Four Seasons

1. part

Cseresznyevirágzás

Sakura

  Tavasz van, pontosabban március. A nevem Sakura Haruno, 22 éves vagyok. Japánban születtem, azon belül is Konohában. Édesanyám és édesapám mellett van egy testvérem Sasori, ő már végzett az egyetemen és szemészként dolgozik a Cambridge-i kórházban. Nagyon büszke vagyok rá, ahogy szüleink is. Nagyon szeretjük egymást, igazi összetartó család vagyunk. Jó magam másodéves vagyok a Harvard orvosi egyetemen. 

  Egy kisebb szünet után most kezdődik a 4. félévem az egyetemen. Miközben sétálok, visszaemlékezem arra az időszakra, amikor megkaptam a hivatalos borítékot, amiben közölték velem, hogy felvettek. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam. Annyit tanultam ezért, sok álmatlan éjszaka, a végkimerültségig hajtottam magam, de meglett az eredménye. A családom és a barátaim támasza, támogatása és türelme nélkül lehet nem is sikerült volna. A szüleim áldásukat adták, hogy eljöhessek tanulni ide. Sokat spóroltak, így vásároltak nekem egy kisebb lakást Cambridge-be, aminek csak a rezsijét kellett fizetnem, de az ösztöndíjnak hála ez nem volt probléma. A szüleim távol vannak ugyan, de az ünnepeket nálam vagy náluk töltjük, természetesen Sasori nem maradhat ki a buliból sem a cikizésből, amit anya ad neki: " Mikor lesz már barátnőd vagy ha van, miért nem mutatod már be nekünk?? Nem szeretsz?" Szegény fiút, néha már tényleg sajnálom. Na de vissza a jelenbe!

  Mióta egyedül élek, teljesen szabadnak érzem magam, hogy is mondjam, nem szakadtam el a valóságtól ugyan, de úgy érzem szárnyalok a boldogságtól, hogy azt csinálok, amit akarok, és viszonylag függetlenül, mivel a bátyám rajtam tartja a szemét, amit annyira nem is bánok. Úton vagyok az egyetem felé, ugyan nincs órám, de találkozom ma az egyik legjobb barátnőmmel, Ino Yamanakaval. 

  Inoval együtt jártunk a konohai gimibe, ugyanúgy 22 éves, annyi különbséggel, hogy jogásznak tanul. Mindent őszintén megtudunk beszélni, támogat, olyakor megszid, ha idióta vagyok és mániája, hogy a nem létező szerelmi életemet boncolgatja. That's life! (Ez van!). Amit lehetett, azt úgy érzem eddig sikeresen elértem, de a szerelem számomra eddig egy ismeretlen érzés. Érzés?? Még a fogalmát sem tudtam eddig rendesen definiálni. A fiúk érdeklődtek irántam, elhívtak randevúzni, de nem érdekelt, mert inkább tanultam és a barátaimmal voltam. Igen. A stréber jelzőt is rám aggatták emiatt. Ino ebből az életből akar kirángatni, szóval romantikus könyvekkel kezdett bombázni, hátha elkezd érdekelni. Nos meglátjuk.

   Sétálok Cambridge hatalmas utcáin, ráérek, ugyanis Ino azt mondta, hogy délután kettőre végez és elmegyünk kávézni. A jogi kar felé veszem hát az utam, bár van még időm (nem is kevés) arra gondoltam, hogy sétálok egyet az egyetemi parkban. A park egyik legeldugottabb részén vannak a cseresznyefák, amik tavasszal a leggyönyörűbbek. Megcélzom az egyik messzebb lévő fát és leheveredek a tövében. Előveszem az egyik kedvenc könyvemet, majd olvasni kezdem. A percek csak telnek és telnek, egyre csak nehezednek el a szemhéjaim, majd lecsukódnak és ismét ezen a kellemes helyen pihentető alvásba merülök.

   Egy sötét hajú fiatal egyetemista sétál egyedül és fáradtan a parkban. Sasuke Uchiha, 23 éves és harmadéves a jogi karon, ügyvédnek készül. Nemrég lett vége az utolsó órájának, viszont nem akar haza sietni, mert ha most menne, akkor Karin biztos a nyakára mászna és nem hagyná békén megint. Megdugni nem akarja, épp elég volt egyszer, de akkor is azért, mert nagyon részeg volt. Most kihagyná ezt, inkább sétál a parkban. Szereti a tavaszi virágzást, ilyenkor úgy érzi, hogy minden békés és nyugodt. Ahogy sétál a fák között, észrevesz egy alakot az egyik fa tövében. Közelíteni kezd felé, majd megáll előtte egy lépésnyire. Teljesen ledöbben, mintha csak egy tündért látott volna meg. Rózsaszín hajkorona, pisze orr, gyönyörű angyali arc, teljesen letaglózta a látvány. Leguggolt hozzá és észrevette, hogy egy könyv pihen a lány kezében, közelebb hajolt hozzá és kisimított egy tincset az arcából.

  -"Olyan puha, olyan szép"- gondolta Sasuke, de alig, hogy megtörtént a mozdulat, Sakura szemhéjai enyhén megremegtek, majd lassan kinyitotta. Sasuke lesokkolt a zöld szempár láttán. „-Mi a fene??"- gondolta a fiú.......

És ennyi lenne az első rész 😊 Remélem tetszik, majd 😊😊😊 Köszönöm szépen cuki lektoraimnak 😍😍 imádlak titeket! 😍🥰 Vote és komment! Puszi 😘😘
Ado-chan🌸