Aito egy kísérleti baleset utána macska hibrid lett. Azóta keresek hova tűnt. Egy este megpróbálják elrabolni, de egy régi barát megmenti és megígéri hogy vigyázni fog rá.
A történetben yaoi van azaz fiú x fiú. Aki nem szereti a műfajt az ne olvassa...
Aito szemszöge: Naoki a kezében tart engem de Mina nem veszi fel én meg alig tudok mozogni már. Nagyon erős lehetett az a szer amit kaptunk. Várjunk... Ugye ez nem fog ártani a babának? Érzem ahogy Naoki letesz a földre és utána ütéseket, sikolyokat hallok. Biztos ránk találtak és harcolnak. Legyetek erősek kérlek!
Pár perc múlva egy ismerős kuncogást hallok meg a hátam mögött. Ez az illető még tapsolt is hozzá. Ezután még fogott engem és egy fegyvert nyomott a fejemhez. Hallom ahogy üvöltöznek egymással. Miután kimondta a nevét elért a rettegés. Keigo már megint ezt nem hiszem el. Naoki engedelmeskedik neki de már nagyon ideges. Egyszer lépéseket hallok és a kedvesem hangját ahogy Keigoval üvöltözik. Ezután egy nagy dörrenés üti meg a fülemet és én a földre zuhanok.
Naoki szemszöge:
Láttam ahogy összeesett. Azonnal odafutottam hozzá lerogytam mellé. Tehát ennyi lett volna az élete. Simán lelőtték. Egyszerre ölték meg a gyerekemet és a szerelmemet is. Biztos kicsinálok bárkit aki itt volt vagy volt valami köze hozzá. -könnyeimnek utat engedtem. -kezemmel arcára simítottam ezután a hasára. Utána kezemet a szívére helyeztem amit éreztem attól elállt a szavam. Dobogott ezek szerint még életben van!
Mina szemszöge: Kint várunk Naokiékra a fák mögött. Egy kis idő múlva meglátom hogy valaki közelít felénk egy csapat emberrel. Azonnal elesett hogy megtudták hogy itt vagyunk ezért gyorsan futottam és a többieknek is szólni akartam de késő volt. Őket elkapták és engem is. - megkötözték a kezeinket és le vitték egy pincébe. A telefonomat elvették így Rinéknek sem tudtam szólni a csapdáról.
Itt ülünk legalább 10 perce amikor Emiko elveszi magáról a bilincsek és nagy boldogan elmegy a többiekét is levenni. -Hogy csináltad? - kérdeztem tőle - felém mutatott egy hullám csatolt. - Értem. -Mindig van nálam hátha megbilincselnének minket. -Ezt a szokásokat ne hagyd el kérlek. - kuncogtam fel egy kicsit. - megszabadított minket egy a bilincsektől. - épp álltam volna fel amikor meglátta hány megtört ember ül körülöttünk. Szóval a rabok pincéjében hozták minket. -Sasha kérlek szabadíts ki őket. És menjetek egy biztonságos helyre,. -Értettem. -Jimon, Emiko ti gyertek velem mi megkeressük Rinéket. -Oké. Megyünk. - mondták egyszerre.
Út közben találkoztunk pár őrrel de őket simán levertük és ezáltal még fegyvert is szereztünk magunknak. Naokiékat és minket már csak 1 folyosó választ el. Szerencsére még mindig benne van a nyomkövető.-futottunk ahogy a lábunk bírta. Amikor odaértünk üvöltéseket és zajokat hallottunk. - bekukkantottam és meglátta őket ahogy megbilincselve ülnek és egy kék hajú alak Aitothoz szegezi a fegyverét. Nem hagyhatom hogy bármi történjen de most várnunk kell. Ha berontunk azonnal megtámadnak minket. És a végén még valami baja esik nekik,. - intette Jimonéknak hogy várjanak egy kicsit. Ekkor megláttam hogy Naoki nem akarja feladni és neki ront az illetőnek aki azonnal kibiztosítja fegyverét. Eddig vártam. - elsütöttem a pisztolyomat egyenesen a kék hajúba röpült a golyó. Összeset de Aito vele együtt zuhant a földre. Az örök is felkapták tekintetük és nekünk rontottak mi könnyű szerrel legyőztük őket és földre kényszerültek. Mikor végeztünk meglátta ahogy Naoki ott sír Aito mellett nem tudom miért. Aztán eszembe jutott mivan ha azt hiszi meghalt. -gyorsan odafutottam hozzá.
