Különös változás ˢᵘᵍᵃ [✓]

»13. rész«

A szobánkba siettem, aztán levettem az ágyról egy takarót és egy párnát, majd sietősen mentem le a nappaliba. Viszont ahogy leértem észrevettem, hogy a többiek a kanapén ülve videójátékoztak.

-Te mit csinálsz itt lent az ágyneműddel? – kérdezte Jungkook, amint rám nézett.

-Itt fogok aludni. – közöltem, majd egy üres helyre letettem az ágyneműt.

-Itt? Miért nem Yoongival alszol? – kérdezte Hoseok.

-Hát... Mert... Hosszú. – nevettem fel kínosan.

-Gyertek menjünk fel. Aludjuk ki magunkat mi is. Holnap folytatjuk. – mondta Jimin a többieknek.

-Ne már. Nyerésre állok. – kiáltotta Taehyung.

-Na ez meg a másik. Én akarok nyerni. – közölte nevetne Jimin.

-Játszatok csak. – mondtam mosolyogva. – Viszont adjatok helyet.

-Oké. – mondta Jin, majd felpattant. – Gyerünk fiúk felkelni. Üljünk át két oldalra. Yiren akkor le tud feküdni szembe a TV-vel.

Megállították a játékot, majd helyezkedni kezdtek.

-Maradhattok ám középen. – mondtam, majd nevetni kezdtek. – Most mi az?

-Egy, nagyobb helyed van középen. Kettő pedig... Jobban elférünk két oldalt, mint középen. – mondta Jimin. – Hárman leülnek jobbra, hárman balra.

-Nagyobb hely? Srácok... Ez a kanapé alapból is hatalmas. – nevettem fel.

Az U alakú kanapé két oldalán elhelyezkedtek, majd Taehyung elindította a szünetre állított játékot. Elkezdtem beágyazni magamnak, majd amint megvoltam lefeküdtem a kanapé középső részére. Egyik kezemet a párnám alá helyeztem, majd az oldalamon feküdve néztem, ahogyan játszanak.

-Nem hiszem el. – kezdett el hisztizni Taehyung. – Második lettem... Pedig én vezettem.

-Há! Ennyi vagy. Legyőztelek. – mondta büszkén Jimin.

Valami autós játékkal játszottak, ahol különböző helyszíneken induló versenyeket indítottak. Kettesével váltották egymást és vagy egy órán keresztül nyomták. Ahogy néztem őket, szemeim kezdtek lecsukódni, majd elnyomott az álom.

Nem ébredtem fel rájuk. Arra sem, mikor kikapcsolták a játékot és visszamentek a szobájukba.

Fogalmam sem volt, hogy hány óra volt mikor felijedtem. Rettenetesen sötét volt, amikor kinyitottam szemeimet.

Elfelejtettem kislámpát kapcsolni...
Egyáltalán van itt lent?

Szinte a fejemre húztam a takarót, és próbáltam minél előbb visszaaludni, de ez nem történt meg. Teljesen egyedül voltam a már szinte ijesztően csendes nappaliban. Hirtelen léptekre figyeltem fel, majd szívem a félelemtől egyre jobban kezdett el verni.

Biztosan az emeleten járkál valaki...
Nincs semmi, amitől félnem kéne.

A hang egyre jobban közeledett, viszont nem láttam senkit és semmit a fejemre húzott takaró miatt.

Ha én nem látom a kitudja milyen szörnyeket, akkor ők se engem ugye?

A szörnyek gondolatára mindenféle démoni lények jutottak eszembe, majd még jobban elöntött a félelem. A következő pillanatban egy halk káromkodást hallottam meg egy ismerős hanggal.