Még mindig érzem (Loki fanfiction)

10

A szertartás fájdalmas és igen csak embert megpróbáltató volt. Hiába voltak ott az embereim, akik előtt megfogadtam nem sírok, egy könnycsepp még is át tört és végig gördült az arcomon.
...
A fekete díszes pompát, amibe a temetésen jelentem meg, még átsem vettem, egyből a cellák felé vettem az írányt. Lokihoz mentem, aki mint mindig most is olvasott. Kinyitottam a cellát, majd beléptem, mögöttem pedig az ajtó vissza zárult. Tudtam, hogy bűbájt használ, hiszen én magam is ott voltam, mikor Thor leküldte az őrt, hogy mondja el öccsének a rossz hírt. Ahogy átfutattam a kezem a hologrammon megláttam a zihált külsejű férfit a cellá hátsó részében. Körülötte minden romokban, csupán az illúzió tartotta egyben a szobát. Loki semmit mondó arccal meredt rám. Mellé ültem, majd hátra döntöttem a fejem. Nem akartam tudomást venni egy kicsit a problémákról. A harcról, ami rám vár, a reménytelen helyzetről, amibe kerültünk, a bosszúvágyról ami Odinban tombolt és hogy oda dobna Malecinnek, ha azzal vérét onthatná.
- Mit művelsz? - billentette felém a fejét.
- Kicsit megakartam szabadulni Odintól, meg a terhektől.
- Egy cellában? Úgye tudod, hogy nem tudsz kimenni?
- Tudom,de hamarosan úgy is keresni fognak Heimdall pedig biztosan tudni fogja, hol vagyok.
Ezután beállt a csend, én pedig a fiú vállára hajtottam a fejem. Nem érdekelt mit gondol erről. Nekem most ez kellett és neki is szüksége van valakire. Mielőtt azonban komolyabban kigondoltam volna mit fogok neki mondani láttam hogy újra előhozza az illúziót, majd éreztem, hogy hozzá ér a fejemhez egy pillanatra. Hogy az a szája, vagy az álla volt, azt nem tudom, de aztán arcom elé hullottak holló fekete tincsei, miközben fejemnek döntötte a sajátját.
Nem tudom meddig voltunk, így de hirtelen megfeszült, mire felnéztem rá, de ő csak előre meredt, majd megláttam Thor. Tudtam, hogy nem lát, de biztosan miattam jött. Megkaptam ezt a pár percet a herceggel, de újra vissza ragad a kötelesség.
- Loki elég, nem kell több varázslat - jelentette ki Thor, mire megszortottam a kezét, ő pedig megszüntette a képet.
- Tessék, ez vagyok - jelentette ki.
Thor tekintette nem siklott rám, mire értetlenül meredtem az istenségre, majd mikor a cella mellé ért rá jöttem. Azt hiheti, Loki varázslata vagyok és valójában nem is vagyok itt. - Sokat szenvedett?
- Nem azért jöttem, hogy osztozzunk a gyászban. Helyette egy sokkal nemesebb dolgott ajánlok fel.
- Folytasd.
- Tudom, hogy bosszúra szomjazol, csak úgy mint én. Ha segítesz megszöknöm Asgardból, meghálálom. Bosszút állhatsz és kiszabadulhatsz - végre rám vezeti tekintetét. - S még vele is találkozhatsz.
Loki felém fordul, majd vissza testvére felé és elneveti magát.
- Jaj, te aztán rettentő nagy bajban lehetsz, ha hozzám fordulsz segítségért. Szerinted bízhatsz bennem?
- Nem bízom - vágja rá, szinte egyből.- de anyánk bízott - erre erősebben szorította a kezem. - Tudnod kell, hogy mikor a múltban harcoltunk, mindig azt reméltem, hogy a bátyám ott szunnyad benned valahol. De ez a reményem immár örökre szerte foszlott, s hamarosan ő is rájön erre - mutatott rám, erre szinte elengedte a kezem. - Ha elárulsz akkor megöllek.
- Hmm... Mikor indulunk?
- Most rögtön - az ajtóhoz lép, majd kinyitja.
Loki vigyorogva feláll, majd a kezét nyújtja felém és felhúz.
- Most komolyan? Mi lesz, ha Sky meglátja, hogy a holografikus másával jobban bánsz mint vele?
