Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•13•

SAN

Mikor megtaláltuk Destinyt Kuanlin társaságában egyik részem megnyugodott a másik ennek ellenkezője volt.Mérhetetlen haragot éreztem a fiú iránt, pedig nem csinált semmit, vagy mégis?Igen, féltékeny vagyok.Nincs mit szépíteni vagy titkolni.Pár hét alatt beleszerettem egy lányba, akivel nem lehetünk együtt, mert korlátoz minket az egész kormány és kitudja mikor veszítem el...Mégis az érzéseim nem tudom irányítani bármennyire is igyekszem, nem megy.
-Kérsz egy kis levest Destiny?-kérdezi Seonghwa és a lány felé tol egy konzervlevest
-Marad még máskorra is?-kérdezi érdeklődve
-Persze!Ne butáskodj nem ezen múlik!-mosolyog mellettem Yunho
-Hát itt már semmi sem biztos...-morgom orrom alatt miközben egy műanyag kanálba megrakott levest veszek a számba
-Enni már pedig kell!És nem tűröm ha valaki koplal, világos?-szeli át a szobát Hongjoong hangja mire mint bólintunk és folytatjuk az étkezést
-Olyan fura érzésem van...-suttogja Wooyoung
-Mi?Miért?-kérdezi Yeosang meglepődve és a szürke hajú felé fordul amit én is érdeklődve figyelek
-Nem tudom...egyszerűen van valami fura érzésem ennyi...-von vállat majd inkább a törött üvegen kezd el kibámulni
-Most egy kicsit nyugtalanít amit mondott...-suttogja mellettem Hongjoong
-Hidd el engem is...-biccentek és mostmár én is idegesen nézek körbe
-Ne fessük az ördögöt a falra!Így tuti bevonzuk a rosszat!!-csattan fel Seonghwa-Örüljünk hogy ez a pár napunk nyugiban telt...
-Pont ez a baj hyung!!-szólal meg Mingi is és látom rajta hogy ő is feszült ami mostmár kezd át ragadni mindenkire
-Van benne valami...olyan gyanús...-suttogja Jongho és az ételt turkálja kanalával
-Semmi kivizsgálás, nem is láttam a begyűjtőket, se semmit...-mondom letéve a kanalat, mert már képtelen vagyok enni ekkora stresszben
-Igyis már tele van a bázis, nem tudunk több embert befogadni...-fogja a fejét Hongjoong
-Biztos vannak még kint...-szólal meg Destiny aki ugyanúgy inkább feladta az étkezést
-Vagy máshova szállítják őket vagy megölik őket...ez a két opció van...-sóhajt gondterhelten Seonghwa
-Vagy...itt hal meg valaki ha találnak valaki különlegeset aki felváltja a helyét...-nézi a szakadt abroncsterítőt Wooyoung
-Ez olyan szörnyű...-mondja szomorúan Destiny és mind helyeslően bólintunk
-Nem tudsz ellene mit tenni, amíg itt vagyunk addig nem...-tolom el a gőzölgő levest mert már a gyomrom görcsbe van a szagától is
-De van remény nem?-pillant fel ránk Destiny csillogó szemmel mire a szívem hasad meg a látványtól
-Reméljük...-mondja a kétértelmű választ Yeosang és biztatóan a lányra mosolyog aki csak halványan bólint

Ekkor halk puffanást hallok meg, így érdeklődve pillantgatok a törött üvegen kintre de nem látok semmit.
San csak halucinálsz...
Újra egy elhaló zaj foszlány, amire már az előttem ülő lány is felnéz majd találkozik tekintetünk.Fejemmel intek az ajtó felé, mondván nézzük meg mégis mi folyik itt.Ha nem csak én hallom, akkor tuti történt valami.
A lány csak feláll ezzel is jelezve, hogy értette mit szerettem volna, így egyidejűleg követtem én is őt.
-Hova hova?-érdeklődik Yunho
-Gyakorolni...-vonok vállat, részben igaz, más részben nem annyira, de elmém nagyon kavarkott vajon mi is lehet odakint
-Oké...-bólint, hogy megértette és elfogadta így inkább másra szentelte a figyelmet

