Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer csak nem lesz majd fény az életemben. Nem látok egyetlen reménysugarat sem. Nem lesz mire várnom. Valaha a futócsapat sztárja voltam ma már csak magam elől futok. Régen arról álmodoztam, hogy egy nap orvos lesz belőlem, de most még arra sem tudom rávenni magam hogy főiskolára menjek. Valaha rengeteg barátom volt, most nincs más, csak Brendon.... és ő holnap Elmegy főiskolára.
Vannak napok, amikor nem akarom folytatni. Mi értelme? Az emberek egy ideig kérdezzgeték, mi a bajom, de nem mondtam meg nekik, sőt senkinek. Miért? Ki hitte volna el hogy a várishőse megerőszakolt? Én Cassidy Munro vagyok, egy pincérnő gyereke, aki még azt sem tudja ki az apja.
Nem tudtam enni. Nem tudtam aludni. Nem mentem el otthonról csak ha muszáj volt.
Féltem egyedül maradni. Féltem, hogy újból megteszi.
Egykor tökéletesnek láttam ezt a világot, de ez a kép összetört.
Egyszerűbb elrejtőzni.
Ha viszont, eszembe jut a fájdalmas gondolat, hogy Brendon Bennett ötórányí útra költözik tőlem holnap, legszívesebben összegömbölyödnék, és addig sírnák, amíg el nem fogy a könnyem. A legjobb barátok voltunk amióta szomszédok lettünk ötéves koromban.
Ő jelent nekem mindent, még ha ezt nem is mondhatóm ki. Ő az egyetlen ember a világon, akiről biztosan tudtam, hogy soha nem bántana.
Ő volt az álmom oly sok évig.
Egy nap feleségül akartam menni Brendon Bennetthez, de soha semi sem történt közöttünk. Azt reméltem hogy egy nap, majd ő is úgy tekint rám, mint én őrá, de amikor végül valójában így lett, túl késő volt.
Én már nem ugyanaz a lány vagyok. És soha többé nem is leszek.
........................................................................
Este van. A szalagavató estéje. Brendon valósságal könyörgött, hogy menjek vele el. Végül Brendon kítartásának meglett az eredménye, beleegyeztem.
Vetek egy utolsó pillantást hosszú, gesztenyebarna, hajamra, lesimítom a térdig érő, zafír ruhát, talán még sem olyan jó ötlet ez az egész.
De aztán elmosolyodik, és minden kételyem elszál.
- Gyönyörű vagy, mehetünk. - kérdezi a kezét nyújtva.
Csodásan néz ki a fekete öltönyében.
- Igen - mondom zavartan, és a kezébe csúsztatom a kezem.
Az este jobban alakult mint vártam. Brendon el sem mozdult melölem, imádok mellette lenni, biztonságba érzem magam mellette.
- Van kedved egy kicsit lógni a tónál? - kérdezi Brendon, átkarolva a vállamat.
Van - e kedvem? Két év óta először vagyok boldog, és tudom hogy nem fog örökké tartani.
Míg a valóság újra, magába nem szipant.
Bolintok, amikor beszálunk a kocsijába.
Megálunk a parton. Brendon felkap egy meleg takarót a hátsó ülésről. A tóhoz sétálunk, lerakjúk a takarót a víz szélétől pár lábnyíra .
Lágy szellő fujdogál. Megborzongok.
- Fázol? - kérdezi a fiú
-Aha. Nincs olyan meleg, mint gondoltam - mondtam, és karommal átöleltem a felhúzott térdemet.
Brendon kibujik a zakójából, és a vállamra teríti.
Tovább néztük a vizet, hallgatunk, ahogy a levelek susognak a szélben, örökre így maradnánk.
Felém fordul, és osszekapcsolodik a tekintetünk.
- Gyere velem főiskolára - kéri Brendon megtört hangon.
-Nem itthon maradok ere az évre, majd jövőre - válaszoltam.
-Valami megváltozott benned, és én addig fogok kutakodni, amíg rá nem jövök, mi az.
- Sajnálom - mondtam, elfordítva a tekintettemet.
A szemhéjam kezd elnehezülni, ezért hanyat dőlök, Brendon is szorosan mellém fekszik. És csak néztünk egymás szemébe.
Hagyom, hogy elveszek benne.
De amikor rám hajol, és megérzem magam fölött, belém hasít a rémület és a múlt, Derek!
-Hagyd abba!- taszítóm el magamtól.
- Mi a baj? Mi csináltam. Halom a fájdalmat a hangjából, zavarotságal együtt.
- A francba! Cassidy, kérlek, mondj valamit! - kéri.
Összerándulok.
-Hazavinnél.
- Jézusom, megmondanád végre, mi folyik itt! Egyre távolabb kerülsz tőlem.
Felugrok és elfutok, nem bírom.
- Cassidy, gyere vissza kiáltja - fájdalmasan.
-Sajnálom - suttogtam, az égre felnézve, fájdalmat okozok annak az embernek akit a legjobban szeretek.
Léptei közeledtek felém.
A hazafelé úton mintha elveszne a saját világába. Tudom én löktem be oda. Azt akarom hogy boldog legyen, de én nem vagyok az.
Ezután hat napon keresztül nem jött hozzám. Nem hívott, SMS-t sem küldött. Úgy éreztem elvesztem a legroszabb valóságba.
De mint mindig Brendon Bennett kopogtatót az ajtómon, megbocsátott, de érzem mindig zavarja a bizonytalanság. Nem hoztunk szóvá a tónál történteket, hallgatunk.
Ott folytatunk ahol az utóbbi két évben voltunk, barátok maradtunk.
Remélem elnyeri a tetszéseteket, jöhetnek a komentek, és pls voteljék nagyon örülnék neki. 🙏❤️❤️
By:Soraya🙂🙃
