Hozzám tartozól, kölyök!

🍀 8. 🍀

Éppen csak felhúztam a pólómat és nagy vonalakban feltakarítottam a törölközővel a kifolyt vizet, mikor meg éreztem, hogy megint társaságom akadt. Egy rövid, fekete hajú, szeplős, barna szemű lány állt az ajtóban és miközben engem vizsgált végig, két hatalmas buborékot fújt a rágójából.

- Ő az a lány? - nézet ki az ajtón, majd újra rám. - Melissa vagyok, Nate húga és egyben nem hivatalosan Tristan egyik ügyvédje. - nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam és én is bemutatkoztam. - Lenne pár dolog, amit meg kéne beszélni, ezért is kerestem fel magát még utazás előtt. Remélem meg fogunk tudni egyezni és elfogadja a felkínált ajánlatomat. -

- Szerintem ezt oda kint, jobban és részletesebben is meg tudnánk beszélni, nem gondolja? - tettem fel a költői kérdést, amit igazából teljesen feleslegesnek tartottam, mert idáig senkit nem érdekelt a magánszférám meg sértése.

- Persze. De én úgy gondolom a kocsiban erre több lehetőség adódik, szűkösek az idő kereteink mostanában és az egész ahhoz sokat vesz el, nem beszélve az utána, ha nyélbe ütöttük az üzletet a tömérdek mennyiségű papír munkáról. - döbbenten néztem rá. Egyáltalán nem értettem semmit sem ebből az egészből. Szó nélkül tűrtem a tudatlanságomat és hogy mindenki úgy gondolja, meg sértheti a magánszférámat és akkor járkálhat a fürdőben, ahol jelen pillanatban vagyok, ahogy neki kedve tartja. Vártam a magyarázkodást, még is miből gondolja, hogy itt hagyva csapott papot vele megyek. Hamar kapcsolt is és levágta, hogy semmit sem értek ebből az egészből. Unottan, mint ha mi sem lenne természetesebb kivette a szájából a rágót és a mosdókagylóra nyomkodva a tőle talán legudvariasabban, rám mosolygott és összecsapta, apró csillogó hosszú műkörmös kezeit.

- Hát gyanítom, hogy azok az információk, amik nem is olyan régen magáról a kezem ügyébe kerültek, el fog jönni és természetesen a barátnője, velem. - mosolyodott el és át adott egy vaskos mappát. - pillantson bele. -
Kinyitottam és az első kép, amivel találkozott a tekintettem, az az ismerős szempár volt, amit nagyon régóta nem láttam, de nagyon is bele éget a retinámba és az emlékeimbe.
Ki vettem a képet és meg néztem a dátumot. Ez a rohadt kép csak pár napja készült. Pontosabban a támadásom előtti éjszaka.
Eldobtam mindent és kiszaladtam az előtérbe. Nikki még mindig sokkos arcára néztem és éreztem, ahogy elkezdek összeomlani. A barátnőm hatalmasan kitágult szemeivel és O formájú ajkaival, az előtte tornyosuló férfit bámulta. Már majd nem hogy elterült az ágyon annyira próbált teljesen az arcára nézni. Hozzá képest, még ha fel is állt volna is bőven magasabb volt, nem hogy ülve. Elég vicces képet alkottak így együtt. Máskor biztosan meg is jegyeztem volna, de most sokkal, de nagyobb problémám is volt annál, mit se nem őket parodizáljam ki. Ahogy észrevett, az eddigi kíváncsiságot aggodalom váltotta fel.

- Mayra, mi történt? - lassan felállt és felém közelített. - mit mondott neked ez a nő oda bent? - kérdések ezreivel bombázott, de egyikre sem tudtam értelmesen válaszolni. Egyre csak az járt a fejembe, hogy a démon kiszabadult és meg akarja bosszulni, hogy én a pokolba küldtem.

- Nos, bejöttek a számításaim. Ez az a lány, akit keresünk. - mosolyodott el a csaj Nate karjai közé bújva és gyanúsan a barátnőmre pillantva. Milyen kis aranyos, a kis hugica elriassza a bátya mellől a nőket. Úgy néz ki, hogy eddig sikerült is neki, mert a bulin sem láttam senkivel és most sem. Ki nem állhatom az ilyen embereket. Ha nekem lenne testvérem, aki ugyan ezt a kisded játékot játssza el, seggbe rúgtam volna.

- Miről beszél? - fordult felé Nikki idegesen. Tekintette közöttük cikázott, válaszokat akart. Meg akartam nyugtatni, arról, hogy semmi, de akkor hazudtam volna és meg ígértem, ha másnak nem is neki mindig igazat mondok. Erre alapoztuk már anno a kapcsolatunkat.