Egy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek.
Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...
Az éj sötéte alatt találtam magam körülöttem lángoló autókkal, omladozó házakkal és üveges szemű testekkel.Csak a tűz ropogását hallottam mindenhonnan és ahogy a fák megadják magukat a láva hőmérsékletű elemnek.A korom sötétre festette a falakat és a talajt, sehol egy halk szuszogás, sehol egy segítségért esedező kéz csak a pusztulás és a halál.Lassú léptekkel indulok meg az aszfaltos úton és figyelve nehogy a tűz martaléka legyek.Ekkor, mintha a TV képernyője beszaggatna, kezdett a körülöttem levő környezet is pár pillanatra ezt művelni, amitől megfagyott az ereimben a vér is, hirtelen repedezett meg körülöttem a talaj és hunytak el a pirosas lángok mindenhol, így koromsötétségbe burkolva a kísérteties helyet és engem halálra ijesztve. -Destiny...-szólítanak a nevemen és ezzel egyidejűleg gyúlad fel egy lámpa felettem, ami pislákolva próbál fényt adni -Y?-ismerem meg a hang tulajdonosát, hisz ezt a mély tónusú hangot bárhonnan felismerném -Végre sikerült be jutnom az elmédbe...-recseg meg a hangja és egy sötét alak jelenik meg a látóteremben, akinek szemei pirosasan villognak rám, míg arcán ezzel megegyező színű csíkok helyezkednek el
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Végre?-illetődöm meg és teszek egy lépést távolságot közöttünk hátra -Ne érts félre nem akarlak bántani...de nagy bajban vagy. -Miért higgyek neked?A neved sem tudom...-fonom karjaimat egymásba és ezzel is egy kis biztonság érzetet nyújtva saját magamnak -Csak idő kérdése, hogy megtaláljanak és arra a sorsra juss, amire én. -Milyen sorsra?Te nem haltál meg, ugye?Akkor mégis hol vagy?-teszem fel a fejemben megfogalmazott kérdések hadát -A kormány főhadiszállásán vagyok Destiny.Én vagyok az egyik főnix vérű, akiből kiszipolyozzák az erőt, hogy a kormányzó a bábjait irányíthassa és meg állítson olyanokat, akik az útjában állnak.-magyarázza egyre elhalóbb hangon -Rólad beszélt Yoko-Sama...-motyogom magam elé -Nem szeretném, ha erre a sorsra jutnál, mint én, ezért muszáj meghúznod magad, úgy hogy ne találjanak rád soha! -De veled mi lesz?Ha kiszipolyozzák az erőd, akkor te...-mérem végig üveges tekintettel a sötét alakot -Most ne ezen gondolkodj!Nekem már eldőlt a sorsom, de neked nem! -Tőled tanultam meg, hogy használjam az erőm nem hagyom hogy meghalj!!!-emelem meg a hangom -Ne csináld ezt Destiny...istenem nem kellett volna kapcsolatba lépnem veled, mert akkor így most kötődni fogsz hozzám...-sóhajt gondterhelten -Tessék?-hebegem értetlenül -A hasonló erejűek kapcsolatba tudnak lépni a másikkal és így kötődni is tudnak egymáshoz, szóval érthető miért aggódsz értem...de kérlek ne tedd!-hangja megtörten visszahangzik a körülöttünk levő sötétségben -Szóval bújjak meg és tűrjem azt, hogy megölik a hozzám hasonlóakat?-fordítom el a fejem és mérem végig a lámpa rozsdás oszlopát -Ha a kezükbe jut a véred talán több halált okozna a világnak.Nagyon erős vagy Destiny és ezt a kormányzó is tudja...ezért kérlek hogy maradj Yoko-samával! -Jó...-fújom ki a frufrumat a szememből, ami az idők során igen csak megnőtt ezzel is eltakarva előlem a külvilágot -Tudom hogy hazudsz.-mondja karcos hangján-Ígérd meg!! -Ez nem olyan egyszerű Y...-fújom ki a levegőt feszülten -Yeol...Chanyeol a nevem, remélem, hogy így már megbízol bennem és hallgatsz rám.-mondja higgadt hangnemben, amin meglepődök -Segíteni szeretnék neked, Chanyeol.-ízlelgetem a nevét, ami nagyon passzol hozzá és kellemes kiejteni ajkaim közül-És másoknak is. -Arany szíved van te lány.-lesz hangja derűs és halkan sóhajt egyet-Pont ezért maradj a szigeten.Nincs apelláta! -Ezt vegyem fenyegetésnek?-billentem oldalra a fejem mosolyogva, hisz teljesen olyan volt ez a mondat, mintha a nagymamám mondta volna, mikor valamihez nem volt kedvem Belőle is ki szökik egy halk kacaj, de hirtelen egy fájdalmas morgásba megy át és én is ijedten kapok a fejemhez. -Destiny...-egy hang halk szólít meg, de a fejemben fájdalmasan cseng és mintha szét akarna szakítani, egyre csak erősödik, amire sikítva rogyok össze -Szállj ki az elméjéből te kis senkiházi!!-ordítja Ana feldúltan és alakja kezd kirajzolódni előttem, ahogy indulatosan megy közelebb Chanyeolhoz -Én szállják ki?!!Látod mit csinálsz?!!!-mutat felém, hisz én szőke tincseimbe kapaszkodva veszem szabálytalanul a levegőt -Ha te nem akartál volna be férkőzni a fejébe, akkor nem fájna neki!!!Mit akarsz Destinytől?!Ha?!!-harsogja túl Ana a fiút, mire sikolyom a házak falait hangos robajjal dönti szét -Az elméje össze fog dőlni!!!Bele is halhat!!Mégis mit gondoltál hogy kettő ember egy elmében?!Elment a józan eszed?!!-teremti le a lányt Chanyeol és körülötte fellobban egy tűz csóva
