Démonlány (Javítás Alatt!)

Szerkszész

-Most pedig érezzétek bosszúm!-Kiáltotta Lucifer, majd a békés lávatengert 2 szempillantás alatt változtatta egy háborgó lángfolyóvá. Azt, hogy kit vagy mit akar megbosszulni, azt még én sem tudom. Origó, Franz és Rojara kimenekültek a palotából és messziről figyelik az eseményeket.
-Menj ki vele!-Mondta Origó Rojarára utalva. Franz némán bólintott, majd felpattant Tüzesre. Kérdőn nézett Origóra,de ő, mintha megérezte volna mit szeretne kérdezni Franz, megrázta a fejét. Franz Tüzessel és Rojarával indult el a kivezető út felé. Egy röpke beszélgetésből kettőjük között, Origó elmondta hogy jelenleg milyen óvintézkedések vannak a közelgő háború miatt. Franznak van egy terve, miszerint hazaviszi Rojarát és ott próbálja meg meggyógyítani. Evvel eddig nincs baj, de a kérdés hogy odaér e időben.

A csata e közben nem áll meg. Lucifer erejével megmozgatott lávatenger hullámai a plafont súrolják. Anyja, nem is tudta mit csináljon, ezért a várában élőket menekítette ki. A palota fele már rég hiányzik, de ez a tény, Lucifer nem érdekli. Akanta próbál rájönni, hogy lánya, kin, min akart bosszút állni, vagy miért. Azonban ezekre a kérdésre a választ 2 teremtés tudja: Lucifer maga, és az apja. Bár Lívi nem, de Lucifer pontosan tudja ki az apja. Sokszor léptek ők is kapcsolatba egymással és a legfontosabb: sokat beszélgettek.

Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával, az apja, Szerkszész, elmondott neki egyet s mást. Erről azonban én sem tudok. Akanta elkeseredettségében, telepatikusan üzent férjének.
-Lucifer!-Kiáltotta az asszony lányának,de süket fülekre talált. Egy valamiben biztos, mégpedig hogy lánya elsősorban a palotáját akarja lerombolni.
Franz mellé szegődött ezek közben Koponya is. Franz ezek után rajta folytatta az utat a házuk felé és Tüzest visszaküldte Origóhoz. Koponya szokásához híven gyorsabban vágtatott mint Tüzes,ami most nagyon nagy előnyt jelentett. Azt átjáróhoz érve, Koponya nagyot fékezett. Ugyanis a lejáróból egy számára ismeretlen mégis ismerős alak szállt szó szerint le. Izmos és olyan isteni. Gondola magában Franz, de nem töprengett rajta sokat, máris indult tovább Koponyával.

Pedig nagyon igaza van gondolatának vagy inkább megérzésének. Hisz egy isten jött le a kacskaringós átjáróból. Maga Szerkszész. Mindenki mással ellentétben, ő tudta miért dühöng lánya. Mikor meglátta, álla a földet súrolta. Nem lánya zavaros kinézete miatt, hanem a kár miatt, amit 10 perc alatt okozott. A palotát felfalta a láva, feleségét pedig árnykarok kergették, miközben lánya Lucifer, már éppen a következő célpontjához repül. Szerkszész tudta hogy hova megy. Ezt kihasználva indult el az örökösök temploma felé.

Szerkszész sem tudott kapcsolatba lépni egyetlen lányával, de ennek meg is lett a hátulütője. Egyik nap, mikor beszélt lányával, olyanokat mondott a pokolról, feleségéről, palotájáról és a már nem élő démon urakról, hogy lánya azt hitte, hogy neki bosszút kell állnia ezeken az embereken. Akantával ellentétben, Szerkszész emberi mivoltával is képes volt leszállni a menyből az istenek közül. Ezért lánya őt sokkal jobban szerette. Szerkszész már bánta hogy olyanokat mondott.

*Visszaemlékezés*

-Kislányom!-Ölelte ár Szerkszész Lucifert. Leültek az egyik közeli padra és elkezdtek beszélgetni. Későre járt már az éjszaka és zajt is csak az esti lágy szellő jelentette, ahogyan meglobogtatta a leveleket. Végül Lucifer erőt vett magán és megkérdezte azt, ami régóta nyomta szívét és lelkét.

-Miért van anya bezárva a pokolba?-Kérdezte és direkt nem nézett apjára. Félt hogy dühös lesz. Ami meg is történt, de nem úgy ahogy Lucifer gondolta.

