Complicated

»Part 6«

Izgatottan lépkedtem az egyetem folyosóján végig az előadóteremig. Az egész egyetemet betöltötte a diákok zizegése, ahogy egymással beszélgettek. Az első napom az egyetemen! És az első órám. A gyomrom már reggel óta egyben volt az izgalomtól és az idegességtől, de ezt próbáltam leküzdeni. Furcsa érzés volt egy ekkora épületben lenni teljesen idegen emberek között. A vasárnapom felét azzal töltöttem, hogy felkészüljek erre a napra. A másik felében pedig próbáltam kijózanodni. Iszonyatosan fájt a fejem, a gyomrom pedig égett, ráadásul még émelyegtem is, de szerencsére nem ittam olyan sokat, hogy emlékezet kieséssel és hányással kellett volna küzdenem. Miután Aidan haza vitt egyből lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyamba, majd arra keltem, hogy mellettem folyamatosan rezeg a telefonom. Ava hívott, ő még a buliban volt és aggódott amiért sehol sem talál. Kedvesnek találtam az aggódását. Bár a hangján és a beszédén is tisztán kivehető volt, hogy több alkoholt fogyasztott, mint kellett volna. Bocsánatot kért a barátnője viselkedéséért és megígérte, hogy majd ma összefutunk valahol és beszélünk. A kinézete ellenére nagyon kedves lánynak találtam. De abban biztos voltam, ha anya meglátná még csak esélyt sem adna arra, hogy jobban megismerje. Megtiltaná, hogy többet találkozzak vele.

Hiányzik anya, furcsa érzés most apánál élni, de örülök neki. Az anyám néha bizony az őrületbe tudott kergetni a folyamatos aggódásával és túlféltésével. Ha tehette volna a széltől is megvéd és magához láncol, de ő is nagyon jól tudta, hogy ez nem lenne helyes. És iszonyatosan fontos neki, hogy egyetemre járjak így hát kénytelen volt elengedni. Bár tegnap is háromszor hívott telefonon. Ma még csak egyszer, mert tudja, hogy óráim vannak, de tudtam, ha az utolsó órámnak is vége lesz hívni fog. Hiszen tudja az órarendemet is. Chad többször is hívott a tegnap délelőtt folyamán, de csak este hívtam vissza. Haragudtam rá a kioktatása miatt ezért nem sok kedvem volt hozzá, de persze amikor felhívtam akkor is folytatta a felháborodását, így hát elég rövidre sikerült a beszélgetésünk. Később írt egy üzenetet, hogy egy kicsit elvetette a sulykot és nagyon sajnálja. Természetesen egyből megenyhültem és vissza is írtam neki, megígérve, hogy ma az egyetem után mindenképpen felhívom. Éppen beléptem az előadóterembe amikor jött is tőle egy üzenetem, amiben sok szerencsét kívánt az első naphoz és leírta mennyire hiányzom neki. A teremben már elég sokan voltak. Voltak akik egymással beszélgettek és voltak akik a telefonjukba mélyedtek. Gyorsan végigpásztáztam az üres helyeket, majd a negyedik sorban kiválasztottam a második padot. Ez nincsen túl közel a táblához, de túl távol sem, ráadásul a padsorok közötti folyosó is közel van, bár, ha valaki beakar ülni mellém akkor fel kell majd állnom, hogy beengedjem, de ez legyen a legkisebb probléma. Némán néztem körbe a körülöttem ülőkön, aztán pedig vissza írtam Chad-nek. 

- Bocsi, szabad az a hely melletted? - hallottam egészen közelről egy férfi hangot, mire felkaptam a tekintetemet. Egy barna hajú magas srác állt előttem és a bal oldalamon lévő üres székre mutatott. Barna szemei érdeklődve vizslattak, úgy tűnt kissé zavarban van. Egészen helyes volt, de teljesen átlagos. 

- Persze. - álltam fel a helyemről és betoltam a székemet, hogy elférjen mögöttem. 

- Köszönöm. - motyogta, miközben én vissza ültem a helyemre. - Mike vagyok. - mutatkozott be miután ő is helyet foglalt. 

- Ariella. - mosolyogtam, amit ő is viszonzott. Egész kisfiús arca volt. Leginkább a cuki jelzővel tudtam volna illetni. 

- Új vagy itt?

- Igen. Ez az első évem. És te? 

- Ez a második évem. Az irodalom órákat összevonták a két évfolyamnak, mert a másik tanár elment és csak így tudták megoldani. Kíváncsi leszek hogyan fognak zajlani az órák.