Üdv a Varázskapu--- ja nem, a Kárpátok Egyetemen!
Mert mint tudjuk, nem csak a Varázskapu várja az ifjú varázslókat. A Kárpátok boszorkányai és varázslótanoncai sokkal közelebb állnak ahhoz a dologhoz, amit mi VALÓSÁGnak nevezünk. Az omladozó kolib...
A konyhából sűrű, szürke füst és égő fűszerek édeskés szaga hömpölygött hullámokban a folyosóra. Zoét és Rizit mintha ez nem különösebben érdekelte – noha én majd megfulladtam. Rizi nagy barna szemeivel ugyan erőteljesen pislogott és könnyezett, mégsem csinált senki egy kis szelet, hogy ezt az irdatlan füstöt kivigye a szintről. Szőke barátnőmet, Zoét még ennyire sem érdekelte az a dolog... ellenben... egy méretes lábnyom a falon jobban megragadta a képzeletét.
Egészen hasonlított Pocak-cicára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(ez tényleg megtörtént és a macska is eredeti koliszökevény, a konyha faláról :D)
– Egy pillanat – köhögött Sunday majd elviharzott a szobája felé.
– Na, ennek sem kell már kaja – panaszkodott Anna. Felemelte mindkét kezét és miután indulatból beintett a távozó fiúnak, ugyanazzal a lendülettel orkán erejű szelet varázsolt a harmadikra. – Ki gyújtotta fel a konyhát? – üvöltötte.
Szerintem is ijesztő volt, nemhogy Meer számára, aki idétlen mosollyal az arcán, került elő.
– Három percre hagytalak itt a kajával, hogy sikerült felgyújtani mindent? – Anna szemei villámokat szórtak. – Hol van Ronnie?
– H-há-hát e-e-ez az! R-ronnie e-e-egyszer-csak felszívódott, miközben pró-próbált flam-bérozni! –nagyot sóhajtottam. Ronnie elvileg már túl volt azon, hogy csak úgy eltűnögessen. Középsuliban ez okozott némi problémát, kezdő varázslóként - utazóként - megesett, hogy az egyik reggel nem jött suliba. Mindenki azt hitte, beteg lett... később kiderült, hogy Peruba teleportált. Természetesen a nyelvi akadályok elég erősek voltak és... Se igazolvány se semmi. Durva incidens volt.
– Hoztam pár dolgot! – materializálódott Ronnie a konyhaablaknál. Hirtelen tört rá a köhögés. – Fú, ez a szag!
– Te tényleg egyedül hagytad Meert a vacsoránkkal? – pattogott tovább Anna.
– Kellett még egy kis... mi lett a vacsorával? Meer, mi ez? – fakadt ki Ronnie is.
Megkevergettem az undorítóan összetapadt, hideg, zsíros tésztát a tányéromban. Jelen állás szerint csak némi hideg instant tésztaleves volt vacsorára. Sunday galamposta-fordultával, röppent vissza, a kezében egy üvegnyi fűszerkeveréket szorongatott. – Délkelet-Ázsiából hoztam magammal, egész finom – magyarázta. Anna szeme felragyogott, mikor meglátta, hogy a szőke Adonisz visszatért köreinkbe. A vacsorakészítés hamar újra kezdetét vette, Ronnie és Sunday remekül mutattak együtt a konyhában.
Sokkal jobban, mint Meer egymagában.
– És ő ki lesz? – guggoltam le Zoé mellé a falhoz.
– Twommy – mosolygott rám. – Tummy mellé pont jó. Olyanok mint Sasuke meg Sasukettő – kacagott, utalva egy régi klasszikusra.
