjon. Na, ez fájdalmas lehetett. 

- Sydney. - kinyitotta az ajtót. és besétált a lakásba. Elém állt és a tekintetében ott volt az a bizonyos öröm. Örült, de nem mutatja ki, mert fél, hogy nem akarom megtartani. De téved. Döntöttem. Megtartom. Megtartom, még ha ezért el is ítélnek a emberek. - Az előbb mondtam, hogy a világ végéig is követnélek. Bármi áron. És ha te abortuszra akarsz menni, vagy örökbe akarod adni, nekem mindegy. Ez a te tested. 

- Én már döntöttem, de te mit akarsz? - pókerarccal figyeltem megkeményedett vonásait. 

- Negyven éves vagyok és szerelmes egy olyan nőbe, aki a lányom lehetne. Ez számít. És téged akarlak. 

- Azt akarod, hogy vetessem el? Vagy azt akarod, hogy megtartsam. Mint mondtam, én már döntöttem. A kapcsolatunk a tét, a válaszodon. - Jack egy pillanatig sem habozott. Mélyen a szemembe nézett. A keze az én kezeimet fogta. 

- Családot akarok, Sydney. Veled. Annyiszor álmodoztam már arról, hogy születni fog legalább egy gyerekünk. Annyiszor vágytam erre, de nem akartam erőltetni. 

Könnyes szemekkel elmosolyodtam. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Jack nyakába ugrottam, aki meglepődött ezen, de egyből szorosan magához húzott. 

- Úgy örülök, hogy ezt mondtad! - a szemeim könnyesek voltak. A lelkem megkönnyebbült és tudtam, hogy Jack is megkönnyebbül. Leszálltam Jackről és mélyen a szemébe néztem. 

- Szülők leszünk. - mondtam. Jack elmosolyodott. 

- Szülők leszünk. - Ekkor felemelt és körbe-körbe forogtunk, mint a mesékben. Mint a mesékben, de tudom, hogy az élet nem mese, inkább egy hullámvasút. Érdekes évek elé nézek, de nem bánom.