You're a sky full of stars (SzJG ff.)

Augusztus 31; Vasárnap

Reggel az erős napsütésre ébredtem, a parton. Ahogy kinyitottam a szemem 9 kíváncsi és 1 dühös pillantással találtam szemben magam. A karjaimban még mindig Linát tartottam, aki lassan ébredezett.

-Gyerekek! Mégis mit csináltok itt?! -kérdezte dühösen Haller.

-Elnézést kérünk tanár bácsi, mi csak megnéztük a csillagokat és közben elnyomott minket az álom. -magyarázta Arnold ártatlan tekintettel. Haller vonásai meglágyultak.

-Rendben. Most mindenki menjen be a szobájába! Fél óra múlva reggeli! -mondta, majd betessékelt minket. A fiúkkal bementünk a szobába és én elmentem átöltözni. Mikor visszaértem mindannyian kérdőn néztek rám.

-Na? Nem is mesélsz? -vonta fel a szemöldökét Martin.

-Mit meséljek? -próbálkoztam, hogy ne kelljen mindent elmondanom, de náluk ez nem jön be.

-Ben, Ben, Ben... -csóválta a fejét David.

-Nem jöttél még rá, hogy minket nem tudsz becsapni? -kérdezte Arnold.

-Na mondd el mi volt, mert lassan mennünk kell! -mondta Martin is tettetett dühvel, de a szemén láttam, hogy mosolyog.

-Ahhhj, jó... -adtam meg magam- Mit akartok tudni?

-Hogy mi történt? Hogy került az öledbe? És hogyhogy ott aludt el? -kérdezte David, a többiek pedig bólogattak.

-Az történt, hogy mindenki elaludt, csak mi ketten maradtunk ébren, és tisztázni akartam a délutáni incidensünket. Odaültem mellé és beszélgettünk. Elmondta, hogy nem rám volt dühös, megbeszéltük és ennyi. Aztán fázott, ezért a hátunkra terítettem egy takarót, és átöleltem, ő meg így aludt el. -mondtam el röviden a történteket. 

-Azta... -reagált először Arnold.

-Ember... ha lány lennék tuti, hogy most visítva ugrálnék körülötted. -nevetett Martin- De minden viccet félretéve... Neked tetszik Lin.

-MI???? Dehogy! -tagadtam egyből- inkább öltözzetek, mert 10 perc múlva reggeli. -mentem ki a szobából. Hogy hova mentem? Hát a partra. Leültem és bedugtam a fülesem. 

Ez egy lelki airbnb

 Amit együtt vettünk most ki 

Gyere maradj ameddig akarsz 

És várjuk együtt a tavaszt. -szólt éppen a fülemben, amikor kijött Lina.

-Szia... -ült le mellém.

-Szia. -mosolyogtam rá. 

-Mit hallgatsz? -kérdezte, erre felé nyújtottam a fülhallgató egyik felét, amit elfogadott, és így már ketten hallgattuk ahogy a Halott Pénz énekel.  

Pont vége lett a számnak, amikor kijöttek a többiek és Haller. Elindultunk reggelizni, de előtte még a tekintetem találkozott a srácokéval, akik sokat sejtetően mosolyogtak. Csak megforgattam a szemem és beálltam melléjük a... sorba? Á, ezt nem lehet sornak nevezni. Inkább hasonlítottunk egy marhacsordára, ahogy hangoskodva egy kupacba tömörülve mentünk Haller után. Szegény gazdagodni fog pár ősz hajszállal az elkövetkezendő 4 évben. :)

Reggeli után visszamentünk a szállásra összepakolni, aztán még kaptunk 2 óra szabadidőt. A fiúkkal fociztunk egy kicsit, kivéve a nagy okos Kovátsot. Az a-sok ellen játszottunk. Nem volt nehéz meccs. Fél óráig játszottunk, az eredmény 13:1 lett, az az 1 is büntető volt. Amíg mi játszottunk a lányok néztek minket és szurkoltak. Közben sokszor pillantottam Evelinre, aki mosolyogva nézte a játékot és tapsolt, meg hú-zott amikor gólt lőttünk. Meccs végén odajött hozzám.