A másik Zambini

28. Fejezet: A cím értelmet nyer:

Hermione, alig egy hete búcsúzott el bátyjától, aki mostanra már pakolt az amerikai utazására.
'Biztos, hogy ne menjek haza?' kérdezte ezredjére Blaise.
'Tudod, hogy mennyire fogsz hiányozni. De nem utasíthatsz vissza egy EKKORA lehetőséget. Tudom, hogy minél közelebb vagy amerikához, és minél távolabb angliától, annál inkább bizonytalan és rémült leszel, és hidd el én is így érzek, de nem menekülhetsz mindíg a jövő elől!'
'Igen, igazad van! Najó hugi, még vennem kell valamit az útra és írnom kell anyának, hogy nemsokára indulok!'
'Szia.' sóhajtott a lány és inkább fölállt a kanapéról, Cormac felé véve az irányt.
-Mi történt?- nézett barátnőjére.
-Mi, semmi! Miért gondolod?
-Mert olyan bánatos fejet vágsz.- válaszolta Cormac, majd legörbítette a szája szélét.

Az elmúlt egy hónap, nagyon jól haladt a kapcsolatukban. Mióta a két fiatal összeköltözött, minden simán ment. Többször találkoztak már barátaikkal, és szépen lassan, de Harry is kezdett hozászokni a szituációhoz.
Most is, az egésznek csupán a csengő vetett véget, aminek hallatán, Hermione nyomott egy gyors csókot lakótársa szájára, majd elindult ajtót nyitni.
-Egyszerűen megőrjít! Ront, nem lehet kibírni!- rontott be a lakásba Ginny, majd csak úgy mellesleg odaintett.- Szia Cormac!
-Jó, értem, de ezt eddíg is tudtam. Mit gondolsz mégis miért költöztem el az odúból?- ugyan, a válasz - amit barátnőjétől kapott - szarkasztikus akart lenni, olyan hatást ért el, hogy mind a háman egyszerre kezdtek el navetni.- Najó, mondj... mondj el mindent!- próbálta leállítani a röhögőgörcsét Hermione.
-Tehát: minden ott kezdődik, ahol múltkor abbahagytam. Ronra megsértődött Lavender, Ron anyára, Anya pedíg mindenkire. Az én drága bátyámnak csupán egy fél éve van megszervezni egy esküvőt, ő mégis a miénkbe szól bele!
-És ez neked úkdonság?- Hermionét, Ginny hamar leintette és folytatta.
-Ma, Harryvel elkezdtük szervezni a részleteket, és kitaláltuk a dátumot.
-Úú, mondd, hogy május 23- a! Ugye az?- kapott rögtön koszorúslány lázat Hermione.
-Igeeeeeeeeeeen!- kezdett el ugrálni a széken Ginny is, majd amikor megpillantotta Cormac arcát, inkább folytatta.- Szóval, május 23. Igen ám, de ez a kedves bátyámnak nem tetszett! Mert, hogy ő, úgy érzi, hogy április 19, a megfelelő alkalom!- kezdett megint begurulni.
-Mivan? Ennyire még ő sem lehet hülye! Ez annyira, de BORZASZTÓAN rossz ötlet, hogy azt nem tudom elmondani...
-Miért is?- nézett értetlenül a két lányra a fiatal exgriffendéles.
-Szívem, jobb ha megjegyzed amit most mondani fogok!- intette helyre Hermione a fiút.- Elsősorban, írd le egymás mellé azt, hogy "április 19". Ez kicsit sem esztétikus! Egyszerűen nem szép leírni - hozzátaszem ilyen a február 14 is. De ami NAGYON fontos, ezt a jó menyasszony tudja!
-Khmm... Lavender... Khmmm...- "köhögött" bele Ginny.
-A legfontosabb az, hogy a hónap számát össze kell adni a nap számával. Ha az eredmény, osztható 3-mal, akkor tud csak igazán jól kinézni!
-De mér' pont 3?- kérdezte egy kis gondolkodás után a fiú, és őszínte értetlenséggel fordult el, mikor a két lány legyintett.

-Milyen a gyógyító képzés?- kérdezte egy óra beszélgetés után Ginny.
-Nagyon jó, amilyen gyorsan haladunk, nemsokára, már gyakorlatba is állhatok.
-Ilyen hamar? Hiszen még csak másfél hónapja kezdted.- csodálkozott jó barátnő módjára.
-Igen, de előrehozták a gyakorlatot. Van egy új törvény, hogy tött gyakorlati tapasztalatot kell szereznünk, különben nem kapunk munkát. Részben megértem, és ez nagyon jó, de elég kevés a szellemi oktatás.- húzta el a szájat Hermione.
-Ez ellen sajnos, csak akkor tehetnél, ha te lennél a mágaiaügyi miniszter!- nevetett fel Ginny. ( szerk: NEM Ő LESZ AZ, EBBEN A FANFICT-BEN!)
-Azt inkább ne is emlísd! Az a sok papírmunka, és bonyodalom, meg a rengeteg bájolgás, nem nekem való. Még csak az kéne!- vigyorodott el Hermione is, de egy pillanatig mind a kettejük elképzelete vajon akkor mi lenne. Majd egy rövid fél perc után, mind a ketten megborzongtak, és egyszerre bólintottak:
-Igen, nem lesz Hermione Garangerből miniszter!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pontosan szeptember 1-én, az eső zuhogott. Mindent eláztatott, és bár Hermione házon belül volt, egy kicsit őt is elfogta az a jólismert, esős hangulat.
Éppen túl volt az első gyakorlati napján, és a lakásban pakolgatta a bútorokat, mikor eszébe jutott, hogy kéne egy kis zene. A betett dallamra, boldogan sündörgött, pakolászott, néha beleiktatva egy-egy kis pörgést, vagy sasszét.

A bejárati ajtó csapódás hallatszott, de ez hősünket, kicsit sem akadályozta meg az egyre jobb hangulatának kiélésében.
Az előszoba és a nappali ajtaját, színte feltörve, és csupán egy pálcaintéssel kikapcsolva a zenét, trappolt be Cormac.

-Ez mégis mi?- kiabálta indulattól telve, magán kívül. Hermione megszeppenve húza be a nyakát.
-Csak pakolgatok.- szegény lánynak, foggalma sem volt, hogy miért haragszik rá a fiú, talán rossz helyre rakta a könyveit? Vagy nem szereti ezt a zenét?
-Nem az! Hanem ez!- vágott le az asztalra egy újságot, a szallagcím pedíg, még feljel lefelé is könnyen kiolvasható volt:

A Zambinik piszkos titka! - A másik Zambini?