Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

4. fejezet

Jungkook

- Odaadná neki, de ne mondja meg hogy kitől kapta – kértem, mire a férfi bólintott, és visszaindult a pénzzel a lányhoz.

- Jungkookie! - üvöltötte Sejin, hirtelen még a nyakamat is behúztam. - Azonnal a színpadra, meddig várjunk még rád?

- Megyek csak... - mutattam hátra, mert meg akartam várni a portást.

- Engem az sem érdekel most, ha magát Jézust várod, tűnés a színpadra! - bólintottam, és lehajtott fejjel kullogtam előtte. Remélem, holnap többet fogok tudni róla!

Olyan mérges voltam Sejin sunbaenimre, mint még soha. Nem hiszem el, hogy nem bírta volna kivárni azt a fél percet, hogy megvárjam, míg a portás visszaér. Szerettem volna tudni, hogy mennyire örült a pénznek, nagyon bíztam abban, hogy nem küldi vissza.

- Hol a pokolban voltál? - faggatott Yoongi hyung. - Sunbaenim tiszta ideg volt, mert a főpróbát már régen el kellett volna kezdenünk.

- Volt egy kis dolgom, na – hajítottam fel a fejemre a kapucnit.

- Véletlenül nem Miss. Ártatlanság az oka? - bökött oldalba Hoseok hyung. Elvigyorodtam.

- Oké, vessetek meg érte, de aggódtam, hogy jól van-e? - pirultam bele. Nem igazán értem, hogy miért is zavar a barátaim heccelése, hisz azt a lány évente alig kétszer-háromszor látom, de valamiért megragadta az egész lénye a figyelmemet.

- A mi arany maknaenk, szereti a hozzá hasonló ártatlanságokat – heccelt Jimin hyung.

A papírlapot már ilyenkor nem szoktuk nézni, mivel a turnéra való felkészülés során betéve meg kell tanulnunk, hogy melyik számunk után, melyik fog következni, de néha bizony hiába a sok hetes gyakorlás, el szoktuk téveszteni a lépéseket. Főleg akkor, ha nem ott jár az eszünk, mint speciel most nekem. Valahogy ki kéne surrannom a portáshoz, vagy legalább a koncert után, csak nem vagyok benne biztos, hogy akkor is ő lesz ott.

- Figyelj oda jobban Jungkookie! Majdnem fellökted Taehyungiet – kiáltja Sejin sunbaenim.

- Elnézést, jobban fogok figyelni – hajoltam meg bocsánatkérésképpen.

Mondjuk ilyenkor nem szoktuk annyira túlhajtani magunkat, mert az energiát a több mint kétórás koncertre tartogatjuk, de azért kellőképpen elfáradtunk. Esélyem sem volt kiosonni, a menedzser hyung és egy rakat staffos a nyomunkban volt, és az öltözőn kívül maximum a WC-t nézhettem meg. Az első szerelés egy fehér kosztümnadrág, fehér inggel, rá vörös és csillámos zakó, és az első számunk a Not Today. Mindig erőteljesebben indítunk, majd a közepe táján szólózunk, ketté osztódunk vocal line-ra és rap line-ra, végül lightosabban zárjuk az estét.

Nem véletlen ez a fajta elrendezés, hiszen a kezdetekkor még tele vagyunk energiával, a közepén van a holtpont, azért osztódunk szét ennyire, hogy a tagok tudjanak jobban és többet pihenni, a végére már a belünket húzzuk, itt-ott sérülésekkel, rándulásokkal, amiket a rajongóink észre sem vesznek, mert a mosoly az arcunkon ugyanolyan, mint az elején. Ahhoz hogy bírjuk a strapát rendszeresen edzünk is, ki edzőteremben, ki táncteremben.

- Kookie, te jössz! - szólt Namjoon hyung, és helyet is cseréltünk a fodrász kezei alatt.

Mikor a tükörbe nézek, és valami extrém frizurát kapok, a hátamon is feláll a szőr, de el kell viselnem. A hajam sajnos a sok festéstől teljesen tönkre van menve, durva, fénytelen és szálkás. Sampon mellett használnom kell hajhabot, hajbalzsamot, mert nem állhatok a közönség elé úgy, mint egy szénakazal. Nem igazán vagyok hiú a külsőmre, mert szerintem korán sem vagyok olyan helyes, mint Jin hyung vagy Taehyung-ssi, de ami muszáj az muszáj.