Szívdobbanás

CHAPTER FOUR

Dávid összekulcsolt kezekkel meredt előre, miközben az osztályfőnöke a közeledő eseményekről beszélt neki és az osztálynak. Persze nem aratott túl nagy sikert, mikor felhozta az osztályátlagot vagy az igazolatlan órák számát. Ám egy mondattal a legtöbb tanuló figyelmét sikeresen felkeltette.

-Az igazgató úr egy kedvező lehetőséggel állt elő, azok számára, akik le vannak maradva a közösségi szolgálattal. De természetesen nem csak nekik szól. Heti két óra, péntekenként, de semmi más infót nem tudunk róla. Aki jelentkezni szeretne, az keressen magának egy ellenkező nemű párt. Az órákat, ha jól tudom duplán könyvelik el, de ez egyszer sem biztos. Az igazgató úr csak annyit mondott, hogy amiatt nem kell aggódnotok. - sorolta a tanár a tudnivalókat, akár egy robot.

-Héló! - bődült fel Zsolti -Én nem veszek részt semmiféle fekete mágia szakkörön.

Döbbent tekintetek szegeződtek a fiúra, aki mintegy magyarázatként hozzátette.

-Engem áldoznának fel a Sátánnak.

És ennyi, mindenki dőlt a nevetéstől. Az osztályfőnök vöröslő fejjel próbálta csitítani őket, de nem igazán jeleskedett benne.

-Ezek szerint a diri rájött, hogy húzhat hasznot belőlünk. - kurjantotta be valaki.

-Ja. - helyeseltek páran. -Eladja a szerveinket.

-Csak nekem gyanús, hogy párban kell menni? Fiú-lány párban. - kérdezte az egyik lány halkan.

-Hát, ha veled kéne párban lennem, van ötletem, hogy mit csinálnánk. - kacsintott a lányra Zsolti csábos vigyorral.

Mielőtt bárki reagálhatott volna a tanár közbeszólt.

-Gyerekek! Ez teljeséggel elfogadhatatlan viselkedés. Meg ne haljak még egy ilyet! - célzatos pillantást vetett Zsoltira, majd hozzátette - Főleg tőled ne.

Dávid évődő pillantással nézett végig az osztályon. Számára elég jól csengő lehetőséget jelentett, amit az osztályfőnöke  elmondott. De vajon melyik lány lenne hajlandó vele elmenni és beáldozni a péntekeit?

Alapesetben megkérte volna Zsoltit, de így, hogy lánnyal kellene mennie, fogalma sem volt, hogy kit kérhetne meg. Na jó, ez így nem teljesen igaz, Hannát szívesen megkérné, de nem akarja, hogy amennyiben a lány igent mond, miatta ne legyen szabadideje.

Szünetben látta, ahogy a lány több sráchoz is odamegy, majd egy csalódott mosoly kíséretében elmegy. Tagadhatatlan, hogy főleg olyan fiúkhoz ment oda, akikkel azonos körökben mozgott. Őt és a barátait meg sem környékezte. Később, mikor a fiú is végigjárt a teremben remélve, hogy talál valakit, aki hajlandó menni, mindenki sajnálkozó mosollyal küldte el. Akik szívesen mentek volna vele, már foglaltak volak, a többiek pedig el sem gondolkodtak a dolgon.

Végülis, nem tudta, hogy mit veszíthetne ezért odasétált a lány asztalához.

-Hanna! - szólította meg - Esetleg lehetne szó arról, hogy belevágsz velem ebbe a titkos dologba?

Dávid hadarásának mértékén a lányok-mert természetesen Hannával volt két barátnője is-először csak ledöbbenve tátogtak, majd egymásra néztek és kitört belőlük a nevetés. Erre a fiú gyorsan viszakozni kezdett.

-Mindegy, hagyjuk is. Bocsi, ha félbeszakítottam valamit.

Hanna felpattant és megragadta Dávid karját.

-Ne menj el, csak egy pillanat.

Adri és Fruzsi bátorító mosollyal néztek rá, majd Hannának bólintottak.