Love For A Life {lwt} ✓

34. Szemmel tartom

Másnap reggel arra ébredtem fel, hogy Louis éppen egy tálcát egyensúlyozva a kezeiben lépked egyre közelebb az ágy felé. Elmosolyodtam, majd egy nújtózás után adtam neki egy csókot, reggeli köszöntés képpen.

-Milyen alkalom van, hogy hamarabb keltél és még reggelit is csináltál ?-kérdeztem még mindig fülig érő szájjal.

-Nem csinálhat csak úgy egy pasi reggelit a barátnőjének, mert szereti ?-kérdezett vissza, majd megpuszilta a halántékom.

-Louis, mit csináltál már megint ?-tettem karba a kezeim, miután letettem a kezemben lévő palacsintát.

-Miiii ? Én ugyan semmit.-hadarta, de nem hittem neki. Szerintem magától, csak azért, mert szeret nem kelne fel reggel 7 óra körül, hogy a barátnőjének reggelit csináljon. Egyszerűen nem ilyennek ismertem.
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire egy sóhajtás keretében válaszolt.

-Jó, na. Francba, hogy ennyire nem tudok hazudni.-suttogta az utolsó mondatát, szerintem inkább csak magának-Anya hívott, és azt mondta hogy nem szeretne úgy otthon ülni, hogy közben nálunk ilyen gondok vannak. Szóval még a mai nap folyamán ide utazik és amíg jobban nem leszel haza se megy.-fejezte be mondandóját.
Örülök, hogy Johannah ennyire foglalkozik velünk-hisz' az unokájáról van szó-de én teljesen jól vagyok. Már tegnap jól voltam, miután hazajöttünk a kórházból. Persze egyikünk se fogja elküldeni hisz az pofátlanság lenne, meg azért ránk fér a segítség. Még meg kell csinálni a gyerekszobát-vagyis csak az ilyen alapdolgokat kéne megvenni, mint például a kiságy, néhány takaró, párna stb, hisz' még a nemét nem tudjuk-és az se rossz, ha Louison kívül van kivel töltenem a mindennapjaimat. Lou hamarosan napokra el fog utazni néhány koncert miatt, így jól fog jönni Jay társasága.

Olyan 4 óra, fél 5 körül megszólalt a csengő. Feltételeztem, hogy Jay jött, így amikor beléptem az előszobába, ahol Lou és édesanyja tartózkodott, nem ért meglepetés.
Amint meglátott, szoros ölelésbe vont, amit egy kis fáziskéséssel, de viszonoztam.

-Hogy vagy, Bogaram ? Ugye nem fáj semmid ? Louis, vigyázol erre a gyöngyszemre ?-bombázotta kérdéseivel, amiket csak mosolyogva, néhol felkacagva hallgattam.

-Igen, anyu. Nyugodj megy minden mozzanatát szemmel tartom, de nem mintha eddig ez nem így lett volna.-mondta a mellette álló nőnek címezve, miközben felém lépkedett, majd miután befejezte adott egy puszit az arcomra.

A nappaliban helyetfoglalva beszélgettünk, aztán Johannah eldöntötte, hogy készít nekünk valami finom vacsorát, amit egyikünk sem ellenzett. Jay fősztje messze a legjobb volt akármilyen híres-nemes, több csillagos éttereménél. Fogalmam sincs, hogy hogy csinálja, de igazán megtaníthatná. Szerintem a szakácstudományával veszi le a férfiakat a lábáról, hisz' a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út.

Mivel az előbb emlegetett személy megtiltotta, hogy felálljunk a kanapéról és bármi segítséget ajánljunk neki, míg kész nincs a vacsora, ezért Louissal hozzáláttunk valami jó film kereséséhez. Több-kevesebb sikerrel, de végül megtaláltuk a befutót, ami nem volt más, mint a Shrek.
Éppenhogy elkezdődött a film, megszólalt a csengő. Nem tudtam elképzelni, hogy mégis ki lehet az, de szerencsére nem voltam egyedül, ugyanis Tommo szintén értetlen arcikfejezéssel sétált az ajtóhoz, majd kinézett a kukucskálón. Gondolom valami ismerős lehetett, mert azonnal nyitotta is az ajtót, és tessékelte beljebb vendégünket.

Wooow pontosan 500 szó, ezt jól kiszámoltam 😂😌
Remélem tetszik az új rééééééész💕