-Naoki ne sírj életben van!-könny áztatta szemeit rám irányította
-Tudom érzem a szívverését. -megkönnyebbültem kicsit
-A többi rabot kivittük már csak titeket kell.
-Oké mehetünk. Én majd viszem Aitot. Biztos még a szer hatása alatt van.
Naoki szemszöge:
Nem veszítettem el egyiküket se. Köszönöm Istenem! -épp álltunk volna fel amikor vért vettünk észre a padlón. Azt hittük Keigoé vagy hogy is hívjáké de nem. Ahogy megnéztük a kedvesem vérzett alúl. Ne ez nem lehet nem akarom elveszíteni a babát se őt!
-Emiko gyere ide gyorsan az orvosi táskáddal!-szólt neki Mina mert én egyre kétségbeesettebb voltam és csak merev álltam.
-Futok!-amikor meglátta ő is kétségbeesett arcot vágott. -Nyugi semmi baj nem lesz de itt kell neki segítenem ha nem sietünk a végén tényleg elveszíti a kisbabát rosszabb esetben ő is belehal. -a szemeim megint könnyezni kezdtek.
-Rin van itt orvosi szoba?
-Igen van.
-Oké siessünk oda. Naoki kérlek emeld fel Aitot és hozd a kezedben. -tudom itt nem szabad leblokkolnom -szépen lassan felkaptam menyasszony pózba és indultunk. Jimon ott maradt segíteni a többieknek kiszabadulni.
Amikor odaértünk felraktam az asztalra a kedvesemet és Emiko gyorsan hozott ilyen orvosi cuccokat és elkezdte vizsgálni. Csodálkozom hogy ilyen rabszolga helyen vannak ilyen fejlett gépek. Az "orvos rákötötte egy csipogó izére. Asszem ez arra való hogy mutatja az élet funkiciójit és a szívverését.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Ilyenre gondoltam)
Emiko tette a dolgát mi meg segítettünk ahol tudtunk. Egyszer csak elkezdett sipolni az az izé. (A képen látható gép) -kicsit megijedt de mi nem nagyon tudtuk mit jelent.
-Rin vidd ki Naokit most!-ordított rá.-én nem értettem semmit aztán rájöttem hogy az a hang az volt hogy leállt a szívverése, de mielőtt odafuthattam volna lefogott a barátom és kivitt.
-Engedj el!Látni akarom!-ordítottam miközben próbáltam kiszabadulni a karjaiból
-Nyugodj meg kérlek Mináék megmentik ne félj! -próbált lenyugtatni de nem nagyon sikerült neki -Ha ennyire ficánkolsz nem lesz könnyű itt tartani.
-Szerinted miért csinálom?
-Naoki ha bemész hozzá nem lesz jobban csak rosszítod majd a helyzetet az aggodalmaddal. Tudják mit csinálnak. Bízz bennük!
Asszem igaza van ha ott állok és idegeskedek azzal nem oldok meg semmit. -nem ficánkoltam tovább.
-Oké. Gyere üljünk le és várjunk oké? -csak bólintottam egyet és lesüppedtünk a fal elé.
Egyikünk se szólt csak némán bámultuk az ajtót.
A gondolataim belüről emésztettek. Csak negatívra gondoltam-pár könny újra legördült az arcomon mire Rin magához húzott és megölelt. -jól esett a gesztusa így legalább kicsit megnyugodtam.
Ennyi lett volna ez a rész. Remélem terszett nektek! Sajnálom a kimaradást nem volt ihletem hozzá. Meg van a 2000 megtekintés! Nagyon szépen köszönöm nektek!