- Nem tudja meg - ha lehet mosolya még nagyobb lett. - De ha lehet akkor átvedlenék bátyám. Egy zuhany talán semlegesítené ezt az árulkodó szagott.
- Igaz is, meg ha már itt tartunk húgunknak is szólnom kell a küldetésről. Ő is velünk tart.
- Nem szükséges - veregetem meg a vállát. - Már tudok róla. Találkozunk Loki szobája előtt.
A saját szobám felé vettem, mikor meghallottam a hangját.
- Nem a húgom.
Erre egy akkora mosoly húzódott az ajkamra hogy szinte már fájt.
...
Átvéve harci díszem siettem Loki szobájához, de ment közben Odinba botlottam.
- Sky, gyere velem Heimdall hívat engem szeretném ha velem tartanál.
- Igenis - jelentettem ki, majd kissé kétségbe esetten követtem apánkat.
A fenébe! - gondoltam.
Heimdall előtt álltunk, mikor meghallottam miért kérte Odin hogy vele jöjjek.
- Hívattál, egy sürgős ügyben mi volna az?
- Árulás felség.
- Kié?
- Az enyém.
- Királyom, a halandót megszöktették.
- Thor után! Állítsák meg bármi áron.
Az őrökkel mentem vissza a palotába, én azonban tudtam merre keressem őket. Először Siffel találkoztam össze érintettük kardunkat, mint egy rejtett búcsúként, majd tovább álltam. Volstagg volt az utolsó gát, mikor megláttam a hajót. Ennek a hajónak a látványa indította be az átválzozást. Emiatt öltem meg... sok embert. Felugrottam a hajóra, de a mögöttem masírozó két katonát, még seggbe billentettem, nehogy kövessenek. Amint felléptem Thor megemelte a kalapácsát.
- Nyugalom, csak én vagyok.
Mosolyogva vissza fordult, óvatosan megsimogattam Jane vállát, majd Lokihoz léptem. Ravasz mosolyt villantott felém. Figyeltem, ahogy Thor a hajó bekapcsolásával szenved, majd amint felvillantak a műszerek diadalmasan felnevetett. Kissé döcögősre sikeredett az elindulás, mire éreztem, ahogy Loki keze, a derekamra szökött.
- Kihagytál egy oszlopot - jegyezte meg Thor vezetését fikázva, mire az felmordult.
- Hallgass!
Hiába a manőverezés és Thor borzalmas repülési képessége Loki kezéből mintha maga a boldogság szökött volna a testembe. Az egyik fordulásnál azonban Jane össze esett.
- Jaj ne, talán meghalt?
- Jane -szólította meg kedvesét Thor.
Hiába nem akartam, hogy a elengedjen oda kellett mennem a lányhoz. Megszorítottam a kezét, ami a derekamon pihent, majd előre léptem a lányhoz. A találatok amiket kaptunk majdnem orra borultam némelyiktől, de egyszer csak Loki kiáltását hallottam meg, ő pedig eltűnt.
- Thor!
- Nyugalom, gyere - felemelte Janet, majd kiugrott.
Utána ugrottam, bár nem tudtam hova. Fandal kezei közé estem, aki éppen Lokin nevetett
- Látom a tömlöcben töltött idő semmit sem változtatott rajtad Loki - jegyezte meg, mellkason ütöttem, mire leengedett.
- Hazudtál nekem, ez tetszik - ismerte el a csínytevő, mire elmosolyodtam.
- Örülök, hogy tetszik .Tedd amit ígértél, mutasd meg a titkos átjárót.
Fandral ellépet a kormánytól, hogy oda férjen. Ő gyorsított, így a kar másik oldalára léptem. Nem sokára társaságot kaptunk, de nem kellett sokáig tartanunk a veszélytől Fandrall elintézte, így már csak 4en mentünk tovább. Hirtelen az egyik szikla felé vettük az írányt.
- Loki!
- Ha könnyű lenne, bárki képes volna rá.
- Megőrültél?
- Nem kizárt!
Kezemet rázártam a kormányt irányítóra, majd rá néztem. Bólintottam, mint egy jelzésként, hogy én bízom benne, majd, ahogy közeledtünk, úgy hunytam le a szemem és...