Reflections - Miraculous

LADYBUG WEEK - DAY 7. Book Store

Na erre varrjatok gombot.. Reggel még fogalmam nem volt róla mi fog ebben a fejezetben állni :D

Halovány dunszt derengett álmos és elfoglalt kis buksimban. Már tegnap el akartam kezdeni de elkobozták a telefonom és aludni zavartak ^^'

Remélem attól, hogy összecsaptam még elviselhetőre sikeredett... ^_^

***

Kora reggel végeztem a fodrászatban, szóval kissé kényesen igazgattam meg a hajamat. Végre nincsenek benne töredezett végek. Felfrissülve, bár a sminkem nélkül kissé meztelenül érezve magam, léptem be a Rue Saint Martin-on található La Gai Rossignol nevű kis könyvesboltba, s azonnal megcéloztam a friss áru pultot. Szépen elrendezett tárolókban ott volt egymás mellett a három kedvenc magazinom. A „la moda", a „Vogue", és a „Cosmopolitan". Bár utóbbit csak a tucatcsajok vásárolták, akik szerettek volna belesni a tehetősek világába, a celeb cikkeiket csíptem. Haha – nevettem magamban a „csíptem" féle méhes szóviccen. Kissé magam alatt voltam az utóbbi időben, hogy nem volt szükség rám, mint méh királynőre, de sikerült megértenem az okát. Azután, hogy kinyilatkoztattam, hirtelen én és egész családom célponttá váltunk s ez olyan ár volt, amit utólag nem fizetnék meg s nem követném el újból a súlyos hibát. Mélyet sóhajtottam s belelapoztam a Cosmóba, ami szokás szerint tele volt ellentmondásos cikkekkel. Még jó, hogy figyelemmel kísérem havi szinten, különben benyalnék olyan hülyeségeket, amiket ajánlgatnak, de az előző számban meg egy másik cikkírójuk hülyére alázott. Ahh, ostobák. Nevetséges, abszolút nevetséges.

Mellettem egy pasi felmarkolt egy magazint, amit nem vettem volna alap esetben észre, ha nem tolt volna mellé egy mélységesen ámult „Hűű"zést. Összevontam a szemöldököm, amikor félresandítottam és egy kékes hajvégekkel megáldott fickó éppen háromfelé hajtotta az egyik ujság közepét.

Hát ez remek!

Egy perverz állat épp itt csorgatja a nyálát mellettem. Remélem a farkára azért nem fog helyben rámarkolni – észrevétlenül tettem egy lépést a kijárat felé. Remélem nem vette észre. Vonzom az ilyen figurákat az utóbbi időben.

– Whoa. Helló bébi – szólalt meg újra, ezúttal teljes eufóriában úszva, és gyönyörködve a gusztustalan libában, aki minden bizonnyal meztelenül pucsít a poszteren. Egyetlen pillantás a borítóra elég volt, hogy vágjam a dolgot. R&R ? Pfff... Romlott Ribancok? Jézusom ez tényleg nem tűrne nyomdafestéket. Nem csoda, hogy inkább rövidítve írták ki.

– Ajh! Ez könyvesbolt hobókám, nem szexshop! – förmedtem rá, helyette is szégyellve magam, amiért egy könyvesbolt kellős közepén műveli ezt az undorító tevékenységet.

A szemem sarkából láttam ám, hogy végigmér. A fehér lapos talpú cipőmtől a sárga kardigánomig kivert a víz a pillantàsàtól. Volt valami undorító abban, amikor az embert egy ilyen kukaszökevény végigméri. Még a köhögésétől is felállt a hátamon a szőr.

Aljas szatír, engem csak ne méregessen!

Mire újra belemélyedtem az olvasásba, arra eszméltem, hogy a balomon lévő pacák hosszan hümmögött, újfent vadul lángoló tekintettel méltatta a romlott szuka vonalait, majd a fejét. Ó egek, remélem recskázni nem akar. Lehet nem ártana távoznom, mielőtt még megteszi.

– Befejeznéd a nyilvános perverzkedést?! – sokalltam be végre a szemtelen viselkedésétől, de ő csak vigyorgott rám az újság mögött. Azt hiszi nem tudom, de éreztem, hogy kiröhög.

– Elnézést, hogy zavarlak – felelte behízelgő hangon. – Biztos zavaró lehetek a „hogyan juttasd a csúcsra a pasidat" cikk olvasása közben.