A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

11. Fejezet

Liam hívása után úgy felzaklattam magam, hogy Jackkel inkább visszafeküdtünk pihenni. Jack nem tudott visszaaludni, de nem akart magamra hagyni, így ölelt, még akkor is amikor aludtam, és amikor egy óra elteltével felkeltem akkor is ölelt. 
- Itt öleltél? - kérdeztem, mire Jack mosolyogva bólintott. 
- Jobban vagy? - kérdi. 
- Igen - bújok jobban hozzá. Fel kéne hívnom a lányokat, holnap talán néhányuk el tudna kísérni. És ha Linda találkozik Tammyvel, akkor még a tortát is meg tudjuk tárgyalni. De olyan nehezen hagytam el Jacket, még ha csak egy telefonhívás miatt is. És akkor nyílalt belém, hogy a telefonom összetört. - Basszus - sóhajtok fel. 
- Mi az? - fürkészte az arcom. 
- A telefonom - nevettem keserűen. 
- Már felhívtam az asszisztensem.  - mosolygott rám bűnbánóan. 
- Vasárnap van, Jack! - néztem rá. - Legalább ilyenkor hagyhatnád, hogy élvezze az életét - nevetem el magam. Jack gyöngéden megcsípte a felkarom, amitől jobban nevettem. 
- Én vagyok a góré, és ha hétvégén keresem kap egy kis extra juttatást. Mind jól járunk - magyarázza. Egy órán belül hozza az új telefont, az új SIM kártyáddal. Szóval új telefonszám, nincs több zaklatás - mosolyog rám. 
- Fantasztikusan hangzik - fúrom a fejemet a kidolgozott mellkasába. Jack heti négyszer jár konditerembe. Párszor szóba hoztam, ha megszületik például a harmadik babánk, akkor egy házba kéne költöznünk. Mondjuk Westchesterbe, vagy egy kicsit közelebb New Yorkhoz, hogy Jacknek ne kelljen annyit ingáznia. Kialakíthatnánk Jacknek egy kondiszobát és egy dolgozószobát. Egy kicsit túlságosan is bele éltem magam, de Jack mindig mondta, hogy konditerem abszolút nem lesz a házunkba. Nem akarja, hogy a kicsik csak úgy ki-be járkáljanak egy olyan szobában, ami tele van súlyzókkal, meg csupa olyan dolgokkal, amik ártalmasak egy gyerekre nézve. 
- Drágám - kezdi. - Nagy gond lenne, ha apád is veled menne holnap Lindához? - kérdi. 
- Dehogy - ölelem szorosabban. - Megkönnyebbülnék - sóhajtok fel. 
- Én is veled mennék, de holnap tárgyalásom lesz.
- Tudom, tudom - mosolygok rá. - Talán Tammyt is elhívom. Felkérem, hogy készítsék el az esküvői tortát. 
- Úhh. Milyen tortára gondoltál? - kérdezi. 
- Egyszerűre - mondom. - Majd csinálunk egy kóstolót - mosolygok rá. 
- Szíves örömest - mosolyog vissza. Jackkel olyan könnyű lenni, mint lélegzetet venni. Annyira szeretem, hogy az másnak már nyálas. Ő a mindenem, a létem értelme. Talán én azért lettem, hogy szeressem őt. 

Este már boldogan tettem le a telefont, hogy mindenkinek elújságoljam az eljegyzésünket. 
- Biztos, hogy csak Lindát akarod meghívni? - fordulok Jack felé, aki velem szemben ült a kanapén és miközben a lábamat masszírozta egy könyvet olvasott. 
- Hát, gondolkodtam, hogy Lori, vagy Joshua O'Brient is meghívjam, de csak olyan nyolc hónap múlva ér rá - mosolyodik el, mire én könnyedén lökök rajta egyet a lábammal. - Édesem, nem tudom miről beszélsz. Számomra minden fontos ember ott lesz - mosolyog most rám. - Jut eszembe küldtem már neked meghívót? - kérdezi vigyorogva. 
- Ó, igen és nagyon tetszik a dizájnja - mutatom fel a gyűrűm. - Fehérben leszek, remélem nem zavarja a menyasszonyt - húzom el a szám, mire Jack felül és megcsókolt. - Szeretlek - motyogom a szájába, mire elmosolyodik. 
- Én is szeretlek - néz a szemeimbe. - Leendő Mrs. O'Brien. 
- Ez sokkal jobban hangzik, mint a Miss. Way. - mosolygok rá. 
- Reméltem is - csókol meg újra. 

