Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

12.rész

Szóval lenne itt pár dolog- fordult felém Luke, amint felértünk az emeletre- az első és a legfontosabb az lenne, hogy nagyon sajnálom, ami közted és Ash között történt.
- Én is- mondtam halkan- de, ha ezért rángattál el idáig, akkor szerintem mehetünk, tovább folytati a saját dolgainkat. Mi ezt már letiztáztuk egymás között. És amúgy is neked mi közöd van hozzá?- mondtam felháborodottan. Akár mennyire is zavarban voltam a közelében, kikértem magamnak, hogy erről faggatózzon.
- Vá-vá-várj! Még nem fejeztem le- kiabált rám. Sosem kiabált még velem senki sem. Nehogy már ő megtehesse, azért mert mától hivatalosan felnőtt.
-  És mi az, hogy nincs hozzá közöm? Nem tudom, Angliában hogy működik, de nálunk a legjobb barátok mindent megosztanak a másikkal. Ráadásul Ashton-ra már testvérként tekintek. Szóval alap, hogy tudok dolgokat.
- Én kérek elnézést-mondtam  ismét felháborodottan.
- Szóval, tudod gondolkoztunk, hogy egy lány miért hagy ott egy fiút, ilyen hirtelen.
- És mire jutottatok? - kezdtem még idegesebb lenni. Mármint itt állok egy fiú mellett, akibe első látásra beleszerettem és most lehet, hogy rájött,hogy miatta hagytam ott Irwin-t. Ráadásul most nagyon csúnya hangnemben beszélt velem. Nem erre számítottam, amikor elhívott a konyhából. Nagyon nem erre. De hova gondoltam?
- Hát, tudod elég sok filmet láttam már és szerintem van valakid, vagy éppen volt, amikor szakítottál. - hadarta.
- Pf. És ha csak egyszerűen kiszerettem belőle? - háborodtam fel. Valahol igaza van,csak nem ezekkel a szavakkal fejezném ki, mint amiket ő használt.
- Egyetlenegy hónap alatt? Lehetetlen! - kiabált megint.
- Semmi sem lehetetlen, Hemmings! - kiabáltam már én is, majd lefutottam a lépcsőn.
- A másik dolog pedig az lett volna, hogy jobban megismernélek, de látom erre nem sok esély van- kiabálta utánam.

Én azt hittem szétrobbanok. Most tényleg? Ez bármit jelenthet. Valahonnan meg kell róla tudnom pár dolgot. És tudom is a megfelelő személyt, erre a feladatra. Ez akkor is nagyon bosszantó. Mi van, ha ő is érez valamit. Á, hülyeség! Amiket hallottam róla, mind arról szólt, hogy kihasználja a lányokat.

Amint visszaértem a konyhába, már nem volt ott senki. Viszont megéreztem egy ismerős illatot.
- Ashton! - fordultam meg, majd a nyakába ugrottam.
- Annyira, de annyira hiányoztál! - szorított meg még jobban.
- Te is nekem- másztam ki a szorításából.
- És, hogy vagy?- kérdezte. Tuti, hogy látta rajtam, hogy nem oké valami. Túl jól ismer.
- Hát.. Az előbb összevesztem a szülinapossal- nevettem kínosan.
- Hemmings.. Mit mondott neked?- sóhajtott, majd belenéztem az zöld szemeibe.
- Hát, faggatózott-hajtottam le a fejemet.
-Pontosan miről?- emelte fel az államat.
- Arról, hogy miért szakítottam veled- mondtam, alig érthetően.
- Hülye Hemmings! - emelte fel a hangját Ashton.
- És tényleg azt gondolod, hogy más miatt hagytalak ott? - nyilván ez így volt, csak kicsit másképp, mint azt ahogy ő és drága látós Luke barátja gondolja.
- Figyelj, ez egy nappal utána volt, miután elmentél. Akkor tele volt a fejem ezer és ezer másik kérdéssel. Most már csak az számít, hogy kibékültünk. Történt, ami történt. Az már a múltté. De, ha el akarod mondani, hogy miért, tedd meg nyugodtan. A barátságunkat semmi sem tudja már megtörni- mondta nyugodt hangján.
- Hát legyen,de menjünk egy csendesebb helyre.
- A szobám jó lesz? - kérdezte.
- Tökéletes-mosolyodtam el. Most nem szabad félrebeszélnem.

