Stay (Lewis Hamilton Fanfiction)

50.

Lewis

A vendégek egyszerre táncoltak a zene ütemére a kis hangulatos sátor alatt. Én több órás táncolás után feladtam,de például Daniel még mindig bírja.

-Na jó nekem elég volt ebből az egészből.-ült le mellém Max.

-Miből?-kérdeztem nevetve.

-Nekem ez túl nyálas. Persze örülök Daniel és Avery boldogságának,de én az ilyen romantikus dolgokat nem bírom.-mondta Max,majd megitta a pohár tartalmát.

-Pedig ha szerelmes lennél akkor csak erre vágynál.-néztem rá.

-Na ne kezd el megint.-morogta a fiú.

-Nem tudom mire gondolsz.-tettetem a hülyét. Persze,hogy tudtam.

-Melodyra meg rám.-vágta rám.

-Eszembe se volt.-tettem fel a kezemet védekezésképen majd folytattam.-De ha már itt tartunk mi van veletek?

-Nagyon jól kijövünk sokat beszélgettünk,de nem tudom,hogy ő érez-e irántam valamit.-nézett Melody felé majd folytatta.-Olyan szép.

-Tudod ha nem cselekedsz akkor lehet,hogy valaki beelőzz.-feleltem.

-Nem mondod.-forgatta meg a szemeit Max.

-Kérd fel táncra.-dobtam be az ötletet.

-Nem tudok táncolni.-vágta rá azonnal.

-Én sem tudok.-álltam fel majd ránéztem.-Gyere!

-Mit csinálunk?-kérdezte közben követett engem.

-Felkérjük a lányokat táncolni.-mondtam és Zoe és Melody elé léptem.-Elrabolhatom a barátnőmet egy táncra?

-De csak egyre!-ugratott Melody.

-Azt mondtad,hogy ma már nem akarsz táncolni?-kérdezte Zoe miközben a lassú zenére dőlőngéltünk.

-Tudom,de valamit tennem kellett,hogy ezek ketten egymásra találjanak.-böktem Max és Melody felé akik közösen táncoltak.

-Nem is tudtam,hogy már te is szerelem doktor vagy.-nevette el magát.

-Ha már ez a szerencsétlen nem akar lépni akkor a kezembe veszem az ügyet.-vontam meg a vállamat és kis körkörös mozdulatokkal simogattam Zoe derekát.

-Mintha te nem ilyen lettél volna még áprilisban.-forgatta meg a szemeit.

-És mintha te nem olyan lettél volna,mint Melody barátnőnk.-vágtam rá azonnal.

-Szóval Melody és Max olyan,mint mi?-nézett rájuk,majd folytatta.-Akkor most egy egyéjszakás kalandnak kellene jönnie.

-Max még kicsi ahhoz.-mondtam.

-Igen igazad van.-helyeselt,de azonnal elnevette magát.-De ahogy látom haladnak a dolgok.

-Nekik is találjatok ki valami nevet.-dobtam be az ötletet,mert Melody feje Max vállán pihent.

-Legyen mondjuk.... Malody vagy Melox.-felelte.

-A második jobb.-feleltem.

-Ugye tudjátok,hogy melletettek vagyunk?!-szólaltak meg egyszerre.

-Szerintem hagyjuk őket magukra.-fogta meg Zoe a kezemet és leültünk egy asztalhoz.

-Na jó elfáradtam.-ült le mellénk Daniel.

-És milyen érzés házasnak lenni?-kérdezte Max.

-Hát idáig kurva jó.-vágta rá azonnal Daniel.

-Mennyire részeg?-sóhajtotta Zoe.

-Még nem annyira vészes.-feleltem. Hisz Danielnél szintek vannak. Az első szint amikor sokat nevet. A második sokat nevet és sokat táncol. A harmadik az amikor elvonul egy csendesebb helyre és depis számokat énekelget. Az utolsó pedig az amikor hiperaktív,de egy adott pillanatban elfárad és elalszik. Az mondjuk neki teljesen mindegy,hogy hol alszik el.

-Majd amikor a ti esküvőtök lesz akkor durván berúgunk.-mondta boldogan Dan

-Még nem kérte meg Lewis a kezemet.-forgatta meg a szemeit Zoe.

-Még nem,de ami késik nem múlik.-mutatta fel a mutató ujját. Zoe választ várva rám nézett.

-Ne foglalkozz vele.-legyintettem.

-Daniel a feleséged keress.-ült le mellénk Seb.

-Megyek drágám!-kiáltotta és Avery felé szaladt.

-Atyaég! Nagyon odavan.-fogta a holland a fejét és már azon gondolkodott,hogy hogyan fogja felvinni a szobába.

-Csodálkozol rajta!? Amióta kimondták a boldogító igent azóta csak koccint.-felelte Sebastian.

-Ez mondjuk igaz.-sóhajtotta Zoe.

-Én biztos,hogy nem leszek ilyen.-vágta rá Max,amin mindenki elnevette magát.