Végállomás: Az új világ

Vadászat

3.fejezet

Egész este alig bírtam aludni ide-oda forgolódtam. Reménykedek benne, hogy nincs olyan korán és talán vissza tudok aludni. Hasra feküdtem a párna alá benyúltam, mint két kezemmel majd mélyálomba merültem.

Egy ajtó csapódásra keltem fel miközben hozzám vágtak egy párnát.

- Jó reggelt! - Ordibálta valaki. Megfordultam, hogy megtudjam ki az, aki fel, mert ébreszteni. Scott állt ott kezében egy párnával. Ismét rám csapott. Komásan visszafeküdtem. Ismét éreztem az ütést, de ezúttal a fejemen. Ki kaptam a párnát a kezéből és olyan messze dobtam, hogy még én se láttam. Az oldalamra feküdtem, Scott hátam mögött morgott valamit majd a fejem alól kihúzta a párnát és szünet nélkül elkezdet ütni vele.

- Most telt be a pohár!- olyan gyorsan felugrottam, hogy még én is meglepődtem a szóba másik végében találtam a párnát, amit néhány perce eldobtam, felkaptam és Scott arcát céloztam meg. Egymást ütögettük olyan erővel, hogy akár le is szakadhatott volna a fejünk. Jó érzés volt Scottot ütni, azért mert felkeltett. Mind a ketten egy ajtónyitásra lettünk figyelmesek, mint, ha megfagyott volna az idő. Ledermedtünk. Oven az ajtóban állt. Vártuk, hogy mikor szól le minket.

Kínos csönd.

- Párna csatáztok és engem meg se hívtok?- emelte fel ívelt szemöldökét. Mind a ketten csodálkozva bámultuk majd a kanapéról felkapott egy piros párnát és ő is elkezdte a fejen ütéseket, de igazából Oven kicsiket adott nekem, ami nem zavart. Később észbe kaptunk, hogy mind a hárman be vagyunk osztva őrjárónak.

- Szerintem hagyjuk Lolát átöltözni! - jelentette ki Oven. Éreztem, hogy olyan lehet a fejem, mint egy paradicsom! Pizsamába vagyok Oven előtt! Scott előtt is! Alig bírtam megszólalni.

- Igen, menjetek ki!- motyogva a párnát a mellkasomhoz emeltem. Ki vágtattak az ajtón. Gyorsan felvettem egy fekete farmert és egy pólót. Fogmosás után végig vettem az őrjárók szabályait majd kifésültem a hajamat, copba kötöttem és lefutottam a lépcsőkön. A kapunál már vártak a többiek Scott, Oven és Josh. Még öt óra se lehetett, összesen tizenketten voltunk. Öt ember a kapunál maradt, én és Josh a nyugati részen álltunk a többiek meg a délinél és a keletinél. Fogalmam sem volt, mire való ez az egész! Hisz a bázist téglák veszik körül és nehezen tudnának bejutni, de attól még nagy munka volt. Miután minden rést ellenőriztünk felmentünk a kilátóba ahol mindent beláttunk. Naplementénél gyönyörű a kilátás, de most átlagos. Sűrű ösvény, erdő, magas fák. Sehol egy zombi. A látszat csal! Ha bármelyik közel kerül a falakhoz, akkor le kell őket lőni. Mivel nálam nincs gépfegyver így csak íjászkodni vagyok képes, de egy gép gyorsabb a nyílnál és most úgy sincs nálam az íjam. Josh mindig is szótlan volt viszont jó társaság, ha az ember gondolkozni akar. A kilátóból négy darab van. Északon, nyugaton délen és keleten. Ezeket is szokták őrizni, de mivel itt vagyunk nincs rá ok. Az egész olyan unalmas volt. Fel kéne hoznom egy témát.

- Josh mit terveztél mielőtt minden megváltozott? - néhány időbe bele telt mire válaszolt. – Állatorvosnak tanultam. Zavartan rá néztem. Ki gondolta volna. Az ember azt hinné, hogy rendőrnek tanult vagy valami ilyesmi, de állatorvos? Soha nem gondoltam volna! Igaz Josh közülünk a legérettebb és legidősebb, de akkor se. Azt hiszem huszonöt éves.

- Hogy- hogy ilyen jól harcolsz?- válaszul csak megvonta a vállát.

- Menjünk. - szólalt meg

Mindenki visszament a kapuhoz utána leváltottak az öt órások. Elkezdtem enni a konzerves dobozban lévő moslékot. Miközben ettem magam elé képzeltem egy pizzát. Annyira hiányzik a régi élet! Hiányoznak a barátaim a családtagjaim, a szórakozás és a nyugalom! Evés után indultam a déli részre. A fekete szemű már ott várt. Mivel reggel volt még friss a tudásom így könnyen legyőzhetem. Ugyan azt a pózt felvettem, mint tegnap. Oven viszont csak állt. Ki használtam az alkalmat egyenesen neki rohantam és a lábammal a gyomrába rúgtam. Nem hittem, hogy sikerülhet hisz Oven száznyolcvan centiméter én meg százhatvan centi körül vagyok. Összegörnyedt majd átkozódott. Nem tudtam, hogy reagálni. Sajnálnom kéne? Hisz ez egy edzés!