- Szóval-vettem egy mély lélegzetet- minden akkor kezdődött, amikor Natalie megvette a jegyeket arra a bizonyos 1d koncerte. Úgy gondoltuk, hogy beszerzünk valami új ruhát, hogy tetszünk majd a fiúknak..
- Ez sikerült.. Bocsi de ezt muszáj volt-nevette el magát, visszagondolva a régi időkre. Kicsit én is elmosolyodtam.
- Szóval, épp nézelődtünk, amikor Natalie-nak sűrgősen haza kellett mennie, így egyedül maradtam. Már nagyon lehangolt voltam, amikor valaki nekem jött és az a valaki Luke volt. Nem tudom, hogy akkor mi történt ott velem. De úgy éreztem, hogy szerelmes lettem. Sosem éreztem olyat azelőtt. - mikor ezeket a szavakat mondtam, lehajtott fejjel a földet páztáztam.
- Ez meglehetősen...meglehtősen fura. - hallottam Ashton hangján ,hogy nagyon megdöbbent. Én, mintha meg sem hallottam volna folytattam a történetet.
- Aztán eljött a koncert napja. Emlékszem, téged láttalak meg először a színpadon és be is vallottam, ott magamban, hogy milyen vonzó vagy. - láttam, hogy elmosolyodott és én is ezt tettem. Jó volt vissza gondolni rá.
- De aztán, megint megláttam Luke-ot, pedig előtte napokba telt, hogy kiverjem a fejemből. Mindig feltűnt az álmaimban. Aztán a backstage- ben is láttam.
- Abban a bizonyos backstage-ben- hajtotta le a fejét. Én csak mondtam tovább.
- Szóval, másnap ugye rádirtam. Az első szándékom ezzel az volt, hogy elfelejtsem Hemmings-et.
- Hogy mi? - kérdezte felháborodottan.
- Várd ki, kérlek! - csitítottam el- Igen, ez volt a fő cél, ami végül sikerült is, csak hát közben TÉNYLEG beléd szerettem. Minden olyan jól ment. Mintha csak egy álom lett volna. Aztán jött a szüinapod. Amikor ide repültem. Nem tudtam, hogy együtt élsz a fiúkkal, mert nem említetted az előtt. És ki más nyithatott volna ajtót, ha nem Luke? Megint elfogott az az érzés, ami akkor, mikor legelőször találkoztam vele. Nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. És hiába töltöttem veled azt a két napot. Az Ő jelenlétében minden és mindenki megszűnt körülöttem. Aznap egész éjjel gondolkoztam és arra jutottam, hogy te meg én nem folytathatjuk. Hiszen, ha gyakrabban járnék ide, azzal saját magamat gyötörném. Én egy hülye, idióta vagyok, nem is kell mondanod. Tudom, most le fogod ordítani a fejemet, vagy valami hasonló és szívből megutálsz. De egyszerűen a szívem diktál helyettem- fakadtam ki és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Hey! Ne sírj! - nyugtatott Ash.
- Igen, ismerem az érzést. Voltam már szerelmes régebben is. És nem, soha a büdös életben nem tudnálak megutálni.
-De ugye nem szólsz erről Luke-nak? - mondtam, majd az ölére döntöttem a fejem.
- Megnyugodhatsz, hogy nem- simogatta a fejem.
-Tényleg, miután ma összevesztem vele, azt mondta, hogy jobban megismerne. Ez mit jelentsen? Ez nála valami rossz csajozós duma? - váltottam témát.
- Nem! May, nála ez jót jelent. Szerinted, miért hívott ide téged?
- Akkor ezt most nagyon elcsesztem- húztam el a számat.
- Adj neki egy kis időt. Még amúgy is itt lesztek egy hetet- mosolygott bíztatóan.
- Jajj Ash, annyira jó, hogy vagy nekem- öleltem újra át.
- Ez csak természetes-mondta- most viszont készüljünk az estére, mert nagyon elszaladt az idő- nézett az órájára.

Sziasztok! Itt lenne az eddigi leghosszabb rész. Személy szerint erre vagyok a legbüszkébb. Remélem, hogy nektek is tetszik.❤️
Ui: ma vagy holnap új rész