-Mert olyat tett amit nem szabadott volna.-Válaszolta egyszerűen Szerkszész, de Lucifer nem volt evvel megelégedve. Addig noszogatta apját, ameddig ő el nem mondta a teljes történetet.-Mit tudod, én egy egyiptomi isten félvér leszármazottja vagyok.-Kezdett bele Szerkszész. Lucifer egyetértően bólintott.-Egyik napon találkoztam az akkori démonúrral és a lányával. Én természetesen beleestem és ahogy láttam ő is. Sokat beszélgettünk, még akkor is amikor nem lett volna szabad ezt tennünk. Mikor meghalt az akkor démonúr, anyád nagyon szomorú lett. Könyörgött, kérlelt hogy menjek le hozzá a szabály ellenére is. Meggyötört volt, így úgy gondoltam hogy hiába minden, én leegyek és együtt boldogok leszünk. Evvel akkora szabályt sértettem meg, hogy később kitagadtak az istenek közül. Úgy gondoltam hogy anyáddal boldog leszek, de az a boldogság össz-vissz 1 hónapig tartott. Egy szenvedélyes szeretkezés után, teherbe esett az anyád veled. Amikor ezt anyád apja megtudta, engem kiűzött a pokolból és emberként kellett tovább élnem. Anyádat meg... a pokolhoz láncolta veled együtt. Teltek az évek és te betöltötted az 5. életéved. Nagyon aranyos egy kislány voltál, ezért nem akartam hogy ott lenn éld le az életed és ha csak egy kicsit is, de kijöhess onnan. Ezért az akkori 10 éves Franz herceget kértem meg az ügy intézése érdekében. Nagyon okos és fiatal volt akkor és csak őt ismertem eléggé hogy megbízzak benne. Elintézte hogy lemenjek és kihozz hassalak onnan. De anyád nem engedett el. Győzködtem, könyörögtem neki hogy hadd szedjük le rólad a bilincset. Anyád akkor olyan haragos lett hogy azt a fél pokol és a fölötte lévő föld is rendesen megérezte. Erőszakkal kellett elvegyelek tőle, és mivel féltettelek, ezért nem akartalak visszavinni. Nem tudom hogy érdemeltem ki, de visszaengedtek a mennybe, így itt kellett hagyjalak...-Mesélte az apja.-Te lennél az uralkodó, de anyád és az apja, egy levélben írt nekem, hogy nem fogják neked adni azt ami téged illet. Ezek mellett, megölték a bátyád. A bátyádról én sem tudtam születéséig. Egy rosszul sikerült kocsmázás következménye lett, így félig ember és angyal lett. Nagyon sajnálom azt ami vele történt. Anyád apja úgy hitte hogy ő is tőle van, így megölte.-Fejezte be meséjét. Az akkor lázadozó lány, akkor ezt annak vette hogy neki meg kell szereznie azt ami őt illeti és bosszút kell állnia a bátya miatt, akit még nem is ismer. Csakhogy ezek után, egy falka vette üldözőbe, akik kihallgatták a beszélgetést és akiknek eleve feladatuk volt megölniük, mert Akanta apja ezt parancsolta.

*Jelen*

Lucifer most is arra készül, hogy minden hatalmával, elvegye azt amit tőle akartak elvenni. Nem érti miért, de egyszerűen kötelességének érzi azt, hogy ezt tegye. A pokol egét hasítva szárnyal a nem kis emlékműhöz hogy megkeresse nagyapját. Csak arra, hogy ott, mindegyik eddig eltemetett király vissza tud jönni, az időjeles halálából. Mert a démonok és a halottak birodalmának vezetője, nem halhat csak úgy meg.

-Lucifer! Öngyilkosság oda bemenni!-Figyelmeztette apja lányát, aki még mindig eltökélten szárnyalt a levegőbe. Ám mikor eljutott az elborult agyáig a gondolat megállt és hátrafordult apjával szembe, aki szintén magállt.

-Miért is?-Kérdezte Lucifer kételkedve apját aki néhány erősebbet lendített szárnyával hogy a magasban maradhasson.

-Mert az ott élő urak, királyok, császárok mind ki tudnak jönni a sírjukból. Ha te oda bemész, neked annyi!-Figyelmeztette a lányát apja, de a lány makacsul összeráncolta a homlokát.

-Te is el akarod venni tőlem a hatalmat!?-Vonta kérdőre jót akaró apját a lány dühében.-És a fiad?! A bátyám?! Vele mégis mi a jó édesség lesz?-Kérdezte még mindig dühöngve.-Te nem vagy mérges miatta? Mert amiatt, hogy én meg akarom kaparintani, azt ami engem illett, az ne legyen a te dolgod. Még ha félre is sikerült a bátyám és nem volt tervezve: Ilyen halált érdemel? Mert szerintem senki nem érdemel ilyen halált!-Harsogta a lány.-E mellett, eleget volt már életben az összes, ha kell: Az összeset megölöm.-Lucifer úgy érezte, hogy nagyobb ereje van bárkinél. De nagyon téved. Hisz, azért érzi ezt, mert nagyon rég volt rajta a pecsét.

-Lucifer! Értsd meg: Nincs elég erőd! Nem vagy elég erős!-Harsogta már dühösen apja is. De ezt, egy ilyen embernek egyszerűen nem lehet mondani. Pont úgy, ahogyan Lucifer is tenni akarja. Megfordult hát és fojtatta útját a templom felé, de egy sárgás, aranyos szinte átlátszó gömb nem engedte tovább haladni.-Majd a holttestemen keresztül!-És kezdetét vette, 2 hatalmas erő összecsapása.

Remélem nem lett annyira gagyi mint amennyire én látom annak ^^"