A másik Zambini

9. Fejezet: Valaki új/régi?

-Én nem az vagyok akinek hiszel, Harry...

-Harry! Drágám, de jó hogy itt vagy!- kiáltotta izgatottan Ginny, miközben barátja nyakába vetette magát.
-Ginny!- csókolta meg a fiú.
-Ne haragudj, Hermione! Elrabolhatom?- kérdezte vihogva a lány.
-Persze! Menjetek csak, majd máskor megbeszéljük Harry!- intett egyet Hermione, majd két puszit adva barátjának, kisétált a Háromseprűből.

-------------------------------------

~1 hónappal később~

Hermione a történtek után, magába zárkózott. Blaiset is csak azért engedte a közelébe, mert a gondolatait nem tudta kizárni a fejéből. El akarta mondani már valakinek, aki tudott volna segíteni. Ehhez a legjobb ember pedíg, nem más volt mint: Harry Potter! Ám ez nem igazán sikerült. Mikor találkoztak, Hermione eltökélt volt! El akarta mondani! De Ginny rosszkor volt rossz helyen. Ginny ugyan a lány legjobb barátnője volt, de nem ő volt a legmegértőbb.
Hermione amikor csak tudta, próbálta elkerülni Dracot. Ez nem ment túl jól, tekintve, hogy majdnem minden órájuk együtt volt. Ennek ellenére, valahányszor meglátta, hogy a fiú közeledik, elkezdett magyarázni valamit a hozzá legközelebb állónak. Nemegyszer volt, hogy ez a valaki Pansy lett. A lányt, már az őrületbe kergette Hermione, azzal hogy tök értelmetlen alkalmakon, elkezdett hozzá beszélni a folyósón. Ez is egy ilyen alkalom volt:
-Tudtad, hogy a párszaszót, meg is lehet tanulni, nem csak születve beszélni?- kezdte Hermione, mikor a bájitaltan terem előtt megpillantotta, a közeledő Dracot.- Tényleg! Te szeretnél párszaszájú lenni?
-Ami azt illeti, nem is lenne rosz! Miért érdekel Granger?- nézett rá Parkinson, gúnyosan.
-Hát, tudod... gondoltam, elkezdek mindenféle varázsnyelvet megtanulni!- válaszolta megrökönyödve a lány.
-Ez valóban érdekes! Én is szívesen megtanulnék kígyóul! Ma este nyolckor a könyvtárban, Granger!- mondta parancsolóan, Pansy de mielőtt Hermione válszolhatott volna, megjött a professzor, és elkezdte az órát.

-----------------------------------------

Draco elkerülése, már csak egy kétségbeesett próbálkozás volt, hogy ne így kelljen szembenéznie a múltal.
Mikor azonban Pansy már nem volt olyan goromba, nagyon meglepődött! Mint mardekáros, máshogy is megláthatta az embereket. A griffendéles szellem nem veszett ki belőle, de mardekárosnak lenni, nagyon más volt. Hirtelen megváltoztak az emberek.
A lány ezeken gondolkozott, miközben a Parkinson lányra várt a könyvtárban.
-Á, itt vagy! Na hol kezdjük?- kérdezte Pansy.
-Sz Szia!- lepődött meg Hermione a lány közvetlenségén.
-Jajj, ne legyél olyan, mintha leharapnám a fejed! Nyugi van!- sóhajtott Pansy.
-Bocsi, csak eddíg, mindíg ugy kezeltél mintha te lennél a királynő én meg csak egy kis cseléd, vagy még annyi sem! Megleptèl!- mondta őszintén Hermione.
-Figyelj!- ült le Pansy, a lánnyal szemben lévő székbe.- A háborúnak vége! És mi belénk, a szüleink ezt kőjeményen belénk nevelték. Év elején, csak azért voltam olyan, mert azt hittem, így a fiúk jobban elfogadnak! Tudod, a neveltetésem miatt, nem volt egy igazi barátom sem! Csak Dracora és Blaisere számíthattam a nehéz időkben! Amikor láttam, hogy egyre többet vannak a közeledben, és kedvesek veled, rájöttem hogy mostmár senki nem visel álarcot! Jobb, ha tisztázzuk: NEM FOGLAK KINYÍRNI! Szeretném, ha előröl kezdhetnénk az ismerkedést!

