You're a sky full of stars (SzJG ff.)

Augusztus 30; Szombat Folyt.

Aztán tízkor mindenkit beparancsoltak a szobákba. De nap itt még nem ért véget.

Bementünk a szobákba, vártunk kb. 20 percet, aztán amikor biztosak voltunk benne, hogy a tanárok alszanak a fiúkkal kimentünk a partra. Biztos ami biztos alapon, vittem a gitáromat is, mert Arnold egész nap nyaggatott, hogy játszak valamit. Biztonságban kiértünk a partra, ezért üzentünk az osztályunknak, hogy mindenki jöjjön ki. 10 perc múlva együtt ücsörögtünk a sötétben, csak Tibor maradt bent, de ő nem hiányzott.
-Mit csináljunk? -kérdezte Bálint.
-Kinek van kedve énekelni? -kérdezte David.
-Zene nélkül? -nézett furán Cintia. Erre Arnold megrázta a fejét.
-Dehogy! Majd Ben gitározik! -jelentette be.
-Hogy? -kérdeztem meglepetten.
-Miért? Tudsz gitározni és a gitárod is itt van. Vagy minek hoztad, mutatóba? -nézett rám értetlenül.
-Rendben... -sóhajtottam- Akkor ki akar énekelni?
Mindenki beleegyezett.
-És mit játszak? -kérdeztem.
-Childern of Distance Súgd meg! -mondta Roxi. Elkezdtem játszani és a többiekkel együtt énekeltük.

-És most? -kérdeztem amikor véget ért a szám.
-Summer paradise? -ajánlotta Arnold.

-Menyország tourist! -kérte Bálint.

-Wherever you will go -kérte Alex.

(Nem játszott 15 percig, de ez volt a legjobb videó😅 ÍRÓ)

-Nem az én napom -kérte Leó és Máté egyszerre.

-Technologic! -követelte David, mire elröhögtem magam, de eljátszottuk.

-Scream -mondta Martin.

-Drága nyár -kérte Cintia, mire páran fujjogni kezdtek, de lecsitítottam őket, mondván, mindenkinek eljátszottam amit kért. Úgyhogy ezt is elkezdtük.

Mikor vége lett a számnak kérdőn néztem Linára.
-Mi az? -kérdezte értetlenül.
-Már mindenki kért számot. Most te jössz. -mosolygtam rá.
-Jaaaaa... Legyen... Hiro Párizs. -mondta. Bólintottam, majd elkezdtem játszani.
-Elvittelek volna Párizsba,
készült volna rólunk pár Insta,
de végre nem vagyok veled pánikba,
elvisellek, ha van pálinka! -énekelte mindenki boldogan. Közben végig Lint néztem.
-Már nem érdekel hogy hol vagy,
már nem érdekel hogy kivel -énekelt teljes beleéléssel.
-Végre nem hallok rólad,
nincsen több gagyi Snapchat filter!

Én voltam neked a Huan,
meg én voltam neked a Miguel!
De minden nap azt hallgattam,
hogy a plázából még-még neked mi kell!

Csak este látlak mindig, 
mert nappal az arcod csúnya,
azt hittem be vagyok rúgva,
de megtörtént újra meg újra.

Elmentünk volna egy álomútra,
olyanok a fogaid akár a murva,
ugyanaz lettél mint a többi,
te is egy utolsó k...@!

Elvittelek volna Párizsba,
készült volna rólunk pár Insta,
de végre nem vagyok veled pánikba,
elvisellek, ha van pálinka!

Már nem érdekel hogy hol vagyok,
már nem érdekel hogy kivel,
én már régen jól vagyok,
te meg szenvedsz mindenkivel!

Én voltam neked a Tyga,
meg én voltam neked a Bieber!
Ezt most csak azért írtam ide,
mert tudom hogy végre rímel!

Csak este látlak mindig, 
mert nappal az arcod csúnya,
azt hittem be vagyok rúgva,
de megtörtént újra meg újra.

Elmentünk volna egy álomútra,
olyanok a fogaid akár a murva,
ugyanaz lettél mint a többi,
te is egy utolsó k...@!

Elvittelek volna Párizsba,
készült volna rólunk pár Insta,
de végre nem vagyok veled pánikba,
elvisellek, ha van pálinka! -fejeztük be a dalt. Lina valamivel jobb kedvű lett. Ja igen, azt kihagytam, hogy neki a délutáni incidensünk óta rossz kedve volt. De most sikerült egy kicsit felvidítani!☺️
Ahogy végig néztem a csapaton egy furcsa érzés kerített hatalmába. Szerintem jó osztály leszünk. Gondolat menetemet Roxi szakította félbe.
-Fáradt vagyok. -mondta és a fejét a vállamra hajtotta. Ránéztem, majd Martinékra, akik alig bírták visszatartani a röhögést.
-Akkor menj vissza a szobádba! -álltam fel mellőle és átültem Lina és Martin közé. Roxi ráborult a padra, mivel rám támaszkodott. Erre mindenki röhögni kezdett. Roxi dühösen felpattant, majd fújtatva elindult a házba, de Martin utána szólt:
-Hé Rox!
-Igen? -fordult hátra.
-Jó éjt! Ha nem akarsz egyedül lenni Kováts a 3-as szobában alszik. -erre még jobban röhögtünk. Roxi motyogott valamit, aztán a haját hátradobva megfordult és bevonult. Mi összenéztünk, és megint kitört belőlünk a nevetés. Linára néztem. Teljesen őszintén és felszabadultan nevetett. Jó volt így látni. Akaratlanul is elmosolyodtam, de valakinek a tekintetét éreztem magamon. Odafordultam és Martin vigyorgó fejével találtam szemben magam. Csak megráztam a fejem és elfordultam.
Mikor abbahagytuk a nevetés hirtelen megszólalt Alex:
-Amúgy... Én is fáradt vagyok. -röhögte el magát, de nagyjából mindenki egyetértett vele, úgyhogy Martin és Arnold bementek a házba és takarókkal jöttek ki.
-Versenyezzünk, hogy ki tud tovább fenn maradni! -mondta Cintia. Mindenki beleegyezett.
Fél óra múlva már csak Lina és én voltunk ébren.
-Már csak mi maradtunk -mosolygtam rá.
-Igen -mosolyodott el halványan.
-Amúgy bocsi a délutánért. -mondtam.
-Nem, semmi gond. Én kérek bocsánatot. Hülye voltam. -magyarázkodott. Erre elmosolyodtam.
-Felejtsük el, oké?
-Oké.
-De annyit még megkérdezhetek, hogy mi történt hirtelen? Előtte egész jól elvoltunk. Vagy tévedek?
-Nem, előtte tényleg jól elvoltunk. Csak kaptam egy üzenetet a mostmár volt barátomtól és azon kicsit kiborultam.
-Értem. Figyelj, ha bármi gond van, nekem elmondhatod. Nem olyan fiú vagyok akinek az a célja, hogy minél több lánnyal legyen. Bennem megbízhatsz. -mosolyogtam rá.
-Köszönöm -ölelt át.
-Nem fázol? -kérdezem, mert éreztem, hogy vacog.
-De egy kicsit... -válaszolt, mire én egy takarót a hátunkra terítettem és a karjaimba zártam.
Még tök sokat beszélgettünk, aztán a karjaimban aludt el. Néztem ahogy alszik, aztán egy idő után engem is elnyomott az álom.