I'M HERE [Eren x Reader] ✔️

12. Fejezet

[Reader]

-Ki vagy te?-Tettem fel következő kérdésemet, hangomban teljes mértékben érezhető volt az enyhe kíváncsiság és a feszültség. Nem lépett el tőlem, csupán elfordult.

-Nem adhatok válaszokat, nem érted?-Emelte fel kicsit a hangját felém, mire megremegtem, és tuti biztos voltam benne, hogy ezt ő is látta rajtam. Összeráncolta a szemöldökét, majd bosszúsan elkeudte masszírozni mutató-és hüvejkujjával az orrnyergét, miközben szemeit összeszorította.

-De miért? Miért nem fedheted fel hogy ki vagy?

-Elég legyen már!-Ordított. Elkerekedtek a szemeim, és a hirtelen felemelt hangszíntjétől újból erős hullám csapott végig az egész testemen. - Így is elég nagy veszélyben vagy miattam!-Csúszott ki a száján, amit úgy látszik nem akart kimondani, mert amint realizálta mi hagyta el az ajkait tekintete riadt lett. Mindez egy pillanat alatt.

Nem mondtam semmit sem. Immár jól gondoltam, hogy semmiképpen sem akar nekem bármit is felfedni.

Nem akartam tovább hergelni őt, ezért eleresztettem egy gyenge kis ásítást, majd a következő cselekedetemmel visszabújtam az ágyamba.

-Értem.-Mosolyodtam el halványan, majd rá néztem. Tekintetünk találkozott, mire kellemes bizsergés futott végig a gerincemen. - Jó éjszakát, Eren.

Ahogy kimondtam a nevét, akaratlanul is elpirultam, de ez a vörösség tovább erősödött, amikor meghallottam szájából a sajátomat.

-Jó éjszakát, [Név].-Nem nézett rám, az ablakon bámult kifele, a sötétségbe, míg kezeit zsebémen hordta továbbra is, mégis megéreztem azt a kicsinyke kis törődést is amit elrejtett a hangsúlyában.

Oldalra feküdtem, úgy, hogy rálássak Erenre, majd lassan, de biztosan elnyomott engem az álom.

[Eren Jaeger]

El akarom neki mondani, de nem lehet. Így is már túl sok szabályt szegtem meg miatta, de valahogy mégsem bánom.
Mikor belenézek a szemébe rögtön megértem, hogy miért is választottam ezt az utat, hogy miért is álltam ellen titokban ezeknek, s miért is kockáztatom az életemet azzal, hogy vele töltöm az időmet.

Közelebb léptem az ágyához, és a már javában szundikáló lányt kezdtem páztázni. Gyönyörű volt, nem tagadom.

Egyik kezemet lassan odaérintettem a homlokához, majd egyik tincsét gyengéden eltűrtem oldalra, hogy ne lógjon bele az arcába. Elmosolyodtam, ahogyan végignéztem rajta.

"Milyen jó is lenne mellette feküdni."-Játszottam el a gondolattal, majd rögtön meg is ráztam vadul a fejemet, hogy eltűntessem ezt a kósza felvetést.

Közelebb hajoltam hozzá, és figyeltem a légzését, csendben.

"Miért akar ennyi mindent megtudni rólam? Miért akarja kockáztatni az épségét?"-Vontam kérdőre őt saját gondolataim között, melynek persze az lett az eredménye, hogy semmi választ nem kaptam.

Az ajkaira tévedt a tekintetem, rögtön ugyanekkor élesen beszívtam a levegőt. Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy - ha csak egy pillanatig is tartott volna- ne hajoljak rá, azokra a csókolni való ajkakra.

Lehunytam a szememet. "Elvesztetted az eszedet, Jaeger."

Miért nem fedheted fel, hogy ki vagy?

-Tch.-Ez a mondat idegesítő madárként csipogott a fejemben, és nem hagyott nyugodni. Végül az segített visszahúzni engem a való világna, hogy az ablak irányából halk beszélgetést sikerült elkapnom.

Kihajoltam, de éppen csak annyira, hogy én megfigyelhessem őket, de ők engem ne vegyenek észre.

-Szóval a Jeager fiú volt az?-A sötétség miatt nem láttam, de le mertem volna fogadni, hogy karba tette a kezeit, miközben ezt a kérdést feltette. Nagydarab bolt, férfias hanggal, míg a mellette levő sokkal több magassággal rendelkezett, ezért kicsit le kellett néznie rá.

-Igen. Már éppen elkaptam volna a nyakát a lánynak, amikor ő hirtelen ott termedt, és le mertem volna fogadni, hogyha nem iszkolok el onnét akkor levadász. Már pedig egyedül nincs sok esélyem ellene.-Sóhajtott fel az utolsó mondata végeztével.

Elkerekedtek a szemeim,és másodperceken belül hajoltam beljebb az ablakon, hogy még véletlenül se lássanak meg. "Berthold?!"

-Ha legközelebb meglátom a csajt, meg fogom ölni. Engedély nélkül merészkedett a területemre, és tudod hogy sok mindent eltűrök, de ezt nem, Reiner.-A másik egyetértően hümmögött, míg Berthold feszült légzéssel vázolta fel neki a tervét.

Egyből a lányra vetettem a tekintetemet, aki békésen szuszogott a meleg és puha takarók birtokában. Összeráncoltam a szemöldökömet, amikor is újabb foszlányt hallottam meg a beszélgetésből:

-Ezek szerint Jeager segített neki. Ezt el kell mesélnünk a többieknek, nem gondolod, Berthold?-Fogadni mertem volna rá, hogy Reiner elvigyorodva oldalba lökte a barátját, miközben ezt mondta neki.

Összeszorítottam az ujjaimat, olyan erősen hogy a körmeim szinte égették a húsomat. A düh teljesen szétáramlott bennem, miközben szemeim ide-oda cikáztak a padló és [Név] között.

S ekkor döntöttem el azt, hogy meg fogom őt védeni, bármi áron. De nem úgy, hogy fél tőlem és a bizalmunk egymás iránt a béka feneke alatt van.

Meg kell osztanom vele, hogy ki vagyok én.