Munkatársak ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»15. rész«

-Skacok, mindegy az ár igaz? - nézett hátra Felix.

-Hát... A kártyánktól függ. - felelte Jisung.

-Amíg kitart nincs gond. - folytattam.

-Felix okosan válaszd meg a boltot. Nekik a legelitebb kell. - közölte Changbin.

-Egyértelmű. Azt akarjuk, hogy bekerüljenek.

10 perc séta után elégedetten állt meg egy hatalmas épület előtt.

-5 emeletnyi méregdrága márka. Megfelel? - kérdezte mosolyogva.

-Egy igazi isten vagy. - mosolyodott el Changbin, majd elkezdett minket betuszkolni.

-Mivel Jisungnak remek ízlése van, így őt egyedül merem hagyni. Bocs Minho. Jól nézel ki, de nem eléggé. Olyan Minho lesz belőled, amilyet még a világ nem látott. Ehhez én kellek neked. Nézd azt a sort. - mutatott az egyik felé. - Az a te részed.

-Mi? Na nem. Minhonak az nem jó. Neki a fekete jobban állna, mint azok a színekben gazdag göncök. Az az ő sora. - mutatott Changbin egy másik felé.

-Azt akarjuk, hogy bent maradjon. Ragyogni kell, nem pedig temetésre készülni. - tette keresztbe kezeit Felix.

-Srácok... - kezdtem bele.

-Fekete. - jelentette ki Changbin.

-Színes. - kontrázott Felix.

-Srácok... - kezdtem bele ismét.

-Fekete!

-Srácok!

-Mi van? - kiáltottak fel mind a ketten.

-Édes istenem... - sóhajtott Jisung. - Mi lenne, ha összeraknátok a kettőt hm? Lehet benne egy kis szín meg egy kis fekete is. Tudjátok... Fehér póló fekete dzsekivel. Mekkora divat lett... Egyezzetek meg szépen.

-Igaza van. - sóhajtott Felix.

-Igen... Váljunk szét. - közölte Changbin, majd elindult a fekete holmik felé, majd Felix betért a színesebb sorba.

-Gyere. - ragadta meg a kezemet Jisung. -Hagyjuk őket egy emeleten. Mi menjünk feljebb. - közölte, majd húzni kezdett.

***

30 perce lehettünk fent a 3. emeleten és Jisungnak összejött már két kosárnyi ruha.

-Minho... Jó lenne, ha már te is gyűjtenél...

-Azon vagyok...

-Minho! - kiáltott Felix távolabbról, majd elkezdett felénk sietni.

-Hm? - néztem felé.

Felix megragadta a karomat, majd elkezdett húzni.

-Jisung segíts. - kiáltottam fel nevetve.

-Sok sikert. - nevetett fel Jisung, majd folytatta a megfelelő ruhák keresését.

-Ne rángass, tudok menni magamtól is.

Felix a legfelső emeletre vitt, majd egészen a próbafülkéig vezetett.

-Mi folyik itt? Ez most vicc ugye? - kérdeztem sokkos állapotban.

-Nem. - nevetett Changbin.

Hat kosárnyi ruha várakozott a felpróbálásra.

Innen nem szabadulok egy könnyen...

***

Órák múlva visszaérkeztünk a céghez, és felmentünk a szobánkba.

-Fotózást is vállalunk. Igaz Felix? - nevetett fel Changbin.

-Köszönjük, de eleget tettetek. - közöltem.

-Changbin. El kéne mennünk valahova egyik nap. Érzem, hogy mi jó barátok leszünk. - nevetett Felix.

-Hát menjünk. - mosolygott rá a fiú.

Changbin leült a kanapéra én pedig leültem mellé és rádőltem.

-Changbin... Ha te nem lennél, akkor ki kéne találni. Ahogyan Felixet is. - mosolyodtam el.

-Haha... - döntötte hátra a fejét.

-Mosolyt kérek! - kiáltott fel Felix és csinált rólunk egy fényképet.

-Mutasd. - lépett mellé Jisung, majd felültem. - Ez jó. - nevetett. - Ki kell tenned Minho. - nézett rám.

-Nem tesz ki semmit. - akadt ki Changbin.

Felix megmutatta nekem is a képet, majd elmosolyodtam.

-Ezt tényleg ki kell tegyem. - nevettem fel.

-Meg ne próbáld! - emelte fel a hangját Changbin.

-Jó nem fogom. - hazudtam.

-Köszönöm. - mondta megkönnyebbülve.

-Nem fogom... most rögtön kitenni.

-Lee Minho, te gonosz kis... kis... Aa, tudod, hogy szeretlek, és hogy nem tudnék rád sértő dolgot mondani. De ez akkor is aljas tett lesz...

Lassan a barátaink távozni készültek, így lekísértük őket az épület elé. Elköszöntünk egymástól, majd visszasiettünk a szobámba. Instagramra, pedig feltettem a beígért képet, ami egy óra múlva már egészen szép eredményeket ért el.