1. fejezet

1.7K 73 4
                                    

Eléggé elveszett vagyok. Nincsen családom. A szüleim meghaltak Sokovia-ban, amikor Ultron ott tanyázott. Segíteni sem tudtam rajtuk. A nővérem eltűnt és nem áll távol, hogy ő sem él. Ma voltam bevásárolni ételt meg italt. Csináltam egy nagy fagyis kelyhet és egy alkoholmentes sörrel ültem le a tv elé. Ittam volna az első kortyot de azt ki is köptem a következő hír hallatán.

"A Bosszúállókat megtámadták. Állítólag 20 ismeretlen behatoló támadt a szuperhősökből álló csapatot.Állat maszkot viseltek és meg is sebesítették amerika csillagos hősét." Ezeket a mondatokat halva megindultam az ajtóhoz. Felmásztam a tetőre. Az erőmet aktiválva felröppentem és a toronynál álltam meg. Steve-vel nagyon jó barátok vagyunk régóta, ahogy a többi Bosszúállóval is. A repülő leszállóra szálltam le. Pont ott volt egy quinjet amit majdnem megolvasztottam a fotonsugár által. Megnéztem, hogy rendben van-e és amikor visszafordultam ott volt Tony Stark vasember páncélban. Natasha Romanoff és a tél katonája fegyverüket rám szegezve. Clint Barton nyíl vesszőjét rajtam tartva. Thor a pöröllyel. Egy vörös férfi, egy barna hajú lány és egy szőke fiú.

-Meglepetés? - kérdeztem mosolyogva. A hírhedt isten odalépett és olyan erősen ölelt meg, hogy majdnem kinyomta a belemet.

-Thor. Összenyomsz. Hiányoztál.-öleltem meg én is.

-Luna barátom. Minek köszönhetjük látogatásodat. - engedett el végre. Odamentem mindenkihez és ölelésbe zártam.

-Bucky. De rég láttalak.-néztem a szemébe. A legvégén oda mentem Tony-hoz.

- De hiányzik az az ártatlan kislány. Aki bárkit legyőzött és nem ismerte a lehetetlent.-nevetett fel. Majd intett és az ismeretlen embereket magához hívta.

-Ő itt Vízió. A lány Wanda. A fiú pedig Pietro.-mutatta be nekem őket.

-Luna Danvers. De hívjatok csak Luna-nak. Te Tony. Mi történt pontosan?-néztem a milliomosra.

-Megtámadtak. Meg lőtték Rogers-t. És az utolsó mondat az volt, hogy a"Nagyja még hátra van". - fejezte be a lényegre törő monológját.

-Hydra? - kérdeztem.

-Nem ez rosszabb. Menjünk be.-léptünk be a hatalmas épületbe. Két ügynököt fel is ismertem. Mögéjük lopakodtam és egy halk 'boo-t' mondtam és félre ugrottak.

-Bobby. Hunter. Olyan régen láttalak titeket. Hogy vagytok?-kettő S.H.I.E.L.D ügynök. Bobby a harcos lány, Hunter meg a segéd.

-Luna te, hogy-hogy itt vagy?-kérdezte a férfi. Én egy 'ugye ezt nem kérdezted komolyan' pillantással néztem rá. Bobby volt a kiképzőm és miután barátok lettünk, megismerkedtem a pasijával. Aki nem más mint Hunter.

-Megnézem a csapatot. - feleltem. Elköszöntem majd oda mentem a többiekhez.

-Hé! Az ott mi?-mutatott Pietro abba az irányba ahol leszálltam. Zöld füst felhő volt a helyen a közepén egy alakkal. Hátráltam egy lépést és egy mellkasba botlottam. Felnéztem. Pí. Amikor vissza pillantottam az a bizonyos alak jobban kirajzolódott. A füst felhő eltűnt. A test tartásából arra következtetek, hogy egy férfi. Hozzánk sietett. Levette a fejéről a gömbölyű micsodát. És körbenézett. A tekintete megállapodott Starkon.

-Mysterio vagyok. A világuk veszélyben van.

-Miért kéne hinnünk magának?-húzta össze résnyire a szemét Tony. Mysterio elmondta volna csak leütöttem és elájult. Az engem méregető szempárokra néztem.

-Valaki tud gondolatba látni?-kérdeztem. Wanda odalépett és az ujjai között megjelent egy vörös köd. -Bízhatunk benne?-a lány még belenézett a gondolataiba és bólintott.

-Bízhatunk.

-A szobám ott van ahol volt?-pillantottam az ajtóra ahol két ember jött ki. Dr.Bruce Banner és Steve. Oda rohantam és mindkettőjüket megöleltem.

-Jól vagy?

-Igen. Már jobban.-felelte Rogers.-Lemaradtam valamiről?-nézet a leütött férfira. Én csak megráztam a fejemet. A tekintetem Banner-nek a kezére fókuszált. Egy kis dobozka volt ott. Natasha-val már régóta egy párt alkotnak. És ma akarta volna megkérni a kezét csak aztán jöttek azok az állatok és mindent elrontotak. Megsimítottam a vállát arró biztosítva, hogy minden rendben lesz. Odament Nat-hez és elhívta, miszerint beszélni szeretne vele. Erősen hasogatott a fejem ezért ledőltem aludni.

Fekete Rózsa - |Pietro Maximoff|Where stories live. Discover now