Live Porn (Befejezett)

12. fejezet

Louis

Azt hiszem, hosszú ideje ez az első este, hogy Andynek nem kellett először könyörögnie, aztán meg sértegetnie, hogy eljöjjek velük egy kicsit kiengedni. Határozottan azzal a céllal mentem bele, hogy felszedek ma valakit, és ehhez mérten választottam ki a helyszínt is. Ez egy olyan bár, ahol nem hemzsegnek a furcsa vagy őrült srácok, de azért sokan kaphatóak a kalandokra. Már nem is tudom pontosan, hogy mikor szexeltem csak azért, hogy nekem is jó legyen, és ha a dátum már homályba vész, akkor elönt a vágy. A pultnál ülő kis szöszi már egy ideje látványosan tette nekem a szépet, és amikor Andyék a tömegbe vetették magukat, hogy táncoljanak, mellé telepedtem. A fiú pedig meglepően szórakoztató. Csak két évvel fiatalabb nálam, de eléggé sok mindent megélt már. Vagy csak egy jól megírt forgatókönyv, amivel könnyedén keveredhet mélynek tűnő beszélgetésbe, csak azért hogy biztosan hazamenjen vele valaki. Nincs aki megcáfolja, így a mutatvány veszélytelen. Engem pedig nem is igazán foglalkoztat, igaz-e vagy sem. Egyetlen éjszakáról van csak szó.

- Még nem láttalak itt korábban - nyújt felém egy poharat, amit addig rendelhetett, míg én odakint voltam mosdóban. - Nem a környéken laksz?

- De - felelem egyből, és belekortyolok a margaritába, aztán megtörlöm a szám, mert egy kicsit eltúlozták a díszítést. Nem a kedvencem, amikor ennyi só van a pohár szélén, de egynek jó lesz, ha már vett nekem italt. Nem fogok panaszkodni rá. - Csak ritkán járok bulizni. Nem az én műfajom.

- Nem mondanám - nyal végig a száján, és már eléggé feloldotta a vérem az alkohol ahhoz, hogy kövessem a nyelvét az ajkai vonalán. Meglehetősen vonzó a srác. Nem annyira, mint akikkel már volt dolgom korábban, egyáltalán nem mondanám annak a tökéletesen hibátlan külsejű pasinak, akin megakad az ember szeme, de mégis van benne valami igazán csábító. Talán a humorérzéke. Az igazán vonzó tud lenni számomra. Végül úgy döntök, hogy nem húzom tovább az idő. Nem akarok többet tőle, mint egy nagyszerű éjszakát, akkor meg minek játsszuk azt, hogy randizunk? A szájára hajolok, és elkapom a narancs ízű nyelvét, amibe belenyög, de készséggel hagyja, hogy magam felé fordítsam a bárszéken, és a lábai közé lépjek. Jól csókol, és ahogy átöleli a derekam, hogy magához szorítson, már majdnem követelőző, de aztán hirtelen egy kicsit visszavesz. Gondolom nem akarja, hogy meghátráljak valami miatt, vagy ilyesmi. Nem kell ezen aggódnod, drága, ma biztosan a lábaid közt leszek.

- Megmutatod a hálószobád? - lehelem a fülébe, mire csak ördögien elmosolyodik, és már húz is maga után, kifelé a bárból. Nem bánom, hogy hamar rábólintott, és nem kéreti még magát egy kicsit, mert kezdett már egyre melegebb lenni idebent, és a homlokomról is a pulóverem ujjával törlöm le az izzadtságcseppeket. Viszonylag gyorsan elérünk a Benny néven megismert srác kocsijához, és egy pillanatra megszédülök, ahogy megtorpanok mellette, de egy kicsit megrázom a fejem, és máris jobban vagyok. Valószínűleg csak sok volt az ember odabent, és nagyon kevés a levegő. Nem is baj, ha most ő vezet, aztán majd később visszataxizom a kocsimért. Önkéntes száműzetésbe vonulnék, ha felelőtlenségemben összetörném a kedvenc játékom.

- Messze laksz? - kérdem, ahogy bekötöm magam, és ő csak mosolyogva a fejét rázza, de nem igazán válaszol.

- Mondd csak - kezdi végül, egy viszonylag hosszú hallgatás után. - Gyakran szedsz fel így srácokat?

- Nem - rázom meg a fejem, és a zsebembe dugom a telefonom a jelre, hogy ezek szerint most már beszélni fog hozzám. Meglepően csendben volt egészen eddig, és csak nézte az utat, én meg nem erőltettem a beszélgetést, ez még mindig nem randi. - De ha valakit el akarok vinni, akkor bárokból szoktam, igen.