I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Huszadik•

Végre eljutottam odáig, hogy újra pókerezhessek a fiúkkal. Hiányzott már ez, hisz már az idejét sem tudom, hogy mikor játszottunk ilyen jót.
Nyertem, így mindent vittem a végén, ami hatalmas felháborodást keltett a kis csapat között.

- Gyengék vagytok - közöltem vigyorogva az amúgy rohadt izmos férfiakkal.

- Csak szerencséd volt, kicsi lány - mosolyodott el egyikük.

Én persze örültem neki, mint majom a farkának és úgy kuncogtam, mint egy ötéves, aki cukrot kapott.

————

Épp a kondi terembe készültem, amikor össze futottam HongYun-nal.

- Szia ChaeYeon - köszönt nekem vidáman.

- Szia - biccentettem neki.

- Miújság van veled mostanság?

- Semmi különös, sok a meló - vontam vállat.

- Hát igen - bólintott egyet - Minden rendben veled? - kérdezte hirtelen.

- Igen, miért? - ráncoltam szemöldököm értetlenül.

- Csak úgy kérdeztem - vont vállat - Jungkook nem zaklat? - nézett mélyen szemeimbe. Tekintete hirtelen megváltozott, olyan volt, mintha valami átvette volna az irányítást egész lénye fölött. Cseppet sem volt kedves, vagy ártatlan, inkább gonosz és ördögi.

- Már mondtam  hogy semmi közöd ahhoz, hogy Jungkook-al milyen a kapcsolatunk - csóváltam fejemet egyre idegesebben.

A férfi állkapcsa megfeszült és mozdulatlanul meredt rám. Pár másodpercig azt hittem, hogy lefagyott és úgy fog maradni, de hirtelen lehunyta szemeit.

- ChaeYeon, ChaeYeon, ChaeYeon - csóválta a fejét - Nem tudod mibe ütöd a csinos kis orrodat. Én figyelmeztettelek, az már nem az én hibám lesz, ha makacsságod miatt nem hallgatsz rám - közölte velem komoly formában.

- Csak keresztbe akarsz nekem tenni - ráztam meg a fejem szemforgatva.

- Ugyan miért tenném? Semmi okom nincs rá. Teljes mértékben jót akarok neked. Jungkook viszont nem olyan ember, aki kapcsolatban megállja a helyét. Tönkre fog tenni - sóhajtott drámaian, majd megfordult és ott hagyott engem.

Ezt az egészet most komolyan be kéne kajálnom? Ne röhögtessen már... Ennél azért valamivel több kell, hogy higyjek neki. Nagy lány vagyok már, tudom, hogy hogy kell kezelni egy olyan fajtát, mint Kook. Vagy is nagyon remélem.

- ChaeYeon-nie - szólított le Park bácsi.

- Jó napot - mosolyodtam el hamisan, ugyanis elég ideges voltam HongYun idióta eszme futtatása miatt.

- Nagyon remélem, hogy ráérsz most, ugyanis elég rég voltál már kivizsgáláson - nézett rám morcosan.

- Tudom és sajnálom, de sok dolgom volt, közbe jött néhány...

- Megértem - szakított félbe - Csak az egészséged miatt aggódom.

- Tudom - túrtam hajamba gondterhelten.

- Szóval? Ráérsz most? - vonta fel szemöldökét.

Nem tudtam mit mondani, hisz igaza volt. Mindig kerülöm a vizsgálatokat, ami nem fog jót tenni és nem húzhattam a végsőkig.

- Igen - biccentettem.

Egy elégedett görbület jelezte arcán, hogy elérte, amit akart, így hát megindult az átjáróhoz, nekem pedig nem volt más választásom; követtem.