Szívdobbanás

CHAPTER THREE

-Vajon mit tettem, hogy ezt érdemlem? – nyögött fel a fiú kábultan szombat délután. 

Hangos nevetés rázta a szobát, ami egyébként is forgott.

-Tudod tesó, ha nem ittál volna annyit, akkor most nem lenne semmi baj.

-Máté, ha nem fogod be, amint meg tudok mozdulni, ledugom a kezed a torkodon. – dünnyögte Dávid és a fejére szorította a párnát.

-Legalább rémlik, hogy mi volt tegnap, te szerencsétlen?

Dávid végig gondolta, hogy mi történt az előző napon, de csak a feketeség rémlett.

-Van valami arról, hogy átmentem a szomszédba. Meg arról, hogy előtte szar napom volt. És arról, hogy hoztál piát. Zsolti is itt volt.

Máté hangosan nevetni kezdett, majd hárította az arcába repülő párnát. Helyet foglalt az ágy szélén, beszélni kezdett.

-Hát akkor kitöltöm a hézagot. Hazaértél, Zsolti valami csajt emlegetett. Könyörögtél, hogy vegyek nektek alkoholt. Zsolti továbbra sem hagyta abba a csaj emlegetését. Elmentem. Kikötöttem, hogy vissza kell vinnetek a mérőszalagot, mire hazaérek. Valószínűleg találkoztál a lánnyal, aki ott lakik, mert mikor hazaértem, csak azt hallottam tőled, hogy ’basszameg basszameg basszameg'. Anyáék elmentek itthonról. Te nekileselkedtél a tequilának. Zsolti inkább hazament, de megjegyezte, hogy kibaszott mázlista vagy, amiért itt lakik a tűzről pattant csajszi. Te még többet ittál. Én annyiban hagytam. Hajnalban elfogyott a pia. Ágyba tettelek. Vagyis megpróbáltam. -tűnődött el hangosan, azon, hogy mi is lenne a megfelelő megfogalmazás. - Erősködtél, hogy megy neked egyedül is. Eléggé szarul néztél ki, befeküdtél a kádba. Én rád engedtem a vizet. Te a halálba kívántál. Átjött a szomszéd csaj, te motyogtál valamit a kosárlabdáról és arról, hogy nem úgy gondoltad, de ő csak annyit mondott, hogy mennie kell, és örülne, ha bekussolnál, mert valami Nada nem tud aludni, és őt is felkelti, ha mocorog mellette, gondolom a csávója. Na szóval ezek után, mondtam neki, hogy majd megpróbállak elintézni, menjen nyugodtan, és még egyszer bocsánat. Te még több piát akartál, és itt meguntalak. Ágyba bújtál, és rád zártam az ajtót. Tíz perc múlva aludtál. És most délután négy van. – fejezte be a sztorit gyorsan, még mielőtt a második párna is az arcába repült volna.

Dávid tehetetlenül vergődött az ágyban.

-Mondd, hogy csak kitaláltad az egész sztorit. – szólalt meg síri hangon.

-Ilyen sztorit, még kitalálni se tudnék. Viszont kíváncsi lennék, hogy honnan ismeritek Hannát. Ha jól emlékszem te soha nem találkozol a szomszédokkal.

-Az osztálytársam. – felelte maró gúnnyal a srác, ahogy felrémlettek az éjszaka képei.


Az alkohol elhomályosította a látását, de még így is probléma nélkül észlelte, ahogy a bátyja helyett egy hosszú hajkorona hajol le hozzá.

-Te szerencsétlen! Miért kell így elintézni magadat? – kérdezte tőle szemrehányó hangon.

-Ki vagy te? – nyögte ki akadozva a kérdést, ami nagyjából így hangzott: kiiiiagyeee.

-Hanna te tökkelütött. Na gyere! – ragadta meg a lány a vállát és próbálta felállítani, de a vizes felület miatt csak annyit ért el, hogy berántotta magát a kádba a fiú mellé.

-Szép a hajad. – motyogta a fiú összefüggéstelenül.

Hanna dühösen kikászálódott a kádból Máté segítségével, és kifakadt.

-Ha már ennyire leittad magad, legalább kussolj. Aludni szeretnék, és Nada is, de ha ő mocorog mellettem, önkéntelenül is felkelt. Indulj az ágyba, és ne keserítsd meg mások életét.

-Figyelj Hanna. -hükk. -Tudod, ma a kosár. – hükk. -Az nem úgy volt. -hükk. -Hanem....

-Fejezd be! Nem érdekel. Én elmentem. -csapta rá az ajtót Hanna és kirohant a helyiségből.

Máté sietve ment utána, őrizetlenül hagyva az öccsét.

-Figyelj, bocsánat az ő nevében is. – kapta el a lány karját az ajtóban.

-Már mindent értek. – nevetett fel Máté. -És Zsoltinak mi köze van hozzá?

-Megpróbált ráhajtani, és Hanna lekoptatta. -felelte Dávid hallható büszkeséggel a hangjában.

-Miért van olyan érzésem, hogy nem csak ő próbált ráhajtani?

-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. – tiltakozott hevesen a fiú.

-Hát ez tök jó, mert arra gondoltam, hogy elhívom randizni. – fejtegette tovább az idősebb fiú.

-Mi? – üvöltötte hangosan Dávid. Máté vigyorogva bólogatott, majd az ajtó felé indult. – Úgy értem fiatalabb nálad. Jóval. Csak tizenhat éves. – magyarázta meggyőzően.

-Téves az infó haver. Már betöltötte a tizenhetet, és én csak húsz vagyok. Három év, az nem sok. – vont vállat.

-Tesó, mi van Krisztával? Nem vele akartál összejönni? - vetette be utolsó ütőkártyaként a fiú.

-Hát, ő feleannyira sem dögös, mint Hanna. – kacsintott az öccsére teljes nyugalommal. -Úgy érzem, hogy neked fenntartásaid vannak azzal szemben, hogy leálljak vele. – jegyezte meg évődően.

-Nem, nincsenek. – felelte Dávid olyan arccal, mintha a fogát húznák.

-Na ez szuper, mert most indulok hozzá, és kérek egy randit. Hátha feladja értem a srácot, akivel aludt.

Máté kilépett az ajtón és becsukta azt maga aztán. Dávid pár másodpercig meredt maga elé, majd alsógatyában kirohant a szobájából. Máté éppen az ajtót tárta ki, mikor az öccse teljes súlyával nekiütközött.

-Nem teheted ezt, nekem már régebb óta bejön. -lihegte a nyakába és visszatolta az ajtó belső felére.

-Na végre, azt hittem tényleg pedofilt kell játszanom, hogy bevalld. – röhögött fel a bátyja, majd hirtelen elhallgatott.