Pansy őszíntesége, nagyon meglepte Hermionét. Pozitívan csalódott a lányban!
A kapcsolatukat, előről kezdték, és a napok, hetek folyamán nagyon jóban lettek. Barátnők!

---------------------------------------

Pár héttel később, Hermione, Ginny és Pansy (akik mostanra, már "legjobb barátnők" lettek) eldöntötték, hogy lemennek Roxmortsba-mivel végzősök megtehetik- és csajos estéttartanak.

A lányok a háromseprűben kezdték. Mikor bementek, levették a kabátjukat és leütek egy asztalhoz.
Bevallom, úgy képzelem, hogy rohadt kihívóan öltöztek így egy pár spicces/részeg náluk néhány évvel idősebb férfi, rögtön el is kezdett fütyülni.
-Najó, lányok! Kezdjük rögtön, a lényeggel! Hogy álltok a pasikkal?- kérdezte Ginny.
-Hát, nekem van barátom! Szóval nem én kezdem!- tette föl a kezét Pansy.
-Oké, erre még visszatérünk! Hermione, mi van közdted és Draco között?- kérdezte Ginny lényegretérően.
-Hogyérted, hogy mi? Semmi!- jelentette ki a lány.
-Ugyan már! Még én is látom, hogy próbálod kerülni!- kiáltott a Parkinson lány.
-Igen! Annyi rosszat, és gonoszat tett velem! Nem akarok találkozni vele!- mondta szemerhányóan Hermione.
-Jajj, ne már! Egyikőnk sem hiszi ezt el! Pansynak is megbocsájtottál!- kiáltott fel barátnője.
-Pansy egészen más! Bocsánatot kért, és ő nem nézre végig ahogy szemvedek!
-Figyelj! Tudom, hogy nehéh megbocsájtani, mindent! De Draco jó ember! Hagyd hogy vezekeljen a hibáiért!- kérte Pansy.

-----------------------------------------

-Szia, Pansy! Beszélhetünk?- kérdezte Hermione a könyvtárban, miután meglátta barátnőjét.
-Ja! Mond!- Pansynek nem volt éppa a legjobb kedve, de Hermione belevágott:
-Segítened kell!
-Figyelek!- hajolt közelebb Parkinson.
-Én nem Hermione Granger vagyok! Hanem: Hermione Jane Zambini!
-Hogy mi a fasz van?- kérdezte üvöltve Pansy, majd el kezdett hangosan röhögni.
-Pansy, ez bem vicc! Blaise az ikertesóm!- halkította le a hangját a lány.
-Mardekár rottyos gatyájára! Ma jó kurva élet? Ti ezt egész eddíg titoltátok? HOGY A JÓ ÉDES MERLINBE TEHETTETEK ILYET??????- a lányra nagyjából harmadjára szólt rá  Madam Cvikker, de ő csak leintette.
-Kérlek, kicsit halkabban!- suttogta, miután az egész könyvtár őket figyelte.
-Jó, jó! Értem!- tekerte lejjebb a hangerőt Pansy, majd folytatta.- Mégis hogy képzeltétek?
-Oké, figyelj...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hellllllló! Megöttem!
Itt az új rész! Hát úgytűnik, hogy most megint belelendült a képzeletem és amikor időm engedi, írom is!
Nagyon remélem, hogy tetszik! Borzasztó jó érzés, amikor leírjátok a véleményetek, úgyhogy légyszi:
KOMMENTELJETEK! Csillag, ötlet, komment! Ez a sorrend 😂 (és még rímelt is)

Puszi