Reggel apa és Tammy elkísért Lindához. Tammy hóna alatt egy vaskos mappa, ami félig üres. 
- Megmondaná kisasszony, hogy a mappája, miért félig üres? - kérdi apa. Apa és Tammy nagyon jól ki tudnak jönni, de Tammy ma iszonyatosan komor. 
- Szerintem félig teli - mosolyog Tammy. - Egyrészt ebben vannak a torta ötletek, amikből Sydney tud válogatni - mosolyog rám. - Másrészt, ha meglátom Liamet, ezzel a mappával akarom megverni - mosolyog magabiztosan. Apa felhorkant. 
- Elismerésem - mondja egy félmosollyal. 
- Mehetünk? - kérdezem. - A baba a gyomromat passzírozza - motyogom. 
- Gyere, kincsem. - karol át apu. Jack már elment dolgozni és tudja, hogy esküvői ruhát is felpróbálunk és tudja, hogy nem szeretném, ha az esküvőig látna a ruhámban. Apa vezetett, Tammyvel hátul ültünk és a torta ötleteket néztük. 
- Lesznek koszorúslányok? - kérdezi Tammy. 
- Nem - mondom. - Ha lenne, akkor a fél násznép mellettem állna - nevetek fel.
A kezemben az új telefonom, amit tegnap este Jack aszisztense beadott a lakásba. Kedves srác, rövid göndör, vörös fürtökkel. Eléggé meglepődött mikor meglátott engem. Gondolom azt hitte idősebb vagyok.
Apa nem messze Linda szalonjától parkolt le, és ránk parancsolt, hogy maradjunk a kocsiban. Először nem értettem miért de aztán az ajtóm mellett termett, kinyitotta nekem az ajtót és a fejemre nyomott egy fekete baseball sapkát.
-Nem vagyok híresség apa - nyafogok mint egy kis hat éves.
- De fenyegetnek téged - szól Tammy, aki a másik oldalamra állt. - És a babádat. - érinti meg óvatosan a hasamat.
- Így van, Sydney - helyesel apu. - A kislányom vagy és mem hagyom hogy az a kis - itt átgondolta a szavait - izé ártson neked - meghatódva öleltem meg aput és Tammyt. Foghatnám a hormonokra de most (még) teljesen a magam ura vagyok. Apa szemében láttam, hogy nagyon szeret engem, és anya után nem akar engem is elveszíteni. És nem hagyom hogy elveszítsen engem, vagy az első unokáját.
Lassan odaértünk Linda szalonjához, amitől tátva maradt a szám. A hely hatalmas. A falak valami vintage hatású vajfehér árnyaltban pompázó tapétában díszelegtek. Bár a tapétából alig lehetett látni, csak pár részletet, mivel óriási szekrények és akasztók voltak mindenütt. A felpróbáló szobák előtt vintage kanapék álltak az előtt pedig szintén vintage dohányzóasztalkák, rajtuk egy-egy sütistálca tele finomságokkal. A bennem lakó baba felkiáltott, hogy azt mind egyem meg, azonnal!
Linda irodája és a ruhák között húzodott egy üvegfal. Linda a kezével vadul kalapált felénk az asztala mögül. Ahogy elé léokedtem rájöttem, hogy nem bízhatok meg a képzeletembe. Amikor még nem tudtam, hogy Linda Jack rokona, akkor egy magas, írtó vékony, óriási mellekkel rendelkező, hosszú barna hajú modell alkatú nőre gondoltam. Nos, a barnába beletrafáltam. Linda egy nagyon alacsony nő, rövidre vágott barna frizurával. Óriási szürke szemei vadul ragyogtak. Kissé dundi, de teljesen normális arányban. A mellei még az enyémnél is kisebbek.
