Egyetlen szó nélkül hozzám nyomta testét.
-Derek!
- Kint esik az eső Cassidy - mondta, és a keze közé fogta az arcomat. Háttraléptem, de utánam jött. Hamarosan a falhoz ért a hátam.
A kezeit a falhoz támasztotta mellettem a két karja közé zárt.
-Mm, olyan jó az illatod - mormogta.
Tehetetlenek éreztem magam.
-Derek, kérlek, engedj elmenni! - kiáltottam.
Derek nem hallgatót rám. Az ajkát végighúzta az állam vonalán.
El fordítottam a fejem, de követe a mozdulatomat.
- Mi a baj Cassidy? Látom, hogy nézel rám. Te ugyanúgy akarod ezt, mint én - mondta.
- Engedj el! - könyörögtem.
Jobb kezével erősen megragadta a csípőmet, és durván a számra szorította a száját.
Megkereste az ingem alját, és kezdte felhúzni a meztelen hasamon.
Megpróbáltam előrelépni, de sokkal nagyobb és erősebb volt nálam.
Szorosan megragadta a csukolmat, odavonszolt az ágyához és rálökött, arccal lefelé. Még soha életemben nem rettegtem ennyire. A karomat összefogta a hátam mögött.
-SEGÍTSÉG! - kiabáltam, rémülten, amilyen hangosan csak tudtam.
Kezét a számra szorította.
- Mindenki elment. Senki sem fog hallani.
Könnyek gördültek le az arcamon. Megpróbáltam csak az esőcseppekre figyelni. Derek lerántotta a farmetemet. Amikor hallottam, hogy kikapcsolja a nadrágszíját, úgy éreztem nem kapok levegőt.
Levegőt után kapkodtam, de nem tudtam belepréselni a tüdőmbe. Újból síkitottam, de némán.
Éreztem hogy nekem nyomja magát.
- ÁLLJ! - síkoltotam végre.
Halkan felkuncogott mögöttem.
-Feladod? - kérdezte.
-Kérlek, ne! - könyörögve sírtam.
Nem felelt.
De aznap este senki nem hallgatót meg. Hallottam ahogy az eső halkan kopog az ablakon.
Valaha szeretem az eső hangját, de Derek ezt is elvette tőlem.
Gyorsan nyomult belém, a fájdalom végignyílalt az egész testemen. Fülsűketitően síkoltotam, fel a sötét szobában. Úgy érezte, fuldoklom.
Még sosem érezte, ilyen erős fizikai és lelki fájdalmat. Ez volt életem legrosszabb pillanata.
Még ma is.
Minden lökésel újra és újra elfoglalt a testemet, minden alkalommal megölve bennem egy kis darabot. Derek néha felmordult, miközben darabokra tépte a lelkemet... és amit már soha nem kaphatók vissza, az életben.
Nem emlékszem, mennyi ideig voltam a szobában, de egy örökké valóságnak tűnt. Az egész életem leperget előttem.
Életem végéig báni fogom, hogy felmentem abba a szobába Derek Hestonnal.
A legfontosabb dolog az énképem volt.
Tizenhét évembe telt az alapok felépitese, a lerombolásához viszont pár perc elég volt.
Gyűlölöm Derek Hestont.
A régi Cassidy elment... és sesem jön vissza.
És mindig gyűlölni fogom,amikor esik az eső.
