mert a nap felkel ↠ jeonglix ✔

42 │ ☀️ │ felix

minho felnyitja a csomagtartót, majd a legnehezebbnek tűnő bőrönd számára helyet teremt a bent felejtett dolgok között. arrébb piszkál egy esernyőt, a hólánc sötétkék műanyagdobozát és a belőle hiányzó fél pár vasat is, amit egyszerűen csak elfelejtett a helyére tenni hosszú hónapokkal ezelőtt. természetesen viselkedik, mint akinek ez az egész fennálló helyzet semmiféle újdonságot nem jelent ― mintha nem éppen most tért volna haza a legjobb barátja, annyi győzködés és nehézség után.

felix szótlanul ácsorog.

hagyja, hogy az idősebb kivegye a kezéből a koffer fogóját és egy lendítéssel a kocsiba hajítsa. a mitsubishi nyekken egyet, chan kíváncsian hátra is néz a hátsó ülésről, hiszen a jármű enyhén megrezdül. a szőke megingatja a fejét, s önmaga pakolja el a kisebb bőröndöt, meg a magánál hordozott táskát is; noha a mozdulatai jelentősen le vannak lassulva.

― sosem fogom tudni elmondani, mennyire bánom ― jegyzi meg tétován, mialatt beljebb tolja a másik ausztrál fiú csomagjait is.

minho úgy csinál, mint akinek halaszthatatlan teendője akad. jobb híján végül a hóláncért nyúl, majd a doboz tetejét feltárva komótosan belehelyezi. egyesével vizsgálja át a láncszemeket, holott teljesen nyilvánvalóan időhúzás a célja. felix ismeri őt. 

mi tagadás: minho kissé...

furcsa.

― próbáld meg. a hibák nem hozzák helyre önmagukat ― tanácsolja halkan.

a szőke megelégeli a felesleges pótcselekvést. határozottan emeli ki hyungja kezei közül a láncot, aztán pár mozdulattal elrakja azt. az idegesség szélén toporogva nagyon zavarta a zörgés zaja.

― és mi történik, ha nekem sem sikerül?

― alszol a tudattal, hogy holnap újra próbálkozhatsz ― sóhajt egyet a sötétebb hajú. az ajkain kibontakozik egy alig észrevehető mosoly, ahogy hosszú ujjaival kedveskedően felix tincseibe túr. 

valójában ő is izgul, talán egy kissé aggódik ― mégis int a fejével, hogy ideje lenne beszállniuk az autóba. jöjjön, aminek jönnie kell.