V nyakú fehér pólója villantást adott kulcsontjaira, az egyik alatt sötét szívek mutatták magukat.
- Szervusz, Sydney - mosolygott rám szélesen Linda.
- Hello - köszöntem. - Köszönöm, hogy segítesz - mosolyodom el.
- Áhh semmiség, Jack volt az első aki kiállt a szerelmemért - mereng el az emlékei között. Egy pillantást vetek az asztalára, ahol rengeteg kép hever, köztük egy esküvői kép, a két menyaszonny házasságkötésüket csókkal ünneplik. Vagy amikor Linda egy két éves Afeikai kisfiút tart a kezében és alá azt írták, hogy "Új családtag". Meghatódva mértem végig a sok-sok emléket. Jó talán pár terhességi hormon is közre játszott. - Jacknek igaza volt, tényleg gyönyörű vagy - mért végig.
- Köszönöm - mondtam zavarodottan. Kislányos zavaromban talán az arcom is kipirult. Tammy és apu mögöttem vártak. - Áh! - sóhajtottam fel - Linda - Ő itt az apám Zachery Way, és az egyik legjobb barátnőm, Tammy.
- Örvendek - rázott velük kezet. - Nem szeretném nagyon húzni a szót, tekintve, hogy öt hetünk van. Tudjátok már a helyszínt?
- Jacksonville - mondom. - A szertartás a tengerparton, a kis lagzi pedig Josephnél.
- Csodás! - mosolygott rám Linda.
- Jacksonville? - lepődött meg tammy. - Akkor hogy lesz a torta.
- Elintézzük - Linda felírt valami egy To do-s jegyzettömbre, majd Tammy felé fordult. - Te vagy a cukrász?
- Igen - húzta ki magát Tammy.
- Csodás! - mosolyodott el szélesen Linda - Adnál egy névjegykártyát? Akkor tudnánk egyeztetni.
Linda mindent összeszedett pontról pontra. Nekem szinte semmi feladatom nem akadt. Vagy is a ruhákon kívül. Linda levette a méreteimet.
- Arra gondoltam hogy próbálnék olyat keresni, aminek egy kicsit nyúlik az anyagja, így ha addigra kikerekednél, elférne a hasad. Hisz a harmadik hónapon belül lennél, szóval a hasad nem lesz olyan nagy.
-Remek ötlet - mosolygok rá. Nem is tudtam, hogy van ilyen. - Meg ha lehet egy plusz kérésem - mondom mire Linda szinte már hegyezi a kis (kissé elálló, de nagyon jól áll neki) füleit. - Ne legyen elvágva a deréknál - mutatom. - Az szörnyen áll nekem - magyarázom mire bólint.
- Rendben. Szerintem tudom melyik lenne számodra a tökéletes ruha - vidul fel. - Van raktáron és holnapra előkerítem. Holnap vissza tudnál jönni? - mondja, mire én hevesen bólogatni kezdtem - Csodás! Akkor holnap - mondja.

Apa egészen a lakásig el akart kísérni. Tammyt már haza vittük, apa viszont őrködős kedváben van. Nem ellenkeztem annyira hisz én is félek. Jack még dolgozik, az üzenetei alapján de öt percenként küld egy szívet. Az életem!! Mikor a lakáshoz értünk a sokktól teljesen lebénultam. Az ajtónkon egy A/4-es lap díszelgett amire nagybetűkkel írták azt, hogy "PÉNZÉHES KURVA" a kedves üzenet alatt Liam aláírása díszelgett. Apa egyből odalépett és letépte a lapot, de nem segített ezzel, mivel a lap alatt folytatódott. "ÉS A FATTYA". A szám elé kaptam a kezem. Apa sietősen kinyitotta az ajtót és beterelt a nappaliba. Keresett valami mosószert, amivel letakaríthatta az ajtót, de közbe felhívta Jackket. Kell az a távoltartási végzés! Most!