Üresség lapul a szoba csendje mögött. Zombiként kelek fel a fehér matracról s lépek ki a vörösesbarna faajtón. A mozgásom darabos, vontatott- mintha egy rongybabát táncoltatnának a drótokkal- semmi élet nincs benne. Az ezelőtt gondolatok ezreitől zsongó fejem most kong az ürességtől, minden egyes gondolatom már rég elment aludni, csak én nem vagyok rá képes.
A fürdőszoba falán lógó tükörben lévő szörnnyel szemezve, pókerarccal bontottam szét egy laza mozdulattal az órákkal ezelőtt sebtében összefogott kontyomat. A gondosan kivasalt tincsek enyhe hullámmal omlottak a vállamra a fésülésre várván. Ahogy a szürke fésű végigszaladt kócos hajamon, a szőkére festett tincsek varázsütésre a helyükre igazodtak. Egy szedett - vetett fonatba rendeztem őket, s tovább bámultam a velem farkasszemet néző teremtményt. Már majdnem meglepődtem a falfehér arcom s hatalmas fekete karikáim láttán, ám azonnal eszembe is jutott a miértjük. Kedd óta összesen aludtam négy órát, azt is csak szenvedve és forgolódva. Gyomrom aprót kordulva adta a tudtomra, hogy nem tetszik neki az egész napos nem éves és a hányásig tartó sírógörcsöm, amit ma lerendeztem. Ezt ignorálva láttam neki a fog- és arcmosásnak. Bőröm vörösre dörzsöltem a mosakodás közben, reménykedve, hogy az egész napos kosszal együtt más is eltűnik onnan, ám csakhamar rá kellett jönnöm-a csúnyaságot nem lehet lemosni. Mosolyt erőltetve arcomra mondtam el egy jóéjtet a nagyszüleimnek, a szobába azonban már nélküle tértem vissza.
Csak feküdtem az ágyon, nyugodtan, a jeges fájdalommal a mellkasomban s bámultam az ablakon bevilágító utcalámpa néha-néha pislákoló fényét. Némán totyogtam az üveghez, s annak kinyitása után ugyan ennyi zajjal ültem fel a forró radiátorra, onnan pedig az ablakpárkányra. A hideg levegővel nem törődve lógattam lila zokniba bújtatott lábaimat le a sötétségbe, a kizuhanás peremén állva-jobban mondva ülve.
A ragyogó csillagokat nézve jöttem rá, számomra ez a hely jelenti a menedéket, ahova elbújhatok toxikus gondolataim elől.
2019
YOU ARE READING
the diary of a crybaby
Randomsegíts rajtam, kérlek elvesztem s egyedül csak jobban eltévedek megtaláltam az utam egyedül megyek végig rajta, nem kell senki maradok a magam ura