Destinyvel az oldalamon lepkedtünk a rozoga fa ajtóhoz és egymásra néztünk, majd egy határozott mozdulattal kinyitottam, de nem láttam semmit.Csak a töménytelen porfelhőt, amit a szél okozott.
-San!!Óvatosabban!!!-hallom meg Seonghwa hangját
-Jó...-morgom és nagyon zavar a tény hogy nem látok semmi furát vagy szokatlant
-Most nem tudom hogy meg nyugodjak hogy nem látok semmit vagy kezdjek félni...-indulunk meg előlre lassan a lánnyal aki szemeivel mindent alaposan végéig mér
-Ne félj jó?-fogom meg kezeit hirtelen felindulásból amire csak egy szégyenlős bólintást kapok
-De be van kapcsolva a nyakperec...-suttogja
-Nyugi...-szorítok aprót kezére-De nem kell suttogni.-mosolyodom el bár bennem is felmerült valami nyugtalanító már mikor bent ültünk a konyhába amire még rá tetéztek a hangok
-Olyan kihalt minden nem?-és csak most veszem észre hogy mekkora csend is van körülöttünk, így gyorsítok lépteimen egészen egy kisebb utcáig ahol a ház oldalának simulva tekintek kifelé majd a lányra vezetem tekintetem aki aggódóan tartja a szemkontaktust
-Túl kihalt...-nevetek fel hitetlenkedve
-San...-szólít meg így rá kapom a tekintetem újból-Te nem érzed azt mintha figyelnének minket?Vagy csak én vagyok olyan paranoiás...-fordul nyugtalanul körbe a tengelye körül
-Figyelnének?-ráncolom a homlokom és már az én mellkasomban is kezd valami éledezni
-Menjünk innen...-fogom meg csuklóját és indulnék el vissza a házba, ami ugyanúgy nem olyan biztonságis de jobb mint a semmi, mikor a lány a földre rogyva szisszen fel-Jól vagy?-gugolok le hozza aggódva, mire megrázza a fejet és egyenletlenül veszi a levegőt
-A nyakperec...-zihalja és mutogat a fémes tárgyra
-Mi van vele?!-lesz úrra rajtam a még nagyobb stressz és erősen szorítom a lány karjait
-Fáj...-szisszen fel újból és fájdalmasan kap a tárgyra amiből kék áramok csapnak elő
-Aktiválták...-nézem idegesen a halálos eszközt-Menjünk Baekhyunhoz...-állítom fel óvatosan de újból felszisszent és egyre hangosabban
-Nem hinném...hogy...-alig tud beszélni így egyre kétségbeesetten ácsorgok szorítva egyre melegedőbb kezeit-ő csinálja...
-Istenem...-sóhajtok aggódva-Menjünk hozzá gyorsan vagy Junmyeon hyunghoz, gyere...-állítom újra fel és most ölembe veszem
-Ne...-rándul meg kezeim között és szememből kibuggyannak első könnycseppjei amit fájdalommal telien nézek-Így megtudják hogy itt van...-igaza van most mégis mit csináljak?
-Akkor menjünk a házunba?-nézek rá de közben már elindultam, ő csak hevesen bólogat és kezeit össze szorítva tűri a fájdalmat

Rohanva teszem meg a rövid távot és nem törődve hogy bevertem a karom az ajtófélfába rontok be a nappalinak használt helyiségbe.
-Mégis mi történt?-áll fel rögtön a kanapéról ijedten Jongho így a megüresedett helyre teszem a lányt
-Nem tudom...Hongjoong!!!!-ordítok hyungomnak aki érdeklődve jön be a helyiségbe-Segits kérlek....-suttogom tehetetlenül és lábaim remegve rogynak össze alattam majd hangosan koppannak a földre
_______________________________

ÚJ MAPPA ELÉRHETŐ

20011127 kísérlet

Megnyitja?

Igen                               Nem

Hozzáférés megtagadva!

~^^~
Sziasztok!!😊Meg is érkeztem az új résszel❤️Tudom kicsit rövid lett, de remélem attól még élvezhető🙏🏻💕Hogy tetszett?😶Mindenkinek szép hétvégét❤️Jó olvasást💓

Ui.:Nemrégiben változtattam új borítót remélem nem bánjátok❤️😶🙏🏻

💖